Ahol a simogatás lelket ment: történetek az emberi gonoszságról és jóságról

„A legnagyobb gondot a gazdás kutyák jelentik, hiszen nagyon sokan a saját kutyáikat hozzák be. Ez súrolja a törvényszegés határait, mert minősülhetne elhagyásnak is, de hát ugye nem az utcán engedi el, hanem idehozza, nekünk meg gyakorlatilag örülnünk kell ennek.

De számára az is szomorú – és ebből a kategóriából is egyre több van – hogy olyan személyek keresik meg, akik külföldre mennek dolgozni, és nincs akire kutyájukat hagyják. Mint megjegyzi, ők gyakran nem is veszik a fáradtságot, hogy új otthont, más gazdát keressenek nekik, számukra sokkal könnyebb behozni a menhelyre.

„A megváltozott élethelyzetek így csapódnak le. Persze, hogy itt nincs rossz sorsuk, de egy kutyának sem a menhelyen van a helye, a kutyák nem erre hivatottak, hogy egy kennelben ücsörögjenek. Mikor mi vagyunk az utolsó megoldás, akkor nem tudunk nemet mondani. De ott vannak például a nem kívánt almok. A jobbik megoldás, hogy nem elássa, a patakba dobja, vagy az erdőben hagyja sorsukra a kiskutyákat, hanem elhozza ide. Ez megint a kisebbik rossz esete.

A csíkszeredai kutyaotthonnak immár több mint tíz éves együttműködési szerződése van a németországi Bruno Pet szervezettel, gyakorlatilag a menhely működtetését is az ő segítségükkel tudják finanszírozni, és a külföldi örökbefogadás is rajtuk révén történik. A németországi szervezet ugyanis több mint húsz német menhellyel illetve számos ideiglenes befogadóval áll kapcsolatba,. Hogy az együttműködést éltetni tudják – jegyzi meg Emese – nekik a német mentalitásnak, normának kell megfelelniük.

Azt mondja, számukra hatalmas segítség, hogy nem csak a direkt örökbefogadások vannak, hanem az itteni kutyák kikerülhetnek németországi ideiglenes befogadó helyekre, idehaza pedig helyére befogadhatnak újabb ebet. A Pro Animaliánal minden egyes kutyának van egy fényképpel, élettörténettel ellátott internetes adatlapja, amelyet folyamatosan frissítenek. Minden kutyának van egyébként egy virtuális örökbefogadója is, aki felvállalja, hogy havi rendszerességgel fedezi a kutya étel- és egészségügyi csomagját. A legszerencsésebb esetekben, egy-egy jószág már az adatlapja alapján direkt örökbefogadóra is akad. Havonta, másfél havonta 20-25 székelyföldi kutya utazik Németországba. Helyükre itt hamar kerül új kutya, havonta 30–60 között mozog a menhelyre kerülő kutyák száma. Januárban például 61 kutya számára jelentett otthont az otthon.

De sok olyan kutya is van, amelyik teljesen elveszítette az emberekbe vetett bizalmát. Fél. A sarokba húzódik egy felemelt eszköz láttán, menekül, ha közelednek feléje. Ők lesznek a menhely állandó lakói. És a nagyon idős kutyák.

Hátha egyszer jobbak leszünk mi, emberek

Nagy elhivatottság kell ehhez a munkához. És bizalom. Hogy majd egyszer jobbak leszünk mi, emberek is. Száva Emese elhivatott védelmezője az eldobott kutyáknak. Mint megjegyzi, önkéntesként kutyát simogatni járt ki eleinte a telepre, aztán Orendi Éva, a Pro Animalia és a telep korábbi vezetője megtisztelte azzal, hogy átadta az alapítvány működtetését neki.

„Ennek következményeként én most már legnagyobb bánatomra inkább aktakukac lettem” – fűzi hozzá Emese. Ennek immár négy éve. „Azt szoktam mondani, hogy ha az összképet nézem, akkor holnaptól nem is kéne idejöjjek többé. Jelen körülmények között ez egy szélmalomharc. Egyetlen vigaszod, amibe kapaszkodni tudsz, az egy-egy kutyának az esete, az élete, amivel jót tettünk. Ez egy komoly belső harc, ami az idő során egyre inkább kiéleződik” – magyarázza. Aztán mesél az alig egy naposan,a kukába kidobott kis kutyakölykökről, amiket hazavitt, és cumis üvegből etetett.

Minden kutyának megvan a maga szívbemarkoló története. Épp lábadozik egy kis bichon, amit egy közeli faluból vásárolt meg valaki, mert csak így tudta megmenteni. A kiskutya egy korábbi autóbalesetben szenvedett törése rosszul forrt be, két éven keresztül a műtét helyét rágta, így ott nem hogy szőre, bőre is alig volt. Egy darabig házban tartották, aztán két évvel ezelőtt kikerült a család kegyeiből az udvar végébe a tyúkketrecbe. A menhelyen újraműtötték. Jól van.

Viselték olyan négylábúnak gondját, amit feltehetőleg autó általi vontatás okozta súlyos sebekkel, szétroncsolt hátsó lábakkal, csontig kopott térdekkel, talpakkal hagytak cserben. Olyan kiskutyának, amitől nejlonszatyorba csomagolva szabadultak meg. Olyan jámbor óriásnak, amit csúnyán összevertek, olyan házi kedvencnek, ami lövés által szétroncsolt állkapoccsal érkezett a menhelyre. Üzenik, jól vannak.