A Világörökség és a szellemváros: kirándulás Királyföldön

A város a mai nevét az örmény katolikus plébánia védőszentjéről, Árpád-házi Szent Erzsébetről kapta 1733-ban. Első lakói szászok voltak, de később magyarok és románok is beköltöztek a városba, a 17. század utolsó évtizedében pedig Gyergyószentmiklósról húsz moldvai örmény család is letelepedett ott. 1447-től az Apafi család uradalmi központja volt. 1590-ben Apafi Miklós főispán Küküllő vármegye székhelyévé tette. 1661-ben itt jelent meg Apafi előtt az Ali pasa vezette török sereg a szultán üzenetével, amely a marosvásárhelyi táborba hívta, ahol fejedelemmé választották.

Legimpozánsabb látnivalója a főtéren álló két tornyú örmény katolikus templom, valamint az annak a közlében található Apafi-várkastély lehetne. Mindkettő elhanyagolt állapotban található. A templom bejáratához romos lépcső vezet, a falon egynyelvű (nyilván román) figyelmeztetés, hogy hull a vakolat, veszélyes ott járkálni. A várkastély még ennél is romosabb állapotú, csak kívülről járható körbe. Egykor Nagy- és Kis-Küküllő vármegye törvényszéke működött Erzsébetvárosban, az egykori igazságügyi palota még a 19. században épült, őrzi még az egykori jólét emlékét, ma kisegítő iskolának ad helyet.

Félóra alatt körbejárható a városka valamikor szép tere, és folytatjuk az utunkat. De Berethalom előtt még megállunk Szászsároson, ahol egy evangélikus erődtemplomra leszünk figyelmesek. Rendezett parkon megyünk fel, a templom melletti udvaron egy földszintes házba kopogunk be, jönnek és kinyitják az ajtót, 5 lej a belépti díj, gyerekeknek ingyenes. A mai templom elődjét a 14. század első felében építették gótikus stílusban, háromhajós, torony nélküli templomként. Ebből a periódusból a szentély maradt fenn. Megtudjuk az őrtől, hogy az utóbbi évtizedekben már nem tartottak istentiszteletet, csak a turisták látogatják az erődítményt. A Wikipédia szerint a templomnak a 2000-es évek elején magyar harangozója volt.

Berethalom, a szász püspökség egykori székhelye

Marosvásárhelytől 67 kilométerre található, a kisebb megszakításokkal is hamar megérkeztünk. A berethalmi templomerődítmény a falu fölé emelkedik, nem lehet nem észrevenni. A település központjában a szépen karbantartott park körül parkoló, ahol a hét minden napján kell fizetni. Egy parkolóóra áll a templommal szemközti helyen, a tér legtávolabbi sarkában, már-már az onnan nyíló kis utcában. Egy óra parkolás 3 lej.

A templomba 10 lejes belépőt kell váltani, a kisiskolás gyerekeknek is. Ez tapasztalatunk szerint lelkiismeretre megy, hiszen senki nem ellenőrzi, hogy fizettünk vagy sem. A segesvárival vetekedő fedett falépcsőn jutunk fel a templomig, aminek megnézzük ritka szép szárnyas oltárát, néhány, a karzatról lelógó régi perzsaszőnyegeit. Aa brassói Fekete-templomra és a besztercei szász templomra emlékeztet a sekrestye, a faragott szószék, a padok is, majd kint a mauzóleumtornyot, a püspökök szarkofágjait, a katolikus torony freskóit, a szalonnatornyot is szemrevételezzük, lefotózzuk a kocsibejárót. Minderre egy óra bőségesen elég. A térre visszaérve a kis vásárban még szuvenírt is vásárolunk.

Berethalom a 16. században élte virágkorát, amikor nagyságban Medgyessel vetekedett, és amikor megalakultak a vargák, a fazekasok, a kovácsok, a kádárok, a szűcsök és a bognárok céhei. Iskolát is alapítottak ott, a feljegyzések először 1531-ben említik. Számos berethalmi diák tanult nyugati egyetemeken, legtöbben Bécsben.

Nagykapus és Riomfalva

Ha már ott jártunk, még szerettünk volna körbenézni, így Berethalom után Nagykapusra látogattunk, amelyet egykor magyarok laktak, és akik a szászokhoz hasonlóan lutheránus hitre tértek a történelem során. Evangélikus templomát eredetileg a 13-15. században építették, ám azóta többször is átépült. Nem is jutottunk a kerítésnél beljebb, a közelben sem találtunk senkit, akitől érdeklődhettünk volna, csak néhány legelésző juh bámult ránk kíváncsian.

Riomfalva, (románul: Richiș, németül: Reichesdorf)  erődtemploma 1350 és 1451 között épült késő gótikus stílusban, két mellék- és kereszthajós bazilikaként a nagyszebeni püspöki templom mintájára. Az 1600-as tűzvész után kórusát 1634-re újraépítették. Rokokó oltára Johann Folbarth segesvári mester műve 1775-ből. 1500 körül erődítették – három védőtoronnyal ellátott egyszeres védőfallal vették körül, és elbontották a kereszthajót. A tornyok közül ma kettő áll. Az egyiket 1861-ben kilenc és fél méterrel megmagasították, és így harangtoronnyá alakították át. Várfalának anyagából 1890-ben iskolát, 1910-ben báltermet építettek. A megmaradt falszakasz két méter magasan áll. A délkeleti tornyot részben beépítették az eredeti formájában 1622 előtt épült evangélikus parókiába, amelyet 1922-ben átalakítottak. A templom bejáratát azonban zárva találtuk, az oda kifüggesztett telefonszámot próbáltuk hívni, de választ nem kaptunk.

Így adódott, hogy bár felsorolva soknak tűnik, az egész királyföldi kirándulást fél nap alatt meg lehetett ejteni, bár mindenképpen több lenne benne – ha lenne, aki ennek az elhanyagoltságában is lenyűgöző épített örökségnek méltóképpen gondját viselje, ezt a turizmus számára értékesítse. De talán ennek is eljön majd egyszer az ideje.