A lábvíz kellemes, nem a karácsony: az ünnepről Sebestyén Péterrel

Ünnepekkor általában, de karácsonykor különösen fontosak voltak az énekek. Pár évvel ezelőtt népdalokból állítottam össze egy kis könyvet, azokból a népdalokból, amit gyermekkoromban is tanultunk. Rájöttem, hogy a karácsonyi énekek mennyire hasonlítanak a népdalokra. Sőt mi több, legtöbb karácsonyi énekünk népdalalapú, és népdalként énekeljük ma is. Azt hiszem, nem tévedek, amikor azt mondom, hogy ha a ünnepköröket vesszük figyelembe, a legtöbb, több száz éves magyar egyházi népénekünk a karácsonyi időhöz kapcsolódik. Ezek az énekek is hozzájárultak az ünnep hangulatához.

Gyermekkoromban a karácsony az iskolai vakációhoz és a házszentelés kötődött. Nagy dolog volt, amikor ministránsként kísérhettük a papot. Ez azért is nagy dolog volt egy paraszti származású gyermek számára, mert minden faluban vannak rétegek, rangok. Például voltak olyan házak, ahova másképp soha nem engedtek be. De ministránsként minden házba bekukkanthatunk, megnézhettük: mi hol van, hogy van berendezve. Ez megtiszteltetés volt, rangot adott a gyermeknek, hisz beléphetett mindenkihez. Akár csengettyűsként mentünk, bekérezkedve, akár nagyobbakként, mint vidimusz a pap mellett segédkezve. Mindig finom süteményeket, cukorkákat, narancsot kaptunk. S ha a házszenteléseknek vége volt, összeszámoltuk a „bocskorpénzt”, s abból tényleg lehetett venni egy cipőt. A sok kis adomány összegyűlt, s ha kellett, a papbácsi is hozzátett, kipótolta.

– Milyenek a mostani karácsonyok?
– Most papként élem át a karácsonyt, és ez felelősséget jelent, hiszen olyan közvetítője kell legyek az isteni titkoknak, hogy a hívek megérezzék a misztériumot, hogy át tudjam adni az üzenetet. Ehhez hozzátartozik a prédikációra való felkészülés, a szervezés, és benne vagy te is. Igyekszem, hogy híveim a templomban ne csak prédikációs élményt, hanem istenélményt kapjanak. Ehhez hozzátartozik, hogy a templom fel van díszítve, jól ki vannak választva az énekek, hogy minden megragadja őket.

Nekem mind kettő fontos: a magány és a közösség is. Karácsony ünnepén mindig meghív egy család magához, szinte válogatni kell, hogy kihez menjek. Akkor közösségben is megélem az ünnepet. Vagy amikor aztán annyi időm lesz, akkor a szeretteimet is meglátogatom. De Isten ad száz gyermeket, apát-anyát, aki a maga emberségével, szeretetével vesz körül. Kell vigyázni arra, hogy miközben a pap ad, ne ürüljön ki, a titok személyesen őt is érintse meg. Adventben, de az ünnepen is igyekszem figyelni az apró kis jelzésekre, az emberek, a természet részéről is, hogy megérezzem Isten jelenlétét.

– Mire figyeljenek oda az olvasók karácsonykor, mit kíván nekik?
– Nemrég olvastam, hogy az adventi készületben ez a sok hajsza, ez a fogyasztásmánia azt a kísértést is elülteti az emberekben, hogy tökéletes kell legyen a készülődés, és közben kikészülnek. Ahelyett, hogy felkészülnénk, kikészülünk. Jó lenne, ha visszafognánk az igényeinket, inkább befele figyelnénk. Észrevenni az örömöt, észrevenni, hogy mi az, amit mi tudunk nyújtani másoknak.

A karácsonyt nem mi találtuk ki, ezért nem kéne pénzügyi, kereskedelmi céllal kiüresíteni, hanem hagynunk kellene, hogy amit Ő érettünk tett, az hasson ránk, mert ez a lényeg. Nem véletlenszerű a karácsony időpontja sem. December 21-étől a nappal, a fény erősödik. A sötétség és világosság aránya megváltozik. Nem szabad felednünk: Krisztus a mi felkelő Napunk és Megváltónk.