A csokikészítés imádatában: Török-Tulit Szidónia

Nevetve jegyzi meg, még talán számára is meglepő volt, amikor első próbálkozásra odahaza tökéletesre sikerültek a bonbonjai, azóta pedig olyannyira magával ragadta a kézműves csokikészítés világa, hogy ha nem is napi rendszerességgel, de hetente több alkalommal is munkához lát. De csak késő este vagy éjszaka – szögezi le, hiszen ahhoz, hogy nyugodtan tudjon dolgozni, kísérletezni, meg kell várnia, hogy a gyerekek lefeküdjenek, máskülönben túl sok „segítője” lenne.

„Sok energiát, munkát fektetek a hobbimba”

„Nagyon megtetszett az, amit a tanfolyamon láttam, hallottam. Tényleg csak az alapokat tanultuk meg, így például, hogy mit is jelent a csokitemperálás, hogyan kell formába önteni a bonbon burkát, milyen csokoládét érdemes használni, mert

Étcsokoládéval, tejcsokoládéval és fehér csokoládéval dolgozik, sokféle tölteléket készít, így például mogyorósat, narancsosat, levendulásat, tonkababosat, whiskey krémeset. Készülnek a kis konyhában táblás csokoládék, bonbonok, trüffelek, csokitallérok. Szidónia a fehér csokoládét részesíti előnyben, ha kóstolgatni kell, szerintem a málna- illetve a selymes vaniliakrémes bonbonjai mindent visznek.

„Figyelek az összetevőkre, a minőségi alapanyagokra, s sok energiát, munkát fektetek ebbe a hobbiba. Igyekszem mindenből a legjobbat beszerezni, hiszen arra törekszem, hogy amit elfogyasztunk, az legyen minőségi.

Ez a kedvenc munkafolyamata – mondja –, de az sem mindegy, hogy milyen eszközzel végezzük a csoki temperálását. Ott van kézügyben az erre alkalmas cukrászeszköz, de Szidónia egy egyszerű, a barkácsboltokban beszerezhető spaklit használ azon egyszerű okból kifolyólag, hogy „az áll a kezére”.

„A csoki nem vár”

A csokival gyorsan kell dolgozni, precíz munkát, odafigyelést igényel. Csokikészítés közben nem nagyon lehet mással foglalkozni, ha a csoki elér egy bizonyos hőfokot, akkor nem lehet várakoztatni, „nem úgy van, hogy félreteszem, s majd később folytatom”. Nem szilikon, hanem polikarbonát formával dolgozik, nevetve meséli, egy nappal korábban történt meg először, hogy néhány bonbon nem akart kijönni a formából. „Céklaport használtam, hogy rózsaszín burkokat készítsek, de meglehet, hogy véletlenül kicsivel több por került a csokiba. Na de mi kiszedegettük, itt semmi nem megy kárba, főleg, ha csokiról van szó” – kacag nagyot. Mutatja is, kézügyben van a céklapor, a levendula, a narancsolaj.

Mosolyog, amikor mondja, csokikészítés ide vagy oda, kötényt még a látszat kedvéért sem akart tenni, mert akkor már nem is ő lenne. A háromgyerekes édesanya büszkén mutatja a színes trüffeleket, ínycsiklandozó bonbonokat, lelkesen mesél, magyaráz. Nem csak ezekre az otthonában készített ínyencségekre büszke, hanem önmagára, családjára is, aki támogatta, hogy olyan tevékenységbe kezdjen, amiben jól érzi magát.