A boldogság lángossal jár: Szücs József története

Körülbelül egy évbe telt, mire apukám megtalált, ő aztán magához vett. Neki akkor már volt egy másik házassága, ott gyerek nem volt, és akkor elkezdődött a kalandos gyerekkorunk. Eléggé bonyolult volt az életünk, annak idején nem voltam egy jó gyerek, hányattatott gyerekkorom volt, hol itt voltam, hol ott voltam, de próbáltam mindig helyt állni az életben, másképpen nem is ment volna. Az általános iskolát Gyálon végeztem, utána bekerültem a Gundel Károly vendéglátóipari iskolába 1987-től ’90-ig, ott elvégeztem a felszolgáló szakot. Több helyen is dolgoztam közben a vendéglátásban, utána elfordultam tőle, elmentem inkább katonának, mert ’91-ben elvittek katonának, és az megtetszett nekem.”

Tizenkét évig volt hivatásos katona, elvégezte a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemet, majd később a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet. A katonaságnál mint szakács, a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolán több mint 3500 főre főzött. „Az egy komoly dolog volt az életemben. Évről évre mentem egyre feljebb a létrán, évente, kétévente volt egy-egy előléptetés, csillag, ahogy ennek rendje volt. Külszolgálatra is volt ideiglenes felkészítésem, mehettem volna Pristinába, de az valamiért kimaradt az életemből. Közben egy hónapig házas voltam, született egy fiam, aki most már felnőtt, unokám is van, elmúlt egyéves” – mondja mosolyogva, büszkén.

Hazavitt az anyjáékhoz Gyimesbe, nagy meglepetés volt. Mondták, hogy mákos laska van vacsorára. Én pedig csak néztem, hogy itt mákos gombát esznek, de hát nem tudok mit csinálni, megeszem, ne nézzenek engem valami hülye pesti gyereknek. Aztán kihozták a tésztát, épp egy pénteki nap volt, ezért nem ettek húst. Másnap disznót vágtak, kértek, hogy hozzam ki a fiókból a pungát, láttam, hogy tele van zacskóval, szatyorral a fiók, de punga nincs. Ilyen dolgok voltak” – kacagja.

Aztán évente „hazajártak” kétszer, háromszor, karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor meglátogatni a családot, ismerősöket. Visszaemlékszik, látta, hogy Mónika családjában mekkora összetartás és szeretet van, azt, hogy milyen más itt. Ő addig sosem volt olyan helyzetben, hogy karácsonykor húszan üljenek egy asztalnál.

2009 augusztusában megszületett Vivien lányuk, rá néhány hónapra József édesapja súlyos beteg lett és meghalt. Ezután döntöttek úgy, hogy költöznek, egyik napról a másikra eladták a budapesti lakást, ami ingóságuk volt, bepakolták az autóba és elindultak.

„Tavaly június 30-án megszűnt az ottani pályafutásom. Magyarországon kaptam volna jó állást, mehettünk volna, de leültünk a lányokkal megbeszélni, és úgy döntöttünk, maradunk. Bíborka, a kisebbik lányunk már itt született, nem akartunk menni, nem volt tervünkben. Én megtaláltam itt a helyemet, beilleszkedtünk, járunk minden héten Viviennel templomba a zsögödi plébániára, az esküvőnk itt volt 2009. január 3-án Gyimesfelsőlokon, −29 C fokban. Én valahogy éreztem mindig, hogy nekem ide kell jönni” – bólogat.

Már régóta tervezte, hogy miután véget ér a megbízatása, visszatér a vendéglátóiparba. Felvetette a feleségének, hogy nyissanak egy olyan helyet, ahol lángost fognak árulni, s noha eleinte Mónika kétkedve fogadta az ötletet, belevágtak. „Nagy álmom volt, hogy olyan valamibe vágjunk bele, ahol saját magunk vagyunk az urak, nincs kényszer, azt csinálom, amihez értek és szívből szeretem. Mert a vendéglátóipari végzettségem ezt diktálja – korábban elvégeztem az ötéves vendéglátóipari főiskolát is a Gundel Károlyban –, nekem ez az életem.”

Nekünk annyiból kevesebb a kiadásunk, hogy nincs alkalmazottunk, nem is szeretnénk. Családi vállalkozás ez, a feleségem az igazgatónő, mint otthon és máshol is egy normális családban – állítólag” – teszi hozzá nevetve.

Mióta itt vagyunk Székelyföldön, sokkal nyugodtabb vagyok, és jobban érzem magam a bőrömben. Látom a lányokon is, hogy boldogok, és ez nagy dolog. Meg vagyok elégedve a sorsommal, azzal, amink van, tudom, hogy honnan indultam el, és hová jutottam. Az embernek van fent is, lent is. Meg tudom becsülni, ha van pénzem, és ha van, annak örülök, ha nincs, akkor tudom, hogy úgy kell csináljam, hogy legyen, de nem keseredek el. Tudom, hogy másoknak az enyémeknél nagyobb gondjaik vannak. Mindig így fogtam fel, ezt vallom, apukám nekem így mondta annak idején. Megtaláltam, amit kerestem, otthon vagyok, és jól érzem magam” – zárta a beszélgetést, majd visszatért a konyhába, mert új rendelés futott be.