A boldogság hetedik lépcsőfokán: ami a számok mögött van

– A big data korában már nem is meglepő, hogy a boldogságot is számszerűsíteni próbáljuk. Mennyire mérhető interneten a boldogság?
– Romániában kb. nyolcvan százalék körül van a lakosság internet-elérhetősége, ami elég jó, csak ez azt jelenti, hogy az emberek egy ötöde startból kiesik. Ezért ha nagyon komolyan és tudományos szemmel akarjuk vizsgálni a dolgokat, jelen kutatás nem reprezentatív. Másfelől ha az emberek nyakán ott ül egy kérdezőbiztos, annak félnek nemet mondani, és válaszolnak, míg az internetes változatot önként töltik ki, kedvük szerint.

– Mennyire vehető komolyan egy internetes kutatás és eredménye? Mennyire tükrözi a valóságot?
– Tudomásul kell venni ezeket az eltolódásokat, és azt is, hogy lehet, sokan csak a felajánlott wellnesshétvége elnyeréséért ikszeltek. Nem tudni, mennyire válaszoltak komolyan a kérdésekre. A pillanatnyi hangulat is befolyásolhatta a válaszadást: végül is van egy internetes kérdőív, ami gyorsan kitölthető – ha mélyebben elgondolkodik, lehet, más, épp az ellenkezője jönne ki. Lehetségesek rossz szándékú válaszadók is. A Facebook-eseményt elég sok negatív komment kísérte, amiből azt lehet feltételezni, hogy nem vagy kevésbé boldog emberek nemigen töltötték ki, inkább azok válaszolták meg a kérdéseket, akik nyitottabbak és elégedettebbek a helyzetükkel.

– Ez azt jelenti, hogy az ő boldogságuk emelte a székelyek boldogságindexét a 6,97-es értékre?
– Ha az alkalmazott Cantril-skála 0-tól 10-ig terjedő boldogságlétráját nézzük, ez már szinte a hetedik lépcsőfok, vagyis a közepesnél jóval boldogabbak vagyunk. De ez csak egy szám, az összehasonlítások már jóval érdekesebbek.

– Ha már szóba jöttek az anyagiak, kiderült, hogy a pénz boldogít-e?
– A legboldogabbak a 2000–2500 lejt keresők lettek, még a 3000 lejnél többet keresőknél is – ennek hátterében az a bizonyos Easterlin-paradoxon állhat, amelyet sokan kritizálnak és próbálják az ellenkezőjét bizonyítani, miszerint – bár a gazdagabbak elégedettebbek az életükkel – a gazdasági növekedés és a GDP nem korrelál az ember boldogságérzetével.

– Lehet-e egy ország boldog vagy boldogtalan? Létezik-e nemzeti boldogság?
– Azt merném mondani, hogy tulajdonképpen nem. Inkább leszűkíteném regionálisra, a szűkebb környezet meghatározhatja az egyén boldogságérzetét.

– És mi a helyzet a boldogságlétra alsó fokán állókkal?
– Rákérdeztünk a depresszióra és az öngyilkosságra is. A megkérdezettek 11 százalékának családjában volt már kísérlet, 14 százaléka pedig maga is megpróbálta eldobni az életét. Magasnak mondanám, de az eredmény értékelésére nem vállalkoznék.

– Egyik kérdés a politikusok korruptságát firtatta. Kicsit mintha kilógott volna a lóláb…
– Az ENSZ két módszerrel végzi a maga globális kutatásait. A már említett Happy Planet Indexen kívül a World Happiness Riport is egy nagyívű felmérés, ebből vettem a kérdést, és azt is, hogy van-e döntési szabadság. Megdöbbentett, hogy egy erre irányuló kérdésben sokan, vagy háromszázan nemmel válaszoltak.

– Az emberiség története egyébről sem szól, mint a boldogságkeresésről. Mint örök változó mi a huszonegyedik századi boldogságfogalom? És ön szerint mi a boldogság?
– Ez egy szubjektív érzés, és mindenkinek mást jelent. Egyébként volt egy kis ferdítés a kérdőívben, mert a Gallup Intézet eredeti angol szövegében nem happiness, hanem well being, tehát jóllét szerepel, de végül is ha az ember jól érzi magát a bőrében, akkor boldog…