Így vélekedik a boldogságról az irodalmár, a filozófus, a pszichológus és a lelkész

– magyarázta Szalay Zsuzsánna. A pozitív pszichológia, amelynek központi témája a boldogságkutatás, viszonylag fiatal ága a pszichológiatudománynak. Nem így azonban a filozófiában, ahol manapság inkább speciális kérdéskörökkel foglalkoznak a szakemberek. Viszont korábban, az ókori görögök idején a boldogság kérdésköre volt a tudományág egyik központi témája.

Az irodalommal ellentétben a vallás központi témája a boldogság, a Biblia maga is többször tárgyalja a témát, háromféle módon megragadva azt: egyrészt

„Legyen boldogság a te hajlékodban” – olvasható benne. Demeter Sándor Loránd szerint ugyanakkor a boldogságkeresés és a boldogság receptúrája is meg van írva a szentírásban, illetve a bibliai könyvek egy része a boldogságot mint következményt említi. „Például azt olvashatjuk, ha igaz ember vagy és az igazságot meg tudod tartani, akkor boldog leszel. Csakhogy gondban vagyunk az igaz minősítéssel, hisz ma ez már nem létezik: a gyerekeinket kitűnő vagy jó, a munkavállalót pedig kompetenciái szerint, s az emberek egymást többnyire a látszat alapján minősítik.

– fejtette ki a lelkész.

„A végső stádiumú beteggel foglalkozó hospice-nővérek beszámolói is azt támasztják alá, hogy ha megvan az emberben a hétköznapi örömök megélésének képessége, akkor akárhol boldog lehet, akkor a nehézségeket is át tudja alakítani, át tudja keretezni az életét” – hangsúlyozta a szakember.
A filozófia egyenesen kimondja: ami állandó, az meghatározható, ami változik, az pedig nem. Így

– mondta el Tamás Dénes.

S hogy miért boldog a székely? Külföldiek számára Székelyföld – az imént említett Lövétei Lázár László szavait idézve – miért tűnik a boldogság szigetének, ahol lenni s élni jó, és ahová például az anyaországi magyarok hamis nosztalgiával elvágyódnak? Mi a székely boldogság receptje?
Demeter Sándor Loránd szerint egyértelműen a közösségi tudat, amely vidéki székely településéken még vertikálisan (a transzcendenssel) és horizontálisan (a szomszéddal, a családdal, a falustársakkal) is létező és élő.

Végezetül a szakemberek útravalóul meghagyták: szeressünk és figyeljünk egymásra, s örüljünk a hétköznapoknak.

– summázott Lövétei Lázár László.