Ötvenévnyi oktatást ünnepeltek

Ahogy az a jubileumi ünnepségeken lenni szokott, múltról, jelenről és jövőről esett szó szombat délelőtt, a  szentmisét követően a feldíszített sportcsarnokban tartották meg a csíkdánfalvi középiskolai oktatás ötvenéves évfordulójára szervezett ünnepséget.

Az összegyűlt diákokat, szülőket, pedagógusokat köszöntő Kajtár Csaba, a csíkdánfalvi Petőfi Sándor Iskolaközpont igazgatójai beszédében rámutatott, egy iskola életében ötven év nem sok, de nem is kevés. Röviden felvázolta, változásokkal teli időszakot tudhat maga mögött a dánfalvi tanintézmény, Felcsík egyetlen középiskolája. A iskola igazgatója köszönetét fejezte ki a diákoknak, akik az évek során ezt az iskolát választották, szüleiknek, akik gyermekeik mellett az iskolát is támogatták, valamint a régi és új pedagógusoknak azért, mert az időnként „mostoha körülmények között is megtalálták a módját, hogy olyan ifjúságot neveljenek, akik meg tudtak maradni embernek, székelynek, katolikusnak.”

Az ötvenéves dánfalvi középiskolai oktatás évfordulójának ünnepsége a jelenlegi és volt diákok, régi pedagógusok és igazgatók beszédei, visszaemlékezései nyomán bensőségesen, meghitt hangulatban zajlott, volt szónok, aki meghatódott, de olyan is, mint például a 89. életévét taposó Miklós Márton egykori igazgatóhelyettes, aki adomáival megnevettette az ünneplő közösséget.

Megemlékeztek azokról is, akik már nem lehettek jelen, az iskola történetét felvázoló Ambrus-Mátyás Mária felszólítására egy perces néma csenddel tisztelegtek az eltávozottak előtt. Felcsík egyetlen középiskolájának létrehozására az iskola első igazgatója, Kész Csaba emlékezett. „Függetlenül attól, hogy milyen politikai körülmények között alakult meg az iskola, emlékezni kell a múltra. Nem igaz, hogy akkor csak rossz emberek voltak. Voltak olyanok is, akik tudták, hogy a jövő szempontjából mennyire fontos az iskola, és vállalták a létrehozását” – mondta a volt igazgató. Az 1961-ben megalakult középiskola következő igazgatója, Györgyicze Vilmos az alakulás utáni esztendők nehézségeit, a főként a bentlakásban uralkodó mostoha körülményeket – kezdetben villanyvilágítás sem volt – elevenítette fel, hogy miként sikerült ezeket sorban megoldani.

Több felszólaló hangsúlyozta, hogy a középiskola mennyire fontos a felcsíki embereknek, hogy nagyon sok diák számára az anyagi nehézségek miatt az egyetlen továbbtanulási lehetőség. Felelevenítették, hogy kik és hányan kerültek ki az iskola padjaiból, közéleti személyiségek, pedagógusok, és hogy milyen kiemelkedően magas továbbtanulási aránnyal rendelkezett a tanintézmény. A múlt mellett sokan hangsúlyozták azt is, hogy ennek az iskolának jövője is van, megtalálta a helyét a jelenlegi oktatási rendszerben.

A csíkdánfalvi középiskolai oktatás ötvenedik évfordulójára emlékkönyv is készült az elmúlt évtizedek összefoglalására.