Az érem másik oldala

A replika jogán két, a Csíki Hírlapban és a székelyhon.ro portálon megjelent cikkre szeretnék reagálni. A Birtoklevél az aktatáskában című írás 2010. szeptember 17-én, míg a Feszültségnövelő földügyek Csicsóban 2010. október 22-én jelent meg. Úgy érzem, mindkét cikk személyemet is sérti, ezért kértem és kaptam 8000 karakternyi helyet az újságban.

Az első cikk lényege, hogy a cikkíró Daczó Katalin édesanyja szeretett volna „pontot tenni” a család birtokproblémáira, ezért kérte a hetedik (7) birtoklevél kiállítását is. A szóban forgó területekkel 1962-ben Szabó Ignác lépett be a csicsói TSZ-be. Időközben a területek egy része üzemtervezett erdőbe, másik részük az állami gazdaság fennhatósága alá került. Egyrészt ezért van a területekre több, nevezetesen 6 birtoklevél kiállítva, másrészt az egymást követő újabb és újabb földtörvények miatt. A visszaigényelt összterület nem 33%-ára, hanem összesen 46%-ára van kiállítva okmány, ez 4.4357 m2 (4 ha 43 ár) területet jelent. Így a Csicsóban kiállított mintegy 2100 birtoklevélből már 6-ot tudhat magáénak Daczó Katalin édesanyja. A prioritás inkább azoké, akiknek mindössze 2–3 birtoklevele van kiállítva. Hogy történnek néha időbeli csúszások a birtoklevelek kiállításában, illetve leadásában, ezt nem vitatom. A község 6.950 hektárnyi területén egyedül én végzem a bizottság által jogilag leellenőrzött és jóváhagyott területek felmérését saját mérőműszerrel, úgy, hogy hivatalos munkaidőmön túl, szabadidőm jelentős százalékát is hivatali munkával töltöm. Gondolom, megyei viszonylatban is szép eredmény a 80–85%-os arány az akták véglegesítésében.

A második cikk lényege, hogy a cikkíró néhány, szerinte „döbbenetes” panaszt sorakoztat fel, amelyekre legtöbb esetben már törvényszéki végzés is van. Tudtommal senki sem állhat a „törvény fölött”. Közös vonásuk e panaszoknak, hogy a szóban forgó vitás/peres területekre több jogos örökös van, s egyvalaki, aki minden mérnöki és közjegyzői megosztás nélkül magáénak tartja a területet, „szócsöve” az ügynek. Általában a leégés a közjegyzők előtt szokott bekövetkezni, amikor kiderül, számos örökös, sőt elhunyt is létezik a vitás területekre. Ott jönnek rá sokan, kár személyeskedni, idézem a cikket: „egymásnak átadni a kilincset”, ha másoknak is tulajdonjoga van az illető földterületekre.

*A 2000-es évek elején Szabó József, számos más területszomszédjával együtt felkért, hogy a Kosárútja dűlőben mérjem fel az erdős-kaszálós területeket. Én már akkor jeleztem, hogy meredek erdős-bozótos területet szalaggal pontosan nem lehet meghatározni. A mérést, kérésére, mégis megpróbáltam kivitelezni. Pár napra rá adtam a megmutatott és felmért területről egy rajzot, ahol szomszédként a néhai Szabó Jánost jelölte meg. Szabó János utódai teljesen másképp mutatták meg a területet, hiszen minden esetben az volt a cél, hogy a gazdák a régi helyükre kerüljenek. Látva a két megmutatott terület közötti különbséget, helyszínre vittünk egy Sokkia mérőállomást, amellyel számos pontot megmértünk, ebből derült ki, hogy Szabó József tévesen mutatta meg a területét. Ezt igazolták a telekkönyvek is. Ha abban az állapotban marad a rajzállomány, amely Szabó József első területhatár-azonosítása alapján készült, akkor nyugati szomszédja, Becze Dénesné a jogosan visszaigényelt területének felével maradt volna. Ugyanakkor a keleti oldalon, Szabó János mellett egy üres, gazdátlan terület alakult volna ki. Akkor jöttem rá, hogy Szabó József területe megvan, ezt mérte a törvényszéki szakértő is, sőt pár százalékkal több is van. Szabó Józseffel nem csak a Kosárútján volt gond, miatta kellett a helyi földosztó bizottság újramérést szervezzen a Sáskert és Hosszúláb dűlőkben is, terület- és határellenőrzés végett.

*A cikkben Györpál Gábor által felvetett 520 ha községi területtel kapcsolatban jegyzem meg: az egyik legnagyobb községi terület a sok vitát kiváltó Hargitafürdő környékén van, mely a 794-es csicsói telekkönyvben így szerepel: „6951/c hrsz 248 hold 181 négyszögöl területtel – mint Hargitafürdő Csíkcsicsó község javára a 2762 telekkönyvbe jegyeztetik be”. Ez kb. 143 hektárt jelent, ingatlan, aminek közel felét a csicsói közbirtokosság kapta meg. Ebben semmi törvénytelenség sincs, hiszen a bányavállalat által elfoglalt területet kártalanította a helyi földosztó bizottság. Kisebb-nagyobb területeket Csicsó község a két világháború után osztott ki magánszemélyeknek, Rét, Lászlókert, Béta és más dűlőkben, ezekkel a helyi emberek 1962-ben beléptek az mtsz-be. Példának hozom fel a László kertet, ahol a 7500–7510 helyrajzi számok alatti területek telekkönyvileg Csicsó község vagyonát képezik, de már mintegy 90 éve, a háború után magánszemélyek számára osztották ki.

Ez a megosztás sajnos nem volt telekkönyvileg kezelve, ezért mind a mai napig papíron a község vagyonát képezi. Ide kívánkozik az a tény is, hogy a korábban Csicsóhoz tartozó Hargitafürdőt 30,26 ha területtel 1968-ban a 2-es törvény értelmében átadták Csíkszeredának. 1990 után számos környékbeli polgár, közöttük nyilván csicsóiak is foglaltak el Hargitafürdő körül községi területeket. Ezen ingatlanok jogi helyzete mindmáig csak részben rendezett, de megjegyzendő, hogy Csicsó község vagyona ezzel is tovább fogyott. 2000 után a csicsói földosztó bizottság újabb kihívások elé került: mivel fokozatosan kezdték leszállítani a csicsói embereket a község határán kívül használt területekről, ezért kénytelenek voltak a lakosságnak községi területből kimérni törvényesen járó birtokaikat. Párhuzamosan a községi vagyonnal, a közbirtokossági vagyon is fogyott. 1948-ban az állam elkobozta a mintegy 3500 hektáros erdő- és legelőterületet, az mtsz azonban csak 1962-ben alakult meg. E 14 év alatt a gazdátlanul maradt közbirtokossági területbe belehatároltak a szomszédos magánszemélyek, majd az így bekebelezett területtel beléptek a kollektívbe. 2000 után jócskán bemohásodott kőhalmokat találtunk határjelként, és természetesen „kőről kőre” mértünk. Ez a több kilométeres határszakaszokon komoly területnagyságot jelent, léptékes telekkönyvi rajz hiányában nem lehetett mást tenni, mint a helyszínen megmutatott területet felmérni. *A Both Imre 2,10 ha erdős-kaszálós területe apja, Both István vagyonát képezte, ennyi szerepel az igazoló aktában. A helyszínen felmért terület nagysága ellenben 2,46 ha (erre birtoklevél is van), indulásból több, mint a visszakért terület. Ez esetben is a régi határköveket tartottuk mérvadónak. Miért és hol kellene itt még a bizottság további területet biztosítson?

*A László Kálmán-ügy kapcsán megemlítendő: nem túl rég, részletes rajzos jelentést adtam át a csicsói rendőrség kérésére, részletezve a telekkönyvi helyzetet. Ma 53 ár területet követelnek a helyi bizottságtól, ezzel szemben a 392/1991-es kérésen 21 ár szántóterületet kértek vissza. E terület Szabó Imre birtokát képezte a kollektív előtt, ma jelentős részben beépített, mintegy 8 árat használnak a régi helyen (csűrkert). 2003-ban a földosztó bizottság már László Kálmánnak kimérte a jogos területet. Akár helyi, akár megyei földosztó bizottság, sehol Romániában nem hagy jóvá 53 árat a 21 ár helyett a hatályon belül letett igazoló akta nélkül. *Ami Búzás Bélát illeti, nem létezik visszaigénylése semmilyen földtörvénnyel a csűrök hátánál. A fent említett vitás területeket az akkori madéfalvi mtsz felszámoló bizottsága adta el, különböző jogi és magánszemélyeknek, e területek udvar (Cc) kategóriába tartoznak, és nem voltak szántóterületek.

*Arra a kérdésre, hogy van-e földterületem Csicsóban, az alábbiakat tudom mondani: igen, és nem ellenszolgáltatásként szereztem birtokaimat, miként a cikkíró feltételezi, hanem közjegyző előtt vásároltam. Ugyanígy vásároltam területet Szereda és Bölön határában is, az adás-vétel állampolgári joga mindenkinek, legyen a terület akár Zilahon, Temesváron, vagy bárhol az EU-ban. Hogy én milyen alapon dolgozom a csicsói önkormányzatnál? Válaszom egyszerű: a 157/2008-as polgármesteri rendelet alapján, szerződéses alkalmazottként. Szabadidőmben viszont törvényesen működtethetek céget, vállalkozást. Ennek keretén belül végzek többnyire földmérői, kevés százalékban térképészeti munkálatokat. Bár a térképészeti munkák százaléka nem jelentős, mégis nemzetközileg ismertté vált nevem. Számos, általam készített turistatérkép, túrakalauz és atlasz került az érdeklődők hátizsákjába, könyvespolcára. Nem keverem össze szerződéses munkaidőmet a magánmunkáimmal, fölösleges volt ezt a rágalmazásnak is beillő szöveget sugallni a második cikk végén. Jelen replikám nem kósza hírekre, hanem tényekre és adatokra épül.

Tisztelettel maradok hűséges olvasójuk,
Xantus László