Fotó: Gecse Noémi
Színes programkínálattal készült ezúttal is a Magyar Teátrumi Társaság Tusványosra. A Magyar Teátrum Sátorban szakmai beszélgetéseket, színházi előadásokat, közönségtalálkozókat, filmvetítéseket, a gyerekeknek pedig foglalkozásokat tartottak. Itt beszélgettünk Vidnyánszky Attila rendezővel, a budapesti Nemzeti Színház igazgatójával pénteken.
2017. július 23., 10:502017. július 23., 10:50
2017. július 24., 10:222017. július 24., 10:22
Vidnyánszky többedmagával kezdeményezte ezelőtt hét évvel, hogy a Magyar Teátrumi Társaság (MTT) jelen legyen a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban, évről évre gazdagítván ezzel a tusványosi programfelhozatalt. Beszélgetésünk elején a mai magyar színház helyzetére terelve a szót elmondta,
Úgy véli, egy sor nagyon fontos dolgot rögzítettek törvénybe, amit az MTT fogalmazott meg, de még rengeteg a feladatuk. A magyar színházi élet megosztottságáról úgy fogalmazott, a más gondolat korábban is jelen volt, csak nem kaphatott teret.
Fotó: Gecse Noémi
Nyilván az előző egyeduralkodó gondolat harcol a pozícióért. Mi is harcolunk azért, hogy mi is kapjunk teret és ez még így lesz jó ideig. Az elmúlt évekre visszagondolva mondhatom, hogy kevésbé agresszív ez az egymásnak feszülés.
Fontosnak tartom, hogy azt a gyönyörűséges struktúrát, amit megőriztek a korábbi színházcsinálók és nekünk is ezzel a törvénymódosítással, amit a Hiller-féle nagyon veszélyes törvény után eszközöltünk és végrehajtottunk, sikerül megőrizni, amely mennyiségileg fantasztikus módon teljesít. Az évi 6,8 millió néző, az hogy ötven kilométerenként van társulattal bíró kőszínház, csodálatos dolgok. Azért nincs még több karakteres, erős színházi egyéniség, mert ez a borzasztó megfelelési, igazodási vágy működteti az alkotókat, nem a saját hitük, a saját lelkükből alkotnak. Ennek a valamelyest való oldódására nagyon sokat tett a Magyar Teátrumi Társaság és jómagam is.”
Kíváncsiak voltunk arra is, mit gondol arról, hogy egyre több határon túli társulat tartja távol magát a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljától, mivel úgy gondolják, hogy elveszett az a szerepe, amiért létrehozták. A Nemzeti Színház igazgatója szerint
Fotó: Gecse Noémi
„Én egy hálás típusú ember vagyok, és nem azzal kezdem és végezni sem fogom azzal, hogy bojkottálom ezt a fesztivált, amelyik oxigént biztosított számunkra, határon túli színházak számára. Ezt nem szabadna senkinek elfelejtenie. Nagyon könnyű azt mondani, hogy ez most már nem az, ami volt régen és most már nem megyek. Abban sem hiszek, hogy nem lehet lejátszani előadásokat. Mindenütt le lehet játszani előadásokat. Vannak produkciók, amelyeket a Nemzeti Színház sem tud utaztatni, de hogyha egy színházvezetés akarja, tud találni produkciót, amit ott is tud játszani. Ezzel együtt valóságos probléma az, hogy
Keresi ez a fesztivál a helyét és nyilván nagyon nagy problémák vannak vele, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. De ne azzal kezdjük, hogy akkor rúgjuk fel, vigyük el. És ne is ezzel folytassuk. És lehet, hogy nem két év alatt, de öt-nyolc év alatt ki kell vajúdni azt az új helyzetet, amiben ez a fesztivál működhet. Ahogy én ismerem a kultúrpolitikát és a politikusokat, hogyha lemondunk egy fesztiválról, akkor az a pénz nem fog automatikusan visszakerülni egy másikba. Örüljünk, hogy ez megvan, addig ne menjünk máshová.
Fotó: Gecse Noémi
Nem becsülném alá most sem a találkozás fontosságát. Szakmailag nyilván megkérdőjelezhető dolgok sokasága van. Az is tény, hogy amikor én 1993-ban először elmentem Budapestre a Szentivánéji álommal a beregszászi társulattal, akkor vagy három tévécsatorna és sok újságíró volt kint, annyira eseményszámba ment. A Nemzeti Színházban évente húsz határon túli színházat fogadok. És rajtam kívül a Thália, a József Attila Színház, a Katona József Színház és más színházak is fogadnak produkciókat. Egy ilyen helyzetben már nyilván másról kell szólnia a kisvárdai fesztiválnak. De a találkozás ereje most is óriási. Más kérdés, hogy vagy a pénzhiány vagy egy másikfajta gondolat mentén ezt a találkozást vették el tőlünk, mert jönnek a társulatok és mennek is el. Én, ha tehetném, biztos, hogy ilyen szempontból
Az igazgató hangsúlyozta, manapság nem nehezebb megszólítani a közönséget, mint korábban. Az, hogy nincs szakszervezet, amely felszólítja a közönséget, hogy kötelező elmenni egy-egy produkcióra, az jó. „A magyar ember továbbra is színházba járó ember és fantasztikus kincsünk van. Ez a mi színházi struktúránk, a mi színházi életünk. Irigykedve néznek ránk nyugatról. Ez a vágyálmok netovábbja, hogy itt társulatok vannak, garantált állami támogatás, ingyen iskola. Ezek olyan értékek, amelyeket meg kell becsülni. És bizony
Ez nem jelenti azt, hogy nem kell megküzdenünk minden egyes új generációért, nem kell harcolni és kitalálni technikákat, hogy még inkább odavonzzuk a színházba őket. De én nem féltem a színházat.
Fotó: Gecse Noémi
A Nemzeti Színház szerepéről Vidnyánszky kiemelte, egy olyan világban, amely összemossa a határokat, egy globalizálódó kultúrában,
Ha elvesztjük azt az egyéni ízt, ami minden nemzetre jellemző, akkor olyanok leszünk, mint amikor a gyerek a papíron összekeveri a színeket. „Lehet nemzetinek, konzervatívnak és újítónak lenni egy időben.
Márciusban a Nemzeti Színház négyállomásos székelyföldi turné keretében mutatta be a Vidnyánszky által rendezett Tamás Áron Vitéz lelkek című darabot. Ez azért is volt számottevő esemény, mert a nemzeti társulata Csíkszeredában 25 évvel ezelőtt járt utoljára, Farkaslakán, Tamási szülőfalujában pedig soha. A rendező kifejtette, hogy ők legalább annyit, sőt lehet, hogy többet kaptak ezeken az előadásokon, mint amennyit adni tudtak: egy olyan másfajta világban, életritmusban, másfajta emberi viszonyrendszerben merítkeztek meg, amely Pesten már hiányzik, és jó, hogy ezeken a helyeken még foszlányaiban megvan. Ez a turné elindított egy olyan folyamatot, amelynek köszönhetően gyakrabban visszatérnek ide.
„28 előadást játszottunk tavaly a külhoni területeken. Erre nagyon büszke vagyok.
Fotó: Gecse Noémi
Ráadásul szeretettel fogadnak. Ha nem fogadnak szeretettel, én is félre tudom rakni a büszkeségemet, és volt ahová bekopogtam, hogy engedjenek be, úgy hogy nem kell fizetni érte. A csíksomlyói előadás a legfontosabb eseménye lesz a következő évadunknak. Nem az, hogy Péterváron, Párizsban játszunk, hanem, hogy elmegyünk Csíksomlyóra.”
Fotó: Gecse Noémi
További kezelésekre szorul, így egyelőre a székelyudvarhelyi városi kórházban marad a fiatal nő, akit szerdán délelőtt támadott meg egy medve Abásfalva határában.
A városközponti parkolóhelyek szabadon hagyására kéri a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal a lakókat, amíg szombaton az ünnepi díszek felkerülnek a helyükre.
Aggodalomra semmi ok, gyakorlatot tart a csíkszeredai Octavian Goga Főgimnáziumban a Hargita megyei tűzoltóság.
Jövő hónaptól ismét működni fog a helyi roncsautóprogram Sepsiszentgyörgyön, amelynek keretében 3000 lejért és új autó vásárlásának kötelezettsége nélkül lehet értékesíteni a roncsautókat.
A budapesti Mocsári Károly zongoraművész és a Csíki Kamarazenekar lép színpadra november 19-én, kedden Csíkszeredában.
A Gyárfás István Trió zenél november 16-án este 7 órától a kézdivásárhelyi Jazz Bisztróban. A népszerű jazzalakulat koncertjére a belépés ingyenes.
Őrizetbe vettek egy fiatal férfit kórházi rendbontás miatt Maroshévízen szerda délután – adja hírül a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság.
Homoródszentmártonban tartottak házkutatásokat szerdán – tájékoztat a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóosztálya.
A Gyulafehérvári Caritas adománygyűjtő akciót szervez november 17-én a főegyházmegye minden katolikus templomában és a honlapukon. A bejövő összegeket a Caritas idős ellátottjaira fordítják.
Nekünk magyaroknak el kell mondanunk, hogy itt vagyunk, másként nem tehetünk, és élni akarunk, élni azokkal a jogokkal, amely a többséget megilleti, s azokkal is, amelyek szükségesek ahhoz, hogy önazonosságunkat, anyanyelvünket megőrizzük.
szóljon hozzá!