„Néha el kell távolodnom az otthonomtól”

•  Fotó: ifj. Farkas Antal

Fotó: ifj. Farkas Antal

Szabó Zoltán (Kobra) életében fontos szerepet játszik a spontaneitás: hirtelen ötlettől vezérelve Spanyolországba biciklizik vagy Rómába zarándokol. Ebben az évben a Kirgizisztánban lévő Lenin-csúcsot mászta meg, ám előtte több mint háromezer kilométert tett meg két keréken a spanyolországi keresztény zarándokhelyig, Santiago de Compostelláig. A székelyudvarhelyi vállalkozóval kirándulásairól, aktív életmódjáról, sajátos életfilozófiájáról beszélgettünk.

Bálint Kinga Katalin

2012. szeptember 13., 20:362012. szeptember 13., 20:36

2012. szeptember 13., 21:012012. szeptember 13., 21:01


– A pénzen kívül mi minden szükséges ilyen hosszú utak megtételéhez?

– Azt hiszem, a legfontosabb egy kamaszkori vágyat dédelgetni mindaddig, amíg kibírhatatlanná válik, és akkor az embernek muszáj azt követnie. Az én vágyaim nagyon sokszor „alku tárgyai voltak”: kellett a pénz erre vagy arra, de sikerült ebből a „feladatiságból” kilépnem, már tudok az álmaimmal foglalkozni. Ami még kell, hogy mindenkivel szóba tudjunk állni. Kell szeretni az idegen kultúrákat, és észre kell venni az élet apró örömeit, a napfelkeltét vagy a holdat. Ha az ember csak a megtett kilométereket, az izomlázat, a fájdalmakat érzékeli, nagyon hamar visszafordul.

Szükséges még a szabadság: sosem gondolkodtam azon, mi szeretnék lenni szakmai értelemben. Valójában egy szabad ember szerettem volna lenni, ez sok minden mást kizárt az életemből. Így jött a vállalkozásom is: nekem nem nyolc óra munka és nyolc óra pihenés az élet, hanem egy hónapot dolgozom, egy hónapot pihenek. Nagyon fontos tehát, hogy az ember el tudjon távolodni a kötelező munkától. Ma sok dolgot megengedhetünk magunknak, mégis sok ember elvész a részletekben. Most egy olyan világot élünk, amelyben kedvünkre utazhatunk, ezért szerintem a szabadságot érdemes megízlelni.

Bátorságra is szükség van. Nem azt mondom, hogy bátor ember vagyok, de egy idő után nemtörődöm lettem a félelemmel szemben. Persze nagymértékű figyelem is szükséges: általában félreeső, veszélyes helyeken alszom. Akadhatnak olyan helyzetek, melyekkel szemben nem tudok mit tenni: ilyen hosszú utakat nem lehet teljesen megtervezni, általában spontán módon alakulnak a kirándulások.

– Mi „hajtotta” a Lenin-csúcsra és Santiago de Compostellába?

– A Lenin-csúcs megmászását tavaly terveztem el, idén sikerült megvalósítanom. A Santiago de Compostellába vezető biciklitúra mellett pedig az új biciklim megvásárlásakor döntöttem. Oroszországon keresztül szerettem volna utazni, de nem kaptam vízumot, ezért más irányba indultam. Ez azonban mind másodlagos: a legfontosabb az volt, hogy egész nyáron jól érezzem magam. Ha nem ezekre a helyekre, hanem dél vagy észak felé indultam volna, szerintem pont ilyen boldoggá tett volna, hogy egy szép nyarat tudhatok magam mögött.

– A hosszú utak hogyan fértek össze az itthoni, családi élettel?

– Tíz éve elváltam, a lányommal élek, aki már független és talpraesett, tud vigyázni magára. Neki a nyár a fesztiválokról szól, nekem meg a kirándulásokról. Vállalkozásom sem gátol az utazásban: nem felejtettem el kezdeti fogadalmamat, miszerint mindent azért építettem fel, hogy szabad legyek. Egy nagyon jól fizető munkahelyet hagytam ott Magyarországon, mert elterveztem: ha el akarok menni valahova, akkor hagyom a munkát, és megyek. Fontos számomra, hogy amivel foglalkozom, abban örömömet leljem. Abban a pillanatban, amikor teherré válik, abba fogom hagyni.

– Hogyan vélekedik a küzdelemről?

– Ma a társadalom belénk sulykolja a megélhetés küzdelmét. Én teljesen másképp gondolkodom: a spanyolországi biciklizés például nem azért vitt előre, mert küzdöttem a pedálokkal. Volt, amikor kihívást jelentett: volt, hogy egy nap alatt le akartam tekerni kétszáz kilométert. A lényeg azonban mindig az, hogy amikor elunom, megállok, hátradőlök, megiszom egy kávét – ezek az élmények jó közérzetet teremtenek: megyek tovább és tovább, és a végén nagyon sajnálom, hogy véget értek. Ilyen volt, amikor kétezer kilométert gyalogoltam vagy amikor több ezer kilométert bicikliztem: nem a cél, az élmények voltak olyan fontosak.

Van például, akinek az üzlet a küzdelem. Volt idő, amikor nekem is ki kellett könyökölnöm a helyet magamnak, de a tapasztalatom az, hogy az erős küzdelem csak engem tesz tönkre: a csendben, a békében sokkal nagyobb erő rejlik. Sokan céljaik elérésére törekedve tönkreteszik a kapcsolatot családjukkal, gyerekeikkel. Szerintem nem érdemes föltétlenül az eredeti tervekhez ragaszkodni: bármi megváltozhat időközben, mert a világ nem úgy működik, ahogy elvárjuk. Egy utat nem muszáj húsz nap alatt megjárnunk – lehet negyven vagy hatvan nap alatt is. Nem mindegy, hogy egy hatvannapos élményt tudunk magunk mögött vagy egy húsznapos kegyetlenséget.

– Mit emelne ki legszebb élményként?

– Nagyon jó volt betérni egy-egy kis üzletbe, ahol a rendszerint idős kiszolgáló néni őszintén mosolygott rám, és nem azért, mert el akart adni nekem valamit. Ilyenkor kiültünk az üzlet elé egy-egy őszinte beszélgetésre. Kelet-Európában ezt szeretem: el lehet beszélgetni tiszta, őszinte emberekkel.

Az is jó volt, hogy leginkább a szabad ég alatt aludtam, nem szeretek kempingezni. Amikor ott volt a tenger a közelemben, a legjobb volt ott felhúzni a sátrat. Persze ilyenkor mindig helységeken kívül telepedtem le: el kellett bújnom, mert a vadkempingezést sehol sem szeretik.

Szép élményként maradt meg a reggeli kávézás is egy kis olasz városkában, még mielőtt a város felébredt volna. Nyitás előtt érkeztem meg, és leültünk a pincérnővel beszélgetni. Az ember a barátja, férje, gyermeke előtt nem tud teljesen őszinte lenni, de amikor például felül egy vonatra, egy teljesen ismeretlen emberrel a legintimebb dolgokról is el tud beszélgetni, mert tudja, hogy egy óra múlva leszáll, és az életben nem találkozik vele többet. Ezek az apró kapcsolatok olyan szépek...

– Mivel gazdagították ezek az utak?

– Az életszemléletemet gazdagították. Úgy érzem, hogy a világ kénytelen jó irányba haladni, a rossz ugyanis önmagát pusztítja el. Az egészségesen gondolkodó, értékekkel teli társadalom az életképes.

– Egy-egy hosszabb út után milyen hazatérni?

– Úgy érzem, néha el kell távolodnom az otthontól, azáltal jövök rá, hogy valójában milyen fontos nekem. Lokálpatrióta vagyok: úgy érzem, mindenkinek kötelessége saját városára, kultúrájára vigyázni, mert senki más nem fogja a mi kultúránkat védelmezni. A világban rengeteg érték van, és úgy érzem, mindet meg kell őrizni a saját helyén, saját környezetében, mert ott szép. A világot járva megszerettem más kultúrákat, de nagyon jó érzés hazajönni, mert ez a város az „enyém”.

– Szeretne még utazni a jövőben?

– Terveim mindig vannak: ha gyalogolok száz kilométert, az lehetőséget nyit még nagyobb táv megtételére. Sok mindent tervezek még, de mindezek olyan álmok, amelyek előtt fejet kell hajtanom, ha valami közbejön. Az utazásokról a legjobb lejártuk után beszélni: amikor a római kirándulásomról visszajöttem, kérdezték, mikor lesz a következő – azt mondtam, most két évig csak pihenni fogok. A jövőben azonban bármi megtörténhet: az érzéseim szerint élem meg az életem, amit sok ember a korlátai miatt nem tehet meg.

– Mely országot ajánlana másoknak?

– Szerintem Nepál csodálatos: buddhista kultúra lengi körül, a természet és az emberek iránti szeretet, az alázat és a béke. Az emberek kedvesek, de van tartásuk, nem akarják önmagukat eladni. Azonban nem szervező társasággal érdemes odamenni, mert egyedül sokkal olcsóbban, akár napi tíz euróból is meg lehet élni. Én egy eurós szállásokon aludtam, és az ottani, jellegzetes ételek ízével, a helybéliek figyelmével, történeteivel gazdagodtam: reggel például buddhista imára ébredtem, ami gyönyörű volt. Ezenkívül lenyűgözőek még a magas csúcsok, a hatalmas mélységek – ezért Nepált mindenkinek tudom ajánlani.

– Hogyan élte meg az egyedüllétet utazásai során?

– Az emberek általában félnek az egyedülléttől. Szerintem azonban a sajátos vélemény, életszemlélet csak az egyedüllétből születhet. A magányos kirándulás során az ember több mindenre tud figyelni: kiéleződnek az érzékszervek, olyannyira, hogy az árnyéka a barátjává válik, megszokja, ahogy kocog a vándorbotja, és amikor hazaér, hiányát érzi mindezeknek. Azért szép a magány, mert lehetőséget ad az érzéseknek a tudatig hatolni. Ezért mindenkinek szüksége lenne időnként magányra. Egy egész életet sem lehet magányosan leélni, de az önállóságot, a gondolkodás szabadságát, saját értékrendjét mindenki csakis egyedül tudja megerősíteni.

szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. március 11., szerda

Felborult és a kerekeire fordult vissza a frontális ütközés után az autó – térfigyelő kamera rögzítette a szejkei balesetet

A balesetet rögzítő térfigyelő kamerás felvételt látva Székelyudvarhely polgármestere azt írta, hogy kérni fogják a Szejkefürdőn a szigorúbb ellenőrzést, az országos útügynek is jelezve igényüket.

Felborult és a kerekeire fordult vissza a frontális ütközés után az autó – térfigyelő kamera rögzítette a szejkei balesetet
Hirdetés
2026. március 11., szerda

Szejkefürdőn is karamboloztak

Két személyautó ütközött és sodródott le az úttestről szerdán kora délután a Székelyudvarhely melletti Szejkefürdőn.

Szejkefürdőn is karamboloztak
Szejkefürdőn is karamboloztak
2026. március 11., szerda

Szejkefürdőn is karamboloztak

2026. március 11., szerda

Újra munkatelep van a székelyudvarhelyi Bethlen Gábor utcában

Székelyudvarhelyen szerdán újrakezdték a munkálatokat a Bethlen Gábor utcában, és az elkövetkező időszakban többfelé útjavításra, illetve forgalomkorlátozásra kell számítani.

Újra munkatelep van a székelyudvarhelyi Bethlen Gábor utcában
2026. március 11., szerda

Szentegyházi fűrésztelepen pusztítottak a lángok

Szinte teljesen megsemmisült egy fűrésztelep csarnoka a szerdára virradó éjszaka keletkezett tűzben Szentegyházán.

Szentegyházi fűrésztelepen pusztítottak a lángok
Hirdetés
2026. március 09., hétfő

Busz indul Székelyudvarhelyről a székely szabadság napjára

Buszt indít kedden Székelyudvarhelyről Marosvásárhelyre a Székely szabadság napjára a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) helyi szervezete.

Busz indul Székelyudvarhelyről a székely szabadság napjára
2026. március 09., hétfő

Lenullázták az autók pótadóját Székelyudvarhelyen

Elfogadták a régi épületekre vonatkozó adókedvezményeket Székelyudvarhelyen, és nullára csökkentették a gépjárművek esetében alkalmazott helyi pótadót.

Lenullázták az autók pótadóját Székelyudvarhelyen
2026. március 07., szombat

Hogyan reagál az ingatlanpiac az adóemelésre? – videó

Noha például egy átlagos, kétszobás tömbházlakás értéke az elmúlt tíz évben többszörösére nőtt, mára az ingatlanok árai, valamint a bérleti díjak elértek egy olyan „plafont”, ami fölé már a vásárlók és a bérlők nem hajlandók menni.

Hogyan reagál az ingatlanpiac az adóemelésre? – videó
Hirdetés
2026. március 06., péntek

Rendhagyó eseményre várja a művészeket a Haáz Rezső Múzeum

A Haáz Rezső Múzeum a Székelyföldi képzőművészek arcképcsarnoka című reprezentatív kiállítás terébe egy rendhagyó eseményre, művészek közötti párbeszédre invitálja az érdeklődőket.

Rendhagyó eseményre várja a művészeket a Haáz Rezső Múzeum
2026. március 05., csütörtök

Digitális visszajelzés a kórtermekben: QR-kódos értékelés Székelyudvarhelyen

Saját fejlesztésű digitális rendszert vezet be a székelyudvarhelyi városi kórház, amellyel a betegek és hozzátartozóik közvetlenül értékelhetik az ellátás minőségét és a személyzet munkáját. A sürgősségi osztályon már élesítették a platformot.

Digitális visszajelzés a kórtermekben: QR-kódos értékelés Székelyudvarhelyen
2026. március 04., szerda

A tervek szerint Romániában sehol sem lesz alacsonyabb gépjárműadó, mint Székelyudvarhelyen

Nullára csökkentik a gépjárművekre kiszabott helyi pótadót a korábbi években alkalmazott 40–50 százalékról Székelyudvarhelyen. Viszont fontos, hogy ismét a városban jegyeztesse be járművét az is, aki korábban más településen tette meg ezt.

A tervek szerint Romániában sehol sem lesz alacsonyabb gépjárműadó, mint Székelyudvarhelyen
Hirdetés