Hirdetés
Hirdetés

Saját akaratából tanult magyarul a csendőrségi szóvivő

Gheorghe Suciu: hat évnyi szóvivői tapasztalat után elmondhatom, nehéz, de nagyon szép munkakör •  Fotó: Sándor Csilla

Gheorghe Suciu: hat évnyi szóvivői tapasztalat után elmondhatom, nehéz, de nagyon szép munkakör

Fotó: Sándor Csilla

Érettségi után döntötte el, hogy csendőr szeretne lenni, ám édesapja más útra akarta terelni. Rövid kitérő után azonban mégis teljesült az álma: Gheorghe Suciu 22 éve öltötte magára először az egyenruhát, dolgozott a titkárságon és terepen is, hat éve pedig ő a Hargita Megyei Csendőr-felügyelőség szóvivője. A magyarul is folyékonyan beszélő szóvivő először adott személyes hangvételű interjút.

Iszlai Katalin

2017. október 21., 18:132017. október 21., 18:13

– Hogyan került kapcsolatba a felügyelőséggel, és miért döntött úgy, hogy ezt a pályát választja?

– A Brassó megyei Zernesten születtem 1974. március 19-én, én vagyok a negyedik és egyben a legkisebb gyerek a családban. Másfél éves koromban munkahely miatt Csíkszeredába költöztek a szüleim, tehát én itt éltem az életem jelentős részében. A Venczel József Szakközépiskolában kezdtem el a tanulmányaimat, később a mostani Octavian Goga Főgimnáziumban folytattam informatika szakon, a családban én voltam az első, akinek sikerült leérettségiznie. Ebben az időszakban alakult meg Hargita megyében a csendőrség, és teljesen lenyűgözött, ahogy a katonák énekelve mentek járőrözni Suta felé. Persze akkor még nem tudtam, mivel foglalkoznak pontosan, de

Hirdetés

tetszett az egyenruhájuk, és az, hogy mennyire szervezettek voltak. Akkor döntöttem el, hogy csendőr szeretnék lenni, ám az ehhez vezető út nem volt egyszerű.

Nem sokkal ezután ugyanis a katonaság következett, és édesapám mindenáron azt szerette volna, ha katonai rádiós leszek Bodzavásáron. Én azonban Gyergyószentmiklósra szerettem volna menni csendőrnek. Amikor ezt elmondtam neki, csak nevetett, de beleegyezett, hogy Gyergyót választom. Ott aztán én is megtudtam, amit ő valószínűleg már tudott: a szétosztásnál ugyanis hiába mondtam, hogy a csendőrséghez szeretnék menni, végül csak katonai rádiósnak osztottak be. Végül nyolc hónapos szolgálat után mégis teljesült az álmom, hiszen áthelyeztek a csendőrséghez, és a Hargita Megyei Csendőr-felügyelőség akkori parancsnoka a katonaság elvégzése után munkát ajánlott számomra. Ezt a lehetőséget természetesen nagy örömmel el is fogadtam, ezáltal pedig

1995 augusztusától, azaz 22 éve dolgozom a felügyelőségnél.

Egyébként az alkalmazásom után egy évvel nősültem meg, csíkszeredai magyar lányt vettem el, aki akkor egyáltalán nem tudott románul. Ez azonban nem volt probléma, hiszen én már akkor jól beszéltem magyarul. Két gyerekünk született, egy lány és egy fiú.

– Említette, hogy a katonaság elvégzése után már ismerte és beszélte a magyar nyelvet, amit köztudottan nehéz elsajátítani. Román család gyerekeként hogyan sikerült ezt elérnie?

– A gyermekkoromat a magyarok és románok egyaránt befolyásolták, hiszen abban az időben nem csináltak problémát a nemzeti hovatartozás kérdéséből Csíkszeredában. A román szülők arra buzdították a gyermekeiket, hogy barátkozzanak magyar társaikkal, és tanulják a nyelvet, emellett pedig a magyar szülők is ugyanígy jártak el. Ez azt eredményezte, hogy

a tömbházak körül hatalmas, vegyes nemzetiségű gyerekcsapatok alakultak ki, együtt játszottunk, megtanultuk egymás anyanyelvét.

Emellett saját akaratomból magyar nyelven való írást és olvasást is tanultam az általános iskolában. Ma már folyékonyan beszélek magyarul, de a műszaki nyelv problémákat okoz számomra. Teljesen más egy nyelvet használni a magánbeszélgetések vagy a hivatalos nyilatkozatok alkalmával. Ezért az intézmény nevében, azaz

szóvivőként mindig románul beszélek, ám ha látom, hogy egy magyar újságíró nagyon nem ért valamit, szívesen kisegítem egy fordítással.

Azonban ne szaladjunk ennyire előre, hiszen hosszú út vezetett addig, amíg szóvivő lettem. Mint említettem, a sorkatonai szolgálat után visszaszerződtem a csendőrséghez hivatásos katonaként, majd négy év után levizsgáztam, és megszereztem az altiszti rendfokozatot, így bekerültem az állományba. Tíz évet a titkárságon töltöttem, kettőt pedig terepen az őrző-védő és a közrendészeti osztályokon. 2011-ben aztán egy átszervezés következtében, amikor több kollégát is tartalékállományba helyezett a felügyelőség, úgy döntöttem, hogy megpályázom a szóvivői állást.

– Nehéz volt hozzászokni az új munkakörrel járó újdonságokhoz, a megváltozott feladatokhoz?

– Sikeres versenyvizsgát követően elvégeztem két képzést a fővárosban, és úgy éreztem, a titkárságon eltöltött tíz év után készen állok a feladatra, hiszen ott is több személlyel kerültem kapcsolatba. Emellett rengeteg szakirodalmat olvastam a munkakörrel kapcsolatosan. Hamar rádöbbentem azonban, hogy ez a gyakorlatban sokkal összetettebb. A sajtóval 2011. december elsején kerültem először kapcsolatba, amikor a hivatalos nemzeti ünnep kapcsán egy kisebb csoport tiltakozást szervezett a városban.

Tudtam, hogy az incidenssel kapcsolatban biztosan keresni fognak az újságírók, és mivel látásból kettőt már ismertem, odamentem hozzájuk, hogy információkat adjak számukra. A következő pillanatban azonban hirtelen arra eszméltem, hogy több újságíró, rádiós és tévés állt körülöttem, és több mikrofont tartottak elém.

Mivel azelőtt sosem nyilatkoztam élőben, csak az járt a fejemben, hogy most vajon mit is kellene csináljak. Hamar rádöbbentem, az a legfontosabb, hogy megőrizzem a nyugalmam, és folyékonyan beszéljek annak ellenére, hogy remegtek a térdeim. Ez az eset egyfajta sokk volt számomra, de nagyon hasznosnak bizonyult, hiszen azután már tudtam, mit és hogyan kell tenni. Hat évnyi szóvivői tapasztalat után elmondhatom, nehéz, de nagyon szép munkakör.

•  Fotó: Sándor Csilla Galéria

Fotó: Sándor Csilla

– Hogyan telik egy munkanapja? Mi könnyíti meg a munkáját, és mi a legnehezebb ebben a szakmában?

– Reggel sajtószemlével kezdem a napot, majd a felügyelőség legfrissebb tevékenységét nézem át, és amennyiben vannak olyan érdekesebb esetek, amelyek a sajtót is érdekelhetik, sajtóközleményt küldök ezekről. Ezt követően ellátom az egyéb feladataim, hiszen többek között én tartom a kapcsolatot a felügyelőséghez érkező megyei lakossággal is. Ha valaki például valami kapcsán panasszal szeretne élni, én fogadom és elbeszélgetek vele. Erre azért van szükség, mert sokszor összekeverik az intézményeket, és hozzánk fordulnak például a közlekedési problémákkal. Ilyenkor átirányítom őket a rendőrséghez. Egyébként nagyon jó a kapcsolatom a rendőrség és a tűzoltóság szóvivőivel, ebből a szempontból Hargita megye kiváltságos helyzetben van más megyékhez képest. Nincs a három intézmény között semmilyen ellentét, jól együtt tudunk dolgozni, és ez nagyban megkönnyíti a munkát. A felügyelőségnek emellett a lakókkal is nagyon jó a kapcsolata. Persze

a munkánk természete miatt néha konfliktusok is kialakulnak, de az embereknek meg kell érteniük, hogy amennyiben megbírságoljuk őket, azt nem a hatalomfitogtatás miatt tesszük, hanem azért, mert tetteikkel más embereknek okoztak problémát.

Azt elmondhatom, hogy fárasztóbb egy íróasztal mögött ülni, mint ahogy a titkárságon eltöltött idő alatt tettem. A szóvivői munkakör sokkal dinamikusabb, sohasem unatkozok. Az sem esik nehezemre, hogy mindig elérhetőnek kell lennem, és szerencsére a családom is elfogadta ezt. Nagyon szeretem ezt a szakmát, de természetesen vannak nehezebb pillanatok is. Az a legnehezebb, amikor kedvezőtlen híreket kell közölni. Itt nem a felügyelőség tevékenységével kapcsolatos negatívumokra gondolok, hanem azokra az esetekre, amikor például egy kollégáról van szó. Megtörtént ugyanis, hogy az egyik kollégám életét vesztette, és szóvivőként természetesen nyilatkoznom kellett az esetről, az ilyesmi pedig megviseli az embert.

– Ha jól tudom, a munkája mellett több szenvedélynek is hódol. Melyek ezek?

– A fényképezés és a filmezés nagy szenvedélyem már iskolás korom óta. Az akkori Pionír Házban láttam életemben először számítógépet, és ott sajátítottam el az analóg fényképezés alapjait. Annyira megszerettem, hogy később az első fizetéseimből egy televíziót és egy fényképezőgépet vásároltam, és azóta is hódolok ennek a szenvedélynek. Továbbá az sem elhanyagolható, hogy kamatoztatni tudom a munkám során is, sokszor fotózok a felügyelőség számára. A másik szenvedélyem a sport: versenyszerűen dzsúdóztam ötödik osztályos koromtól, mostanában azonban abbahagytam, hiszen öregszik az ember, és már nem képes arra, amire fiatalkorában képes volt. A mozgást azonban nem hanyagolom el, hiszen az életem részévé vált.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. május 25., hétfő

Lakóház gyúlt ki Maroskeresztúron

Lakóháznál csaptak fel a lángok a maroskeresztúri Patak utcában, fennáll a veszélye, hogy egy szomszédos lakóépületre is átterjednek a lángok – közli a Maros megyei tűzoltóság.

Lakóház gyúlt ki Maroskeresztúron
Lakóház gyúlt ki Maroskeresztúron
2026. május 25., hétfő

Lakóház gyúlt ki Maroskeresztúron

Hirdetés
2026. május 25., hétfő

Több épület kapott lángra Maros megyében

Lakóház gyúlt ki Gyulas főutcájában hétfőn délelőtt, a lángok több épületre is átterjedtek – közli a Maros megyei tűzoltóság.

Több épület kapott lángra Maros megyében
2026. május 25., hétfő

Mától lehet beíratni a gyerekeket óvodába

Elkezdődött hétfőn az óvodai beiratkozások első szakasza.

Mától lehet beíratni a gyerekeket óvodába
2026. május 25., hétfő

Egy éjszaka alatt négy Hargita megyei településen riasztottak medvék miatt

Medvék jelenlétére figyelmeztetett a Ro-Alert riasztórendszer hétfőre virradóra több udvarhelyszéki és gyergyószéki településen – közli a Hargita megyei tűzoltóság.

Egy éjszaka alatt négy Hargita megyei településen riasztottak medvék miatt
Hirdetés
2026. május 25., hétfő

Egy hétig bolyongott a Máramarosi havasokban egy ukrán férfi amíg megtalálták

A határrendészek és a hegyimentők megmentettek vasárnap egy ukrán fiatalembert, aki a Máramarosi-havasokon keresztül lépte át a határt, és bevallása szerint egy hétig bolyongott a hegyekben.

Egy hétig bolyongott a Máramarosi havasokban egy ukrán férfi amíg megtalálták
2026. május 24., vasárnap

Támogatja a díjnyertes Fjord című film finanszírozását az Oscar-jelölésekre a kulturális minisztérium

A kulturális minisztérium felvette a szombaton a 79. Cannes-i Filmfesztiválon Arany Pálmával díjazott Fjord című filmet azon stratégiai kulturális projektek listájára, amelyek finanszírozásban részesülnek az Oscar-díjra való jelöléshez.

Támogatja a díjnyertes Fjord című film finanszírozását az Oscar-jelölésekre a kulturális minisztérium
2026. május 24., vasárnap

Szuperhatalmak helyett szeretetet kért a világnak XIV. Leó pápa pünkösdvasárnap

A háborút nem egy szuperhatalom nyeri meg, hanem a mindenható szeretet, az emberiséget a nyomortól nem a megszámolhatatlan gazdagság, hanem a szeretet kifogyhatatlan ajándéka szabadítja meg – mondta XIV. Leó pápa a vatikáni Szent Péter-bazilikában.

Szuperhatalmak helyett szeretetet kért a világnak XIV. Leó pápa pünkösdvasárnap
Hirdetés
2026. május 24., vasárnap

Száz métert zuhant két turista a Bucsecs-hegységben

Körülbelül 100 métert zuhant a Bucsecs-hegységben az a két turista, akiket a hegyimentőknek végül sikerült megmenteniük vasárnap.

Száz métert zuhant két turista a Bucsecs-hegységben
2026. május 24., vasárnap

Rengett a föld pünkösdvasárnap hajnalban

A Richter-skála szerint 3,5-ös erősségű földrengés történt vasárnap 5 óra 2 perckor Vrancea megyében.

Rengett a föld pünkösdvasárnap hajnalban
Rengett a föld pünkösdvasárnap hajnalban
2026. május 24., vasárnap

Rengett a föld pünkösdvasárnap hajnalban

2026. május 24., vasárnap

„A történelem szemétdombjára kerülsz előbb-utóbb” – Csoma Botond üzent Dan Tanasănak

Heves vita bontakozott ki a gyimesbükki Rákóczi-vár felújítása körül, miután Dan Tanasă AUR-os parlamenti képviselő bírálni kezdte a beruházást, illetve annak állami finanszírozását

„A történelem szemétdombjára kerülsz előbb-utóbb” – Csoma Botond  üzent Dan Tanasănak
Hirdetés