Pusztuló egykori határőrlaktanyák Úzvölgyében

és mint látni fogjuk, ez a volt laktanyák jelenlegi helyzetéhez is nagyban hozzájárult. 1968-ban ugyanis Úzvölgye települést Hargita megyéhez tartozóként jelölte meg a vonatkozó törvény, de 1972-ben és később, 1985-ben a két megye kataszteri hivatalai már arról „egyeztek meg”, hogy Úzvölgye Bákó megye része, és ennek megfelelően készítették el a kataszteri nyilvántartást is.

A volt laktanyákban egészen 2004-ig még zajlott a diáktáborok szervezése, akkor viszont

Nemcsak a megfelelő mosdók, illemhelyek hiányoztak, de nehézségekbe ütközött az áramellátás is, amit generátorokkal biztosítottak. „Fénykorában” a tábor 250 személy elszállásolását is biztosítani tudta.

Összecsukták a dossziét

Csíkszentmárton számára nem volt közömbös az egykori kaszárnyák sorsa, a község több ízben is igyekezett a határviták mentén megszerezni, tulajdonába venni a haditemető mellett ezeket az ingatlanokat is. Mivel az 1990-es években lehetőség volt elkészíteni a közigazgatási egységek közvagyonának listáit, és ezeket törvényesíteni, a község a temetőt és az ingatlanokat is bevette ebbe a közvagyonba, ahogy ez a 2001. évi 1351-es számú, majd az ezt kiegészítő és módosító 2010. évi 299-es számú kormányhatározatokban is megjelenik.

Csakhogy a helyzet ennél bonyolultabb volt, ahogy ezt Gergely András korábbi csíkszentmártoni polgármester elmondta. Tőle tudjuk, hogy a község kezdetben igyekezett minden közterületet, ingatlant bevenni a közvagyonába, aztán később kiderült, hogy ez nem minden esetben volt jogszerű. A volt laktanyák esetében azért, mert ezek az Ifjúsági és Sportminisztérium közvagyonában szerepeltek, így ki kellett venni a helyi közvagyonból.

Később a szaktárca által kezdeményezett decentralizáció részeként több, használaton kívüli volt diáktábort adtak át megyei és helyi önkormányzatoknak, Csíkszentmárton is bejelentkezett az úzvölgyi létesítményért.

Mi küldtünk régi térképeket, az 1968-as közigazgatási átszervezésről szóló 2-es számú törvényt, de azt mondták, hogy amíg nem lesz egy törvényszéki végzés, amely azt mondja, hogy ez Hargita megye területén van, addig nem lehet. Összecsukták a dossziét, és eltették” – elevenítette fel a történteket Gergely András.

Ismét gazdát cseréltek

Csíkszentmárton, majd Hargita Megye Tanácsa később is folytatta a határvitát, illetve Úzvölgye területének visszaigénylését, akkor még tárgyalások útján. Az ügy a temetőben 2019-ben felállított betonkeresztek és emlékmű, majd a hírhedt temetőfoglalás után szintet lépett,

amelyet nemcsak az 1968-as évi 2. számú törvény, hanem az 1900-as évek elejéről származó telekkönyvek is igazolnak.

korábban írtuk

Elfoglalták az úzvölgyi sírkertet, ünnepeltek a románok

A fokozott hatósági jelenlét ellenére a feldühödött románok kitörték az úzvölgyi temető kapuját és beözönlöttek a sírkertbe, kitépték a mogyorófa kereszteket és elfoglalták a temetőt.

A keresetlevelet először a Hargita Megyei Törvényszéken iktatták, a dormánfalviak szerették volna áthelyeztetni a tárgyalást Bákó megyébe, de a szentmártoniak ezt megakadályozták. Végül a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék a Hargita Megyei Törvényszékre helyezte vissza a pert, amelynek elsőfokú tárgyalása azóta is tart.

Mivel a kataszteri nyilvántartásban Úzvölgye továbbra is Bákó megyéhez tartozik, az Ifjúsági és Sportminisztérium korábbi akciójához hasonló újabb decentralizációs kezdeményezés a volt laktanyák esetében eredménnyel járt. 2022-ben a szaktárca átadta a tizenegy épületet és a hozzájuk tartozó melléképületeket Bákó Megye Tanácsa ügykezelésébe.

Ha nem, akkor véglegesen Bákó megyéé maradnak.