Úton húsvéttól pünkösdig: Alfaluba értek a Mária utasok

A tizennyolc tagú zarándokcsapatból, akik arra vállalkoztak, hogy Alfalu felől közelítik meg Csíksomlyót, tizenketten – nyolc férfi és négy hölgy – indultak Budapestről, a többiek később, az út során csatlakoztak hozzájuk. A zarándoklat vezetője immár ötödik alkalommal járja végig ezt az utat.

Ráckevéről, a családi házból indult Viski György április 12-én. Idén is ugyanaz az oka, mint korábban: meghívót kapott, indulnia kellett. Azt mondja, aki egyszer elindul ezen az úton, a következő évben már nem tud otthon maradni, karácsony tájékán már hallja a lelkében, hogy szólongatják. A „visszaeső”, ahogy magát nevezi, elmondta, a jelzett zarándokút egyre bővül, szállásról is gondoskodnak a szervezők. E tekintetben Viski a változatos kifejezést használta. Mindenhol szívesen fogadják, nem éheznek, mert minden földi jóval megkínálják, és gyakori az örömkönny-hullatás is. És szaporodik az imakérések száma is. Ezeket füzetekbe jegyzik le a zarándokok azon településeken, melyeken áthaladnak, és viszik a kegytemplomban. Itt az éjszaka virrasztás alatt olvassák fel, felváltva, hisz több füzetre való is van immár.

Az idei csapat átlagéletkora kicsit magasabb a korábbiaknál, a legifjabb 31 éves, a legidősebb pedig 76. Egészségügyi problémákból is alig akadt említésre méltó. „A vízhólyagoktól szenvedtek nagyon sokan a csapatból, főleg az első napokban. Az én lábaimat elkerülik, ilyen problémáim sincsenek” – mondta mosolyogva a csoportvezető.

A kőkeresztnél iskolások és a kereszthordozó mellett még egy asszony fogadta a gyalogosokat: a 91 éves Török Mária. 1949-ig ő is gyalog járt búcsúra. Akkor szüntették be a búcsújárást, és akkor ment férjhez. Mint mondja, visszasírja azokat az időket, sok a szép emlék, s szerencsére emlékezete meg is tartotta mindahányat. Arra is tisztán emlékszik, amikor a vaslábiak megverték, de nem osztotta meg, csak ránk mosolygott: „hosszú történet, egyszer majd látogassanak meg engem, s akkor elmesélem”. A Mária Úton már nyolc esztendeje érkeznek zarándokok a pünkösdi búcsúra. Budapesti Szent Anna rétről az indulás nem változik: a húsvét utáni kedd. Immár közeledve a célhoz üzenik haza: köszönik, mindahányan jól vannak.