Nem tudni mi lesz az egykor patinás, mára leromlott állapotú vadászházzal

Fontos volna megőrizni és rendbe hozni a kastélynak nevezett egykori vadászházat – mondta a Vásárhelyi Hírlapnak Kálmán Attila történész –, hiszen az 1708-ban épült barokkos épület homlokzatán láthatók még a Bissingen és Lázár családok címerei, bent pedig két szoba mennyezetén a faragott kazetták, amelyekről a történész azt feltételezi, hogy Lázár Jenő gróf fafaragásai.

Belső berendezéséről egy képeslap tanúskodik, azon láthatók az ebédlő díszes bútorai, porcelán- és ezüstedények, hollóházi tányérok, egy magas állóóra a sarokban. A bútorok közül egy kétajtós, díszesen faragott, 1622-ben egy szász asztalosmester által készített szekrény jelenleg a Maros megyei múzeum tulajdonában található.

A nyugdíjas férfi egy nagy szobában lakik egyedül, felesége meghalt, ő maga pedig igyekszik javítani azt, amit éppen lehet. Mert annak ellenére, hogy nem szerepel a műemlékvédelmi nyilvántartásban, mégsem szabad nagyobb munkálatot, esetleg átalakítást végezni rajta. Az ő szobája egyike annak a kettőnek, amelyben még épségben látható a faragott mennyezet. A szobában rend van és tisztaság, ajtaja előtt kis udvar, ahol tűzifáját tartja. Tizenöt éve lakik ott – mondja –, amikor beköltözött, próbált a városházán szerződést kötni. „Azzal biztattak, hogy nyugodtan költözzek, megoldódik a helyzet, lesz szerződésem is” – idézi, de ez azóta sem történt meg, teszi hozzá.

– idézi fel Tina azokat a napokat, amikor elsőszülött gyerekével elfoglalta a „lakást”. Mert akkoriban még nem nézett ki lakásnak a piszkos, lelakott, tönkrement falú két szoba. De kimeszelték, megjavították, lakhatóvá tették. Már amennyire lehetett, hiszen padlót is cseréltek volna, de figyelmeztette őket a hivatal, hogy semmit sem lehet változtatni rajta. Most minden van a lakásukban, tévé, hűtőszekrény, mikrohullámú sütő, bútor. Csak víz, gáz és szennyvízhálózat nincs, se fürdőszoba, se vécé. Gázpalackot használnak a főzéshez, vaskályhát a fűtéshez. „Gyereket nevelni ilyen körülmények között nagyon nehéz” – magyarázza az anya, aki szomszédaihoz hasonlóan egy utcai kútból hordja a vizet főzni, mosni, tisztálkodni. Kis udvar van elkerítve náluk is, ott tartják a tűzifát.

– sorolják elvárásaikat, hiszen úgy érzik, a város lakói, tisztességes adófizetői, őket is megilletné a figyelem, mégsem törődik velük senki. „Jóska bácsi” tetőt is javított szomszédaival közösen, kicserélték a cserepeket, ahol esett be az eső, itt-ott kisebb javításokat végeztek, de annál jóval nagyobb befektetésre volna szükség, hiszen az épület tetején is látszik, hogy hullámos, a tetőgerendák beszakadtak, elkorhadtak, egy nagyobb havazás, tetemesebb hótömeg alatt akár be is szakadhat az egész. A polgármesteri hivataltól kint jártak valakik néhány éve, és egy táblát helyeztek a homlokzatra azzal a felirattal, hogy az épület omlásveszélyes, kéretik távol maradni tőle.

– teszi fel a kérdést az édesanya.