Nem sokat teketóriáztak a családtagok az éjjel fél tizenkettőre időzített érkezésünkkor, egy rövid kézfogás után azonnal elindították a mintegy húszéves, egyszerre két sor kukoricát leszedő csőtörőgépet.

Ifj. Gruer László feladata a termény leszedése és utánfutókba töltése, míg édesapjáé elsősorban az elszállítás volt.

Félelmetes érzés, amikor éjszaka a 2,5 méteres magasságú sűrű kukoricás közepében először indul el a traktor, majd az utánaszerelt gép lassan haladva elkezdi begyűjteni a terményt, apróra darabolva a kórókat. Mint kiderült, két sor kukoricát már kézzel leszedtek a gazdák, hogy a tábla ne érjen össze a szomszéd terményével, illetve hogy a munkagép is elférjen a felszabadított részen.

A traktoron ülve ifj. Gruer László elmondta, nem sokat aludt az elmúlt időszakban, és erre az elkövetkezőkben sem lesz sok ideje a bőséges termény miatt. Ezen a táblán kívül ugyanis máshol is vannak saját vagy bérelt földjeik, ráadásul mások területén is elvégzik a betakarítást, ha felkérik őket.

Sokat hallani a kukoricásokban tanyázó medvékről, így kíváncsiak voltunk, hogy Grueréknek voltak-e hasonló tapasztalataik. A fiatal gazda szerint itt is vannak gondok, de

Ettől függetlenül nem ritka, hogy a szarvasok vagy a vaddisznók megdézsmálják a terményt. Utóbbiakkal lehet leggyakrabban találkozni a kukorica betakarítása közben.

Az emberek többsége már csőtörőgéppel takarítja be a kukoricát a nagyobb területekről, kézzel szedni ugyanis csak a kisebb, néhány áras földeken érdemes – mondta ifj. Gruer László. Ehhez ugyanakkor jó gépek kellenek, amelyek rengeteg pénzbe kerülnek. Ők pályázni nem akarnak a kötöttségek, illetve a megélhetés bizonytalansága miatt, ezért nem is tudtak új csőtörőt venni, inkább egy régebbivel „kínlódnak”, amely gyakorta elromlik munka közben.

„Ezt a munkát szeretni kell, máskülönben nincs miért belefogni. Én szeretem, amit csinálok, és azt is, hogy nem nyolc órában dolgozom más parancsait teljesítve minimálbérérét” – jegyezte meg ifjabb Gruer. Ő szerencsésnek érzi magát sok társával szemben, hiszen szülei meg tudták vásárolni a munkagépeket, azonban úgy véli, keserves munkával ugyan, de bárki elérheti ugyanezt.

A keserves munka ellenére többnyire az időjárástól függ a siker, ráadásul betegségek is jöhetnek, s ki tudja, meddig lesznek európai uniós támogatások – magyarázta.

Soha nem pihenhet egy gazda, aki meg szeretne élni – ha nem is a legjobb körülmények között – a munkájából, hiszen mindig van tennivaló – mondta id. Gruer László. Tavasszal ugyanis el kell vetni a kukoricát, lehetőleg olyan formában, hogy a felnövő növények között majd könnyen lehessen mozogni a betakarítást végző géppel, nyáron pedig a védelmükre kell fektetni a hangsúlyt. Utóbbi egyebek mellett azt jelenti, hogy villanypásztorral kell elkeríteni a területet, illetve permetezni kell a gyomok ellen, amelyek elszívnák a tápanyagot a haszonnövényektől. Ősszel zajlik a betakarítás, aztán télen le kell fejteni a kukoricát, amelyet később eladnak. Természetesen a kukorica mellett más haszonnövények termesztésével is foglalkoznak, ami pluszmunkát jelent.

A hajnali órákhoz közeledve egyre kevesebbet beszélgettünk, hiszen mindenki nagyon elfáradt.

Nagy pihenő ezután sem volt – csak egy gyors reggelire jutott idő –, hiszen nyolc órára érkezett a segítség, és le kellett takarítani a csuhét meg más növényi hulladékot a kukoricacsövekről, ezután pedig el kellett rakni a terményt. Ekkorra már ki tudja, hányadszor estek át a fáradtság holtpontján, így jó hangulatban zajlott a közös munka, viccelődtek egymással az emberek.

Távozásunkkor ugyanakkor annyit még mondott a fiatalabb gazda, hogy sietni kell a tisztítással, mert délután folytatódik a betakarítás, és nem lenne jó elkésni.