Négy út a drogot kipróbálók előtt – csak sajnos nem tudni előre, hogy ki melyiket járja be

Nincs baj a kábítószerekkel, többségük a gyógyszeriparban fájdalomcsillapítóként van jelen, csak az okoz bajt, ha a használója visszaél velük. „A szertől olyan érzést kapsz, amit a hétköznapokban nem tudsz elérni. Ezért van a vágy: még több kell. Nem a szer visz be az erdőbe, hanem amit tőle kaptál.

Kalóz János cáfolta a sok könyvben fellelhető állítást, miszerint a marihuána nem okoz fizikai függőséget. Elmondta, a marihuána hatóanyaga a THC, ez jut fel az agy boldogságközpontjába, ahol a dopamin termelődik. Ha kívülről jön az örömérzet, a dopamintermelés szünetelni kezd, ettől van az, hogy a „tiszta” drogos ürességet érez, sóvárogni kezd az örömért, a szerért. Sejtszinten megy ez végbe, tehát nem lehet mondani, hogy nem fizikai – világított rá a pszichológus.

„Mi a függőség? Olyan, mint amikor szuvasodni kezd a fogad, fáj, és erre fájdalomcsillapítót veszel be. A fájdalmat tompítod ideig-óráig, de a szuvasodás folytatódik, és ha időben a tünetkezelésről a problémamegoldásra térsz át, lehetőség van a lyuk betömésére, ha később, akkor a fog kivésésére.”

A szakember szerint ez a séma illik rá arra is, amikor a fiatal a szorongásait szerekkel próbálja oldani. A szorongás marad, és egy idő után azon kapja magát a drogos, hogy azért kell kábítószert használnia, hogy ne érezze azt az iszonyatos fájdalmat, amely az elvonási tünetek része.

Ötféle alternatíva

Van választási lehetőség a droghasználat tekintetében. Az első az, ha az ember nem nyúl semmilyen szerhez, nem próbálja ki egyszer sem. A másodiktól azok a lehetőségek jönnek, amikor eldönti, egyszer kipróbálja. Ennek hozadéka lehet, hogy kipróbálja, kielégíti a kíváncsiságát, és többször nem használja. Lehet az is, hogy keményebb drogok, nagyobb adagok kipróbálása is vonzóvá válik, miközben fogalma sincs, hogy mekkora adagot bír meg.

Végül lehet az a verzió, hogy a drogos megáll, megpróbál leszokni, és jó, ha a szerhasználat idejének duplája alatt sikerül felépülni.

„Nem mondom, hogy ne anyagozz, de ezek a lehetőségek: a négyből egybe beleesel, csak azt nem tudhatod előre, hogy te melyik leszel. Nehéz leállni, csak segítséggel lehet. Csak a cigiről lehet egyedül lemondani egy döntéssel és erős motivációval, a pszichoaktív szerek esetén segítség kell. Az összes okot fel kell dolgozni, és az egyedül nem megy.”

Kalóztörténet

Tizenöt éve annak, hogy pszichológusként a függőségek területén tevékenykedik Kalóz János. Híres, de volt ő hírhedt is. Csíkban szerteágazó törvényszegéseiről, Gyergyóban ralizásairól jegyezték meg. Azt a négy évet, amíg ő drogozott, így foglalja össze:

Hiába fogyott csont és bőrre, hiába volt számtalan autóbalesete, túladagolása, semmi sem tudta leállítani a drogokról, amelyek legkeményebbjeit használta egy idő után. Amikor a zárt osztályon ébredt, akkor is megoldotta egy hét alatt, hogy neki kintről behozzák a szert.

„Egy kétszobás lakásba került a történet, szüleim házából is eladtam dolgokat.

Menjek, és kezdjek valamit magammal. Nem voltak barátaim, nem volt hová menni.” Rehabilitációs központba jutott végül, segítők által, és az elvonási tortúrát végigélte, amint mondta, tépte ki a haját, kaparta a falat, véresre a körmeit.

„Négy év anyag, hét év gyógyulás. Négy évig el kellett kerüljem azokat a helyeket, ahol beálltam, mert az ízét is éreztem ott a drognak. Hat évnek kellett eltelnie, hogy meg tudjam fogalmazni: kezdek stabilan állni a lábamon. Pedig tudtam, ezt a szakmát fogom választani, segítek a drogosoknak.”

Kalóz mérleget vonva azt mondja, sok-sok következménye lett annak a bizonyos négy év anyagozásnak. „Fogaim a piacról vannak véve, emésztőrendszerem kikészült, rövidtávú memóriám halott. Ahhoz, hogy az egyetemet elvégezzem, egy új tanulási módszert kellett kitaláljak. Én mondom: