Mindenkinek jut kenyér, ha a székely gazdákon múlik

Népviseletben, ünnepi öltözetben díszelgő társaság gyülekezett szombaton délután a felső-csernátoni Malomkert udvarán. Itt lelt otthonra ugyanis a székelyföldi búzaösszeöntés ünnepe, amelynek alkalmával Kovászna, Hargita, Maros és idén már Brassó megye gazdái is találkoztak, hogy búzaadományukkal hozzájáruljanak a nehéz sorsú emberek élelemellátásához, jólétéhez.

Az ünnepet Csernátonból indították, azóta „végigjárta” Székelyföldet, most ismét Háromszéken szervezték meg. A magyar és székely himnusz eléneklése után a meghívott egyházi és világi méltóságok mondtak köszönetet a gazdák munkájáért, a terményért, a székely és magyar nemzetért.

Ebben az évben 70 tonna, és még nincs vége

Elsőként áhítattal egybekötött köszöntőt mondott Szőcs László tiszteletes és a Malomkert tulajdonosa. Őt követte Becze István, aki kiemelte, hogy ebben az évben, mostanáig nagyjából 70 tonna,

„Azt gondolom, hogy nagyon komoly köszönet illeti a gazdákat emiatt” – fejezte ki háláját a Székely Gazdaszervezetek Egyesület elnöke.

Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szerint azért válhatott a program hagyománnyá, mert közös értékekre épült, a gazdaember pedig azért tiszteletreméltó, mert soha nem adja fel.

„Ilyen emberek vagyunk mi, székelyek. Ilyen emberek vagyunk mi, magyarok a Kárpát-medencében. Nem adjuk fel soha. Nem adjuk fel, újrakezdjük, és ha szükséges, akkor még nagyobb erőfeszítéssel építkezünk, mert tudjuk, hogy

Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) elnöke a Magyarok Kenyere program létrejöttére emlékezett vissza. „A kezdet tizennégy éve egy szép, nemes gondolat volt: összehordjuk a gabonát az ország különböző vidékeiről, összeöntjük, megőröljük és elkészül a nemzet kenyere. Ez a mag jó földbe hullt” – vélekedett az elöljáró.

Köszönet mindenért

Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke rövid beszédben fejezte ki háláját a gazdáknak és gazdasszonyoknak a fáradhatatlan munkáért és azért, hogy őrzik, művelik a földet, a haza egyik legfontosabb kincsét.

„Azt is meg szeretném köszönni, hogy nem engednek az ipari lobbinak, amely minden négyzetmétert leaszfaltozna, és nem engednek azoknak a sötétzöldeknek sem, akik még a gyomot sem tépnék ki a vetemény közül” – mondta.

A gazdák és politikusok szoros kapcsolatának fontosságáról, a problémákról és a közelgő választások tétjéről is szólt Borboly Csaba Hargita Megye Tanácsának képviseletében. „Székelyföldért minden nap kell harcolni. Mikor, milyen eszközzel? Ma a búzaösszeöntéssel, holnap a parlamentben. És nézzék meg, hogy az egyik legnagyobb problémánk itt, Székelyföldön, ami a gazdatársadalmat gyéríti, az a vadkárok ügye” – mutatott rá, hozzátéve, hogy szoros együttműködéssel ebben a kérdésben is sikerülhet áttörést elérni.

Péter Ferenc, Maros Megye Tanácsának elnöke nem tudott megjelenni az eseményen, üzenetét Szabó Árpád tanácsos tolmácsolta. Mint mondta, ez a program összeköti a Kárpát-medencei magyarságot, úgy teljesedik ki, hogy mindenki hozzáad. Maga a földművelés ugyanakkor áldozatos és kitartó munka, a vetéstől kezdve a betakarításig minden lépésben ott van az ember keze és hite. „A kenyér több mint egy egyszerű élelmiszer. Az összeöntött búza pedig nemcsak a mindennapi kenyér alapja, hanem a közös munka és a közös erőfeszítés jelképe is” – fogalmazott.

Megáldották a búzát és a kenyeret

A búzaösszeöntés mozzanata jelképezte a nemzeti egységet, ugyanis

Mindezt szimbolikusan tették ugyan, de a mondanivaló ereje így is érezhető volt. Elsőkként Jakab István és Kelemen Hunor, majd a megyeitanács-elnökök öntötték a zsákok tartalmát a szuszékba, de rövid időn belül a színpad teljesen megtelt a különböző népviseletekben díszelgő hozzájárulókkal.

Az ünnep zárásaként Kedves Tibor római katolikus plébános szentelte meg az összetartozást jelképező kenyeret és az összeöntött búzát. A nap folyamán a zenei aláfestést a Finom zenekar biztosította, a kulturális műsorért a Kincskereső Néptánccsoport felelt.