Lázár Emese
Mégis, kinek a kudarca?
2019. július 09., 14:152019. július 09., 14:38
2019. július 09., 14:152019. július 09., 14:38
Nincs amit szépíteni. Szülő, tanár, diák közös kudarca az idei érettségi is.
A sorrendet a felnőttekkel kezdtem, mert ők azok, akiknek már benőtt a fejük lágya. Túl vannak érettségin, egyetemi vizsgákon, megmérettettek munkahelyen, megpróbálta már az élet őket így vagy úgy. A 18. évet betöltött és hivatalosan nagykorúvá lett diák hozzájuk viszonyítva még éretlen gyermek. Túl van ugyan egy hoppán, a 8. osztályból 9. osztályba történt felvételi vizsgán. Bejutott egy elit vagy épp közepes, netán gyengének felcímkézett középiskolába, tanult, tanulgatott, s közben, mint Damoklész kardja, ott lebegett feje felett az érettségi vizsga réme. De éretlen még felfogni a dolgok súlyát. Mert ilyen, nem különb, mint voltak a szülei, fiatal tanárai, nem különb, mint mi voltunk, mikor zöldfülű fiatalok voltunk. Most megmérettetett. Most örvend. Most sír.
A szülőé, aki jó esetben holtfáradtra dolgozta magát, hogy meglegyen a betevő falat, a számlákra a pénz, jusson ruhára, cipőre, mobiltelefonra, nyaralásra és a román, matek, kémia, fizika stb. pótórákra? A szülőé, aki naponta vedelte az alkoholt, kerülte a munkát, sorba állt szocsiálért és nem látta meg soha, de soha, ha sírt a gyermekrajz? Kinek gyermeke, mint kutyatej az udvaron, úgy nőtt fel, s örvendett, ha a mámoros apja, anyja békén hagyta, nem verte, nem bántalmazta trágár szavakkal és menedék volt, ha az utcán, híd alatt lóghatott a haverokkal hajnalig?
Mégis, kinek a hibája? A tanáré, aki lelkiismeretes, felkészülten megy be órára, van tekintélye és szívügye, hogy a nebuló legalább a minimális alapokat tudja? A tanáré, aki maga sem tud helyesen írni, felületes és felkészületlen, aki önmagával szemben is igénytelen, de magasra teszi a lécet, ha számonkérésről van szó? A tanáré, aki lelkiismeret furdalás nélkül bezsebelte a magánórákért kiszabott tarifát attól a szülőtől is, akinek azt kellene volna mondja kerek-perec: felesleges a luxuskiadás, mert a gyermek nem tanul. Nem akar tanulni.
Mégis, kinek a hibája? A gyermeké, akit így vagy úgy, ezért vagy azért, elhanyagolt a szülő? Aki nem emlékszik már arra, mikor volt otthon meleg étel az asztalon, éjszakába nyúló beszélgetés, kacagás, vagy miért ne, sírás? Aki nem mérte fel a súlyát annak, hogy „magadnak tanulsz, fiam”, aki átcsellengte a középiskolai éveket és hegy alatt abrakolt, ha abrakolt? Akire ráragasztották a „jó tanuló”, „rossz tanuló” bélyeget, s ennek megfelelően akart vagy sem megfelelni. Akinek hatalmas virágcsokrot vittek a ballagására, kisebb lakodalommal felért a kicsengetési bulija? A gyermeké, aki most örvend, vagy sírva áll az eredményhirdető tábla előtt, megéve a kudarc keservét.
És nincs sem szülő, sem tanár, aki megölelje és azt mondja: tudjuk, többre vagy képes, bízunk benned és bárhogy is történt, szeretünk és fontos a te utad nekünk, ha eddig elmulasztottuk, most segítünk neked talpra állni? Mert nekünk is fáj, ami neked. Értékes ember vagy, egy és megismételhetetlen.
Mégis, kinek a kudarca? A rendszeré, amely 12 év alatt 17 tanügyminisztert „termelt” ki, amely minden, csak nem emberközpontú? Aminek nem több sem a szülő, sem a tanár, sem a szülő, mint puszta statisztika, mely épp rontja vagy fényezi ennek az alapjaiban rozzant országnak az imidzsét?
És végül, kérdem én, saját, székelyföldi portánkra nézve: mégis, kinek a szégyene, hogy sok ezer magyar nyelvű gyermek idén is elbukta a román érettségi vizsgát?
Mondjuk, mantrázzuk, ismételgetjük évről évre: változtatni kell. A román nyelv nem sajátja a gyermekeinknek. Ahogy az angol sem az, mégsem okoz gondot sem a szelet kenyér, sem az igeragozás, ha éppen Byron nyelvén kell megszólalni. Tudjuk ezt is, jól tudjuk, tapasztaljuk a saját bőrünkön, mégsem történik semmi, de semmi. Csak a kudarcunk marad közös évről évre. Talán azért, mert nem tanulunk. Sem sikerből, sem kudarcból. Sem szülőként, sem tanárként, sem diákként.
podcast
GyergyószékEzt olvasta?
Kozán István
Propagandagépezetek háborúja (is)
A háborút katonák vívják fegyverekkel – gondolhattuk csütörtök reggelig. Azóta azonban kiderült, hogy ez a tétel már korántsem igaz.
Geréb László
Udvarhely választ, avagy ki kivel fog hétfőn dolgozni
Székelyudvarhelyen rég nem volt választás. Igazából Udvarhelyen már évek óta nem történik semmi érdemleges. Így nem csoda, hogy még egy belső választás is ennyire felkorbácsolja a helyi közéletet.
Kozán István
„Kórházunk nagyon jól teljesít” – avagy Borboly Csaba hárítása
Borboly Csaba vigyorogva állt az újságírók elé, mintha őt amúgy a történtek nem is érintenék. A tanácselnök első reakcióként a tőle „elvárt módon” azonnal hárított.
Demeter Szilárd
A magyar baloldal és a nemzet
Minden sorsfordító pillanatban elárulták a nemzetet – és a hazát is, nekik pont elég volt az országot legvidámabb barakká zülleszteni, főleg úgy, hogy abban a barakkban ők lehettek a smasszerek.
Geréb László
Ár-érték arány alapú gondolkodás a helyi adóknál
A közösségi szolgáltatások vásárlása esetében is működik adófizető polgárban az ár-érték arány alapú gondolkodás, hiszen a befizetett adólejeiért mindenki annak megfelelő értékű közösségi szolgáltatást vár el.
Kozán István
Korodi Attila ünnepe
Magyarázkodásra szorult Csíkszereda polgármestere, miután Románia nemzeti ünnepén a város egyik szocreál épületét a román zászló színeivel világíttatta meg. Hiba volt a románok felé tett látványos gesztus, illetve szükség volt a mentegetőzésre?
Gergely Imre
Van még kérdés?
„Annyit szeretnék változtatni a dolgokon, hogy ettől fogva a sajtótájékoztatóinkat sajtótájékoztató formájában tartjuk. Amikor pedig időszerű lesz, akkor tartunk sajtókonferenciát, ami azt jelenti, hogy a sajtó is kérdez.”
Látogatottsági adatokMédiatér
- Médiatér
- Székely Sport
- Liget
- Krónika
- Erdélyi napló
- Főtér
- Nőileg
- Rádió GaGa
- Heti Hirdető
- Jóállás
- Transversum
Médiatér alkalmazás
Minden jog fenntartva!
1 hozzászólás