Száz évvel ezelőtt már kicsinek bizonyult a Gyimesek első, kontumáci temploma, ezért a trianoni békediktátum után, az 1920-as években felmerült egy új, tágasabb templom építésének a gondolata. Telket vásároltak, majd 1926-ban, György Lajos esperes-plébános idejében elkészítették az alapot. Következett a gazdasági válság, a második világháború, majd a kommunizmus első, sötét évei, és a templomépítés elmaradt. Az 1970-es évek elején helyezték Gyimesbükkbe Dani Gergely plébánost, aki dacolva az akkori rendszerrel 1976. végére felépítette az új templomot.

a templomot újrafedték, de kicserélték a csatornákat, újra meszelték a külső falakat stb.

A lebontott és ép cserepeket felhasználták, újrafödték a czikolyai temetőben, illetve az Alszegben, a Petki-szádánál található haranglábakat, valamint a plébánia udvarán álló régi gazdasági épületet – ezt utóbbit közösségi házként szeretnék majd használni.

akinek domborművet állítottak a templom bejáratánál.

A műalkotás Xántus Géza munkáját dicséri, és szintén a csíksomlyói képzőművész munkája a templom homlokzatára, a bejárati ajtó felé felfestett – az eredeti tervekben szereplő – evangéliumból vett szövegrészlet: „Jöjjetek hozzám, aki fáradoztok, és én megenyhítelek”.

A Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspöke, Kerekes László celebrálta vasárnap délután Gyimesbükkben az ünnepi szentmisét, amelynek keretében megáldotta a templomot. A főpásztort a szentmise elején az egyháztanács részéről Bilibók Róbert, majd Olteán Péter polgármester és Salamon József plébános köszöntötte. Az eseményen jelen voltak Csíkszék politikai elöljárói, Tánczos Barna szenátor és Hajdú Gábor parlamenti képviselő, Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, valamint Becze István, a RMDSZ Csíkszéki szervezetének ügyvezető elnöke.

Kerekes László püspök szentbeszédében az olvasmányokra és a nap evangéliumára reflektálva többe között a következőket mondotta: „Advent második vasárnapján megtérésre szólít fel bennünket Keresztelő Szent János. Az adventi időben mi is tapasztaljuk, hogy Isten közeledik felénk. Keresztelő Szent János a pusztában volt, ahol megtapasztalta Istennek a jelenlétét. Ott a csöndben, a pusztában, amikor saját magára figyelt, rádöbbent, hogy ő kicsoda, és rádöbbent arra, hogy isten kicsoda. És ez a puszta jelenti a mi adventi időnket.

A szentmise végén Salamon József plébános pedig megköszönte mindenkinek, aki támogatta a munkálatot, egyházi és világi szervezeteknek, magánszemélyeknek és a névtelen támogatóknak, külön kiemelve azt a hittanos kislányt, aki napszámra ment dolgozni, és ráerőszakolt a „papbácsira” 50 lejt, ugyanis hallotta, hogy nincs pénz, és ő ezzel akarta segíteni a munkálatok kifizetését. A gyimesbükki plébános a béke oázisainak nevezte a templomokat, a helyi templom felújítását pedig csodának, hiszen az elején kevesen hittek abban, hogy az anyagiak hiánya miatt az lehetséges lenne.

Salamon József a liturgia végén Dani Gergely-díjat, emlékplakettet adományozott Pál Péternek, a munkálatokat elvégző cég vezetőjének, aki annak ellenére, hogy a munkálatokra nem volt egy lej sem, azt mondta, hogy „ha nem került más vállalkozó, akkor ők elvégzik”.