Az is fontos tényező, hogy már kizöldültek a rétek, sok medve pedig a friss füvet fogyasztja ebben az időszakban táplálékként. A mostani terepszemle során az egyetlen szerencsésnek mondható helyzet, hogy esett az eső, így a lábnyomok egy része kivehető volt a sárban. Az eredményeket azonban össze kell vetni a vadkamerák felvételeivel. Mărmureanu-Bíró hangsúlyozta, csak becsült értékekről lehet beszélni a számadatok összegzése után.

Péter a vadcsapásokra is felhívta a figyelmünket a helyszínen, amelyek ugyan nagyon hasonlítanak az emberek által kitaposottakra, mégsem jó ötlet, ha követik azokat a kirándulók, hiszen hamar veszélyes helyzetben találhatják magukat.

Abban egyetértett a vadászokkal, hogy bizonyos problémás egyedek esetében elkerülhetetlen a kilövés, de azt, hogy szükség van-e megelőzési kvótákra, nem az ő feladata eldönteni – jelentette ki, hozzátéve, hogy ők a törvények betartatásáért felelősek.

Utóbbi következményeként pedig egyre több egyedet látni a lakott területeken belül, ami nem tesz jót sem a faj megítélésének, sem pedig a vele való együttélésnek. Mindezt viszont nem lehet kizárólag az állomány növekedésének tulajdonítani – szögezte le. Hozzátette, a medvék szinte bárhol megjelenhetnek, így a gazdák hangsúlyosan oda kell figyeljenek az értékeik védelmére: például a villanypásztorok használatával és az állatok éjszakai elzárásával. Persze ezzel sem lehet százszázalékosan megelőzni a károkat, de így legalább mérsékelhetők. A problémákat ugyanakkor mindenképp jelenteni kell a hatóságoknak, hogy közbeléphessenek. Egyénileg senki se próbálja megközelíteni, esetleg elfogni vagy elpusztítani a medvét – hívta fel a figyelmet.

– tette fel a költői kérdést. Gondot jelent ugyanakkor a szemetelés is: maguk a gazdák csalják be a falvak közelébe a medvéket azáltal, hogy levágott állataik bőrétől, esetleg belsőségeitől a települések határában szabadulnak meg. Hasonló problémaként említette a felelőtlenül megépített esztenákat is, amelyeket nem ritkán a vadcsapásokon húznak fel.

Rejtőzködő farkasok

Az általunk bejárt területen nem találtunk farkasokra utaló lábnyomokat, ugyanakkor egy régebbi vadkamerás felvétel igazolta a jelenlétüket. Egy másik csoport viszont nagyobb szerencsével járt, ők ugyanis friss lábnyomokat láttak Mátisfalva közelében. 

Szabó Szilárd, illetve a vadásztársulat vezetője sem csodálkozott a részben sikertelen nyomkeresésen, hiszen mint mondták, roppant okos, rejtőzködő állatokról van szó. Mărmureanu-Bíró Leonárd közölte,

A szakemberek szerint százszázalékos bizonyossággal nem is lehet megkülönböztetni a kutyákat a farkasoktól egy nyom alapján. Utóbbiak lábnyomáról érdemes tudni, hogy az hosszúkásabb, míg az ebeké kerekebb. Persze a farkaspopuláció felmérésekor érdemes figyelembe venni azt is, hogy a vadak egyenes irányban mennek – nem kószálnak cikk-cakkosan, mint a kutyák –, ráadásul lépéseik hossza legalább hatvan centiméteres.

A vaddisznók elpusztulása ugyanakkor a szarvas- és az őzpopulációt is negatívan befolyásolja, hiszen egyéb híján ezek kicsinyeire fognak vadászni a farkasok.

A vadász távozásunkkor megjegyezte, egyelőre csak egy kis szeletét mérték fel az ügykezelésükbe tartozó vadászterületeknek, még legalább négy ilyen akcióra van szükség náluk a munka befejezéséhez. Ezeket a későbbiekben fogják elvégezni.