Otthonról haza ódon grádicsokon

Azóta Vári Attilával sok minden megesett. Egy dolog nem – az, hogy elfelejtette volna Vásárhelyt, a Cementlapokat (aminek Vili bácsi révén teljhatalmú főszerkesztője volt), meg a Súrlott Grádicsot. Időről időre előjönnek a grádicsos történetek, immár az anyaországi otthonból haza, s most, június 5-én, pontosan 45 esztendővel az első lépcsőfok érintése után egész kötetnyi* ilyen történetet tett le a vásárhelyiek olvasóasztalára a Bernády Házban. Látszólag – és bevallottan – megbízik az őslakosok jótékony emlékezetében, nem traktál olyan szakállas történetekkel, miszerint a Klastrom utcai hajdani Grádicsban vacsorált ’915-ben Ady Endre Boncza Bertával, hogy itt futottak össze időről időre Molter, Kemény, Tamási, Szántó György. Nemes egyszerűséggel eltekint a dicső múlttól, s régimódi történeteket mesél az olvasónak, olyanokat, amelyekben V. Békai Pál, meg a harangozó, a temetőőr, a pedellus, a sekrestyés, a segédfogalmazó, az elvetélt festőművész-rajztanár, no és a vendéglő tulajdonosának felesége, Baloghné üli körül a virtuális törzsasztalt, s mondják a történeteiket. Nem magyarkodnak, egyszerűen csak magyarok, s mert végtelenek hiszik az életet, nem türelmetlenek másokkal szemben – mondja róluk maga a szerző. Azt nem engedi megtudni, hogy ezek a fura alakok a Katona József utcából érkeztek-e, mint jómaga, vagy csak úgy belelettek valahonnan ebbe a városba.

Történeteit azoknak ajánlja, akiknek dédapáik már nem mesélhettek a huszadik század elejének eseményeiről, akiknek nagyszüleik, bár megjárták a poklok poklát a század derekán, nem akartak beszélni meghurcoltatásukról, kollektív szégyeneinkről, és azoknak, akiknek nincsenek szüleiktől örökölt emlékeik mindarról, ami eszmélésük előtt történt.

A történetek születésének körülményei és az események elmondása közben a szerző – talán színitanodai múltjából eredően – szinte megfeledkezett önmagáról, s hangos könyvként továbbmondta a kötetbéli történeteket, előrevetítve mintegy, hogy jő még a folytatás. Ami, valljuk meg, hátborzongatóan időszerű, egyszersmind fölöttébb kívánatos lenne. Mert a vásárhelyieknek Cementlapokból s Grádicsból – sosem elég. Ebben a városban ugyanis, ahol a várfal azért hullámos, hogy a törökök tengeribetegséget kapjanak tőle, a retro amolyan lételem, állapot.

* Vári Attila: Súrlott Grádics, Mentor Kiadó, 2012.