Ezek a mai – boldogtalan – fiatalok

Az Y generációt a \'70-es évektől a \'90-es évek közepéig születettek alkotják a Huffington Post internetes újság cikke szerint. A szakemberek úgy gondolják, a generáció boldogtalansága logikusan levezethető. Az Y generáció szüleinek, sőt nagyszüleinek életmódját kell megvizsgálnunk ahhoz, hogy megértsük a gondolatmenetet. A nagyszülőknek nehéz életük volt, háborúkat, nyomorúságokat éltek át. Gyermekeik, az Y generáció szülei, megtapasztalták ezt a sok nehézséget, fel voltak erre készülve, és nem vártak jobbat az élettől. A körülményeik azonban megváltoztak, főleg a rendszerváltás után, és gyerekeiket, a szóban forgó Y-osokat úgy nevelték, hogy még jobbra számítsanak.

Mégsincs kolbászból a kerítés

Nagyon jellemző erre a generációra az ambíció, a teljesítmény-orientáltság, a karrierépítés. Nem csak fontosabbá vált a karrier, de jelentése is átminősült. Napjainkban nem a biztos megélhetésért gürcölnek a fiatalok, a fő szempont az, hogy kielégítő legyen a munkájuk. Az önállóság is túlzott méreteket öltött, ez a generáció a személyes álmait és vágyait helyezi előtérbe. Ez nem meglepő, hiszen azt az időszakot élték meg a szüleik életéből, amikor már jóra fordultak a dolgok, ezért egyfajta hamis biztonságban élnek. 2005-től ismét változási hullám vette kezdetét, amelynek a csúcsa a 2008-as gazdasági világválság volt. Az Y generáció tagjai rájöttek, hogy miután elvégzik az egyetemet, nem találnak olyan könnyen munkahelyet, s a megálmodott karrier sem jön össze olyan egyszerűen.

Nincs élet világháló nélkül

Az internet és a közösségi média sem segít feltétlenül az Y generációnak. „A szomszéd Facebookja mindig kékebb”– olvasható a cikkben. Az új generációs közmondás frappánsan fejezi ki a versengést és a felszínességet, ami jellemző a korra. A közösségi oldalakon úgy mutatja be magát az ember, ahogyan akarja. A vidám fotók a nyaralásokról, különböző eseményekről nem mutatják a családi vitákat, az otthonokban uralkodó hangulatot, ezért sokan azt hiszik, hogy mások élete sínen van, ők maguk pedig csődtömegek. Ilyenkor elkezdődik a verseny, be kell bizonyítaniuk, hogy jobb az életük, mint a másiké, és elindul egy hazudozási folyamat, amely elégedetlenséget és boldogtalanságot szül.

„Online vagyok, tehát vagyok!” – így szól az újabb igazság. Aki nincs jelen az interneten, az nem is létezik. Az információk hihetetlen sebességgel terjednek, s aki nem tart lépést, az nagyon gyorsan lemarad. Az iskolákban, egyetemeken a tanárok az interneten kommunikálnak a diákokkal, sok esetben pedig a munkaadók is a világhálón osztják ki a munkát alkalmazottaiknak.

Mit mond a pedagógus?

A közösségi média veszélyeiről Szövérfi János középiskolai tanárral beszélgettünk. Szerinte a mai diákok nagy mértékben függnek a technológiától, egy tanórát is nehezen bírnak ki telefonálás, internetezés nélkül. A pedagógus úgy gondolja, hogy a fiatalok egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy mennyire kiszolgáltatottaká válnak azáltal, hogy információkat közölnek magukról a világhálón. Ugyanakkor abba sem gondolnak bele, hogy a fényképek, videók, vagy bármi, amit közzétesznek, minősíti őket. Az állásinterjúkat megelőzően a munkáltatók leellenőrzik a jelentkezőket a közösségi oldalakon, és döntésüket nagyban befolyásolják a látottak.

Az a veszély is fennáll, hogy az internetes generáció elfelejti a helyesírást, mivel a gyors üzenetek kulcseleme a rövidítések használata és az ékezetek mellőzése. A fiataloknak azt sem lenne szabad elfelejteniük, hogy az életben aktuális illemszabályok a virtuális világban is érvényesek. A pedagógus szerint osztályfőnöki órán felvilágosítást kellene tartani az internet veszélyeiről, a biztonsági beállításokról és adatvédelemről, ugyanis a regisztrálás során az erről szóló tájékoztatót nagyon kevesen olvassák el.

Az Y generáció boldogtalanságának legfőbb oka a felületesség. Kapcsolataikban is felszínesebbek, ebben az internet adta lehetőségek is szerepet játszanak. Szükség lenne minél több személyes beszélgetésre, továbbá arra, hogy minél többen keressék a közösségeket, mert József Attila szavaival élve „Hiába fürösztöd önmagadban, /Csak másban moshatod meg arcodat.”