Elégették a telet Szabédon is

Nagy volt a sürgés szombat délután a faluban, a helyi tanácsoskotól kezdve a szülőkig és a gyerekekig mindenki az esti mulatozásra készült: egyesek a vendégek fogadásával volt elfoglalva, mások az utolsó színpadi kellékek biztosításával és a részletek pontosításával, a fiatalok pedig a kultúrotthonban gyülekeztek. A helyi Fürge Lábak Egyesület ezen a hétévégén tartotta hagyományos farsangzáró mulatozását. Az egyik szervező, Csécs Sándor már elöljáróban tudtunkra adta: bár már a böjtben járunk, nem szerették volna, ha elmarad az ünnepség. A néhány napos késésenk pedig objektív oka van: az elmúlt időszakban több közeli településen szerveztek hasonló mulatságot, ezért inkább egy héttel később szervezték meg a szabédi rendezvényt.

Kicsitől nagyig a színpadon

A falu nem nagy, de nem is kicsi kultúrotthona zsúfolsáig megtelt, az első sorokban türelmetlenkedő apróságoktól az idősekig. A rendezvényt a falu két helyi tanácsosa nyitotta meg: Csécs Sándor szabédi RMDSZ-elnök és Szilágyi Dezső, a szervező egyesület elnöke. A lényeg az, mondta Csécs, hogy „a hagyomány nem megy feledésbe, és az, hogy gyermekeink, unokáink minél többször és színvonalasabban mutassák be a néptáncot, színdarabokat és az ősapáink által hátrahagyott hagyományokat”. Szombat este az egyesület 54 tagja lépett színpadra: a legkisebb csoportban 7 évesek, a középsőben a nagyobbacskák, a harmadikban pedig a fiatalok táncolnak (legidősebbük sem több 23 évesnél). Nemcsak táncolnak ezek a fiatalok, hanem vígjátékokkal is szórakoztatják a mezőségi magyarokat. De más rendezvényekről sem hiányoznak: a február végén szervezett kolozsvári unitárius vetélkedőn a szabédi Török László népdaléneklésben bizonyult Erdély legjobbjának, míg ifj. Csécs Sándor szavalásban jeleskedett. És a hamarosan kezdődő labdarúgó bajnokságban is pályára lépnek ugyanezek a fiatalok. A Mezőség kapujában erőteljes, példaképpen emlegethető mozgalmat próbál fenntartani a Fürge Lábak Egyesület.

Mókázás és néptánc

A színpadi mulatságot a nagycsoport nyitotta meg marossárpataki táncrenddel, majd a kiscsoport betyáros jelenete következett vajdaszentiványi táncok kíséretében. Nem maradt el a Mezőségen is élő kecsketáncoltatás sem, a nézők szórakoztatására és a kisgyerekek ijedelmére a jámbor állat meg-megbokrosodott és szarvával rontott neki a „tömegnek”.

Ennél jobban szórakozott a közönség a nagycsoport lakodalmas játékán. A tiritarka ruházatú vőfélyek feldíszített kukoricakóró „pálcával” érkeztek, bevezetve  a násznépet, annak is a mulatságos ifjú párját: a magas menyasszonyt és az alacsony vőlegényt, akik „úgy illenek egymáshoz, mint az egér a zsiráfhoz”. Miután a jócskán dűlöngélő pap is előkerült, a fiatalok kibökték, hogy egymást nem szeretik és nem is csalják meg... legalábbis ma éjszaka előtt nem. Erre a pap ágyastársakká nyilvánította őket és rájuk adta átkát. A násznép magyarpalatkai táncokkal mulattatta a közönséget, mígcsak a kicsik ismét nem kértek maguknak helyet a színpadon. Az alig két éve táncoló gyerekek már a nyárádmenti táncrend ismeretéről próbálták meggyőzni a közönséget, de szabédi lóvásárt is tartottak: mivel nem kapott kellő árat jószágáért, a gazda kimondta a döntést: „inkább agyonütöm s bőrét a cigánynak adom”. És bunkósbotja alatt holtan rogyott össze az állat.

Elsiratták és elégették Illést

Az est fénypontja a marosszéki falvak némelyikére jellemző, a telet jelképező szalmabáb, Ilyés (itt Illés – szerk. megj.) elsiratása volt. A jajgató tömeg a halott Illést követte, akit lajtorján vittek utolsó útjára. Menet közben megálltak, megpihentek, s miközben egyet pálinkáztak is feje fölött, szüntelenül siratták őt. Volt aki azért rítt, mert nem lesz ki ezután megegye a vacsorát: „töke az asztalon, ő meg a nyújtópadon”. Egyik nőszemély a „szép kék tarisznyáját” sajnálta, mert Illésnek szokása volt, hogy „tette belé s vette ki, de jól állott neki”. Mások azt sajnálták, hogy nem lesz kivel pálinkázni, a cigányné pedig azért jajgatott, mert „itthagyott kilenvc purdéval s egy kevés sóval”. Olyan is akadt, aki elsírta, hogy „de jóvolt a bokorba, s te most mész a pokolba”. Mindenki búslakodott azon, hogy a jólétre szenderült Illés „két szép táncos lábát itt eszik meg a legyek a lajtorján”, de mivel eszükbe jutott a néhai társuk kedvenc nótája, rögtön rázendítettek, majd féktelen táncba kezdtek, porzott is a színpad a bonchidai ritmusokat kiverő csizmák alatt.

Amikor a mulatozásból elegük lett, a megholtat a nézők seregével együtt elkísérték utolsó útjára – ki a kultúrotthon udvarára. Itt egy szalmacsomóra helyezték, de amint siratták, Illés még egyszer, utoljára felugrott. De a vége mégis az lett, hogy szalmával beszórták, s miután a pap elmondta az áldást („Béke poraira, sz... a fogaira”), meggyújtották és elégették a telet jelképező szalmabábot.

Reggelig mulattak

Ezzel nem ért véget a mulatozás: Ábrám Tibor nótaénekes és zenekara biztosította a jókedvet és a jó zenét, így hajnalig bálban mulattak nemcsak a szabédiak, de az Udvarfalváról, Csittszentivánról, Mezősámsondról, Mezőkölpényből, Mezőcsávásról és Marosvásárhelyről érkezett vendégek is.

Hagyomány és újítás

A farsangzáró esemény után Csécs Sándortól megtudtuk: Illés elsirattása és elégetése nem szabédi szokás, de mivel a „bütüzéshez” (bezáráshoz) illő szokás, elfogadták Kásler Magda tánocktató javaslatát, és immár másodszor szórakoztatták ezzel a szabédiakat. Amúgy a faluban több farsangzáró szokásjáték él még, ilyen a kecsketánc és a bikavásár (amelyet az idei alkalommal lóvásár váltott fel). A régen is jellegzetes szabédi szokás az ezúttal is bemutatott betyárjáték volt.

„A jövőt a fiatalok biztosítják”

A rendezvényen jelenlevő Lokodi Edit Emőke úgy értékelte: a helyi önkormányzat és a tanácsosok energikus munkájának is nagyban köszönhető, hogy ilyen alkalommal ennyi ember szórakozik itt. A megyei tanács elnöke arra buzdította a szabédiakat, hogy a gazdasági válság ellenére őrizzék meg a családok és gyermekeik békéjét, hisz „a jövőt neveljük mindannyian”. A család éve alkalmából emlékeztetett: a fejlett európai országok is rájöttek arra, hogy az öregedő kontinens jövőjét csak a gyerekáldás és a fiatalság tudja biztosítani. Szabédon, sok teklepüléssel ellentétben még nagyon jók a demográfiai mutatók, sok kisgyerek izgulta végig az előadást, és remélhetőleg ők is egyszer jókedvű, mulatozó táncosok lesznek.