Ady Endre a vízen is járt

A konferenciát három helyi nyugalmazott tanár, a 75 éves Fekete Árpád és Márton Béla, valamint a 85 éves Derzsi Ferenc tiszteletére szervezték. Mindhárman aktív szerepet vállaltak a város és a környék múltjának, történelmének, néprajzának és sporttörténetének kutatásában, és több kötetük is megjelent – mondta el portálunknak Szolláth Hunor szervező. Ezek a pedgagógusok nemcsak az oktatás-nevelésben voltak jelen évtizedeken át, hanem különböző kulturális rendezvények, kezdeményezések mozgatói is voltak, ezért a kezdeményezők úgy gondolták, hogy megérdemlik azt, hogy egy ilyen konfereciát rendezznek az ő tiszteletükre. Maga a konferencia az első ilyen jellegű és szabású Szovátán: az Erdélyi Múzeum Egyesület történelmi szakosztálya tartott már itt kihelyezett üléseket, de konferencia még nem volt, ezért szeretnék ezt is hagyományossá tenni a városban – árulta el Szolláth.

Miért menekült Kelemen, mit csinált Ady?

Az egész délutánt kitöltő előadássorozatot Tófalvi Zoltán történész, újságíró nyitotta meg, aki roppant érdekes és megdöbbentő adatokat tárt fel az 1956-os marosszéki, de főleg a Kis-Küküllő menti és sóvidéki szervezkedésekről, a megtorlásokról, börtönökről, de jelen volt az egykori „vezér”, az egyetlen ma is élő tanú, a szovátai Kelemen Imre, akiről mára már kiderült: nem a gyermektartás elől menekült el Szovátáról 1956-ban (!). Felvetődött annak ötlete is, hogy a teljes sóvidéki anyagot feldolgozzák és megjelentessék, és legalább egy emléktáblát állítsanak az áldozatoknak.

Mester Zoltán elnök a Bernády Közművelődési Egyletet mutatta be. A városban már az 1960-as évektől működtek kulturális egyesületek, míg a 22 éves múlttal rendelkező BKE hat kezdeményezés számára nyújt ernyőszervezetként jogi-szervezeti hátteret, most pedig „a sikerek és kudarcok mérlegén” áll a tevékenysége. Ambrus Lajos, a korondi Hazanéző lap főszerkesztője a mondákról, őstörténetekről adott át üzenetet: ezek összekötik az eget a földdel, a mondák ajándéka maga az élet, a teremtés – hangsúlyozta az előadó. Érdekes adatokat tudtunk meg Józsa András helyi tanártól Ady Endre és Csinszka 1915 nyarán tett székelyföldi körútjáról. Részletesen beszámolt a Marosvásárhelyen tötött napokról, a fogadtatásról, a Súrlott Grádicsban tartott borestéről. A pár Bernádyval július 26-án Nyárádszereda–Nyárádmagyarós vonalon átkocsikázott Szovátára, ahol a költő jót lubickolt a Medve-tóban, és később a Nyugat hasábjain be is számolt azon élményéről, hogy „lábon járt” a sós vízben. Azt is megtudtuk, hogy tiszteletére utca is volt elnevezve (a mai Rózsák útja), és a későbbi 2. számú iskola is az Ady Endre nevet vielte1956-1965 között a településen.

A székelyföldi fürdőhelyek kiváló szakértője, a székelyudvarhelyi történész, múzeológus Zepeczaner Jenő egykori képek, metszetek révén mutatta be a 19–20. századfordulós fürdőtelepeket. Szerinte Szovátáról legkevesebb 500 féle képeslap készült a második világháborúig. Ezt „megfejelte” Szolláth Hunor helytörténész, aki a levelezőlapok kutatásában elért eredményekről és részletekről számol be: szerinte 800 kürölire tehető azoknak a különböző képeslapoknak a száma, amelyek megjelentek a fürdővárosról: csak az első vilgháborúig 17 kiadó nyomtatott ilyen lapokat! A Medve-tóról az első képeslap 1908-ban készült.

Pál-Antal Sándor akadémikus Marosszék 1753-ból való címeres pecsétjét és az azt követő széki és vármegyei pecséteket mutatta be az érdeklődőknek, Fekete Árpád tanár az 1956-ban a Sándor János villában alakult fürdőtelepi iskolát ismertette, amely 1972-ben átköltözik a „faluban” felépült, 2006 óta Sófalvi Ilyés Lajos nevet viselő iskolába. Márton Béla tanár, néprajzkutató a sóvidéki gyapjúfeldolgozás történetéről számolt be a népes közönség előtt.

Közkatonák, porszemek, gyöngyszemek

A konferencia a három személyiség ünneplésével zárult. Mester Zoltán és Pál-Antal Sándor mondott laudációt, majd okleveleket és a TOK által biztosított értékes könyvcsomagokat nyújtották át számukra. Derzsi Ferenc a nagyenyedi tanítóképző végzőseként kerüt Szovátára, ahol sporttanárként dolgozott a 2. számú iskolában és a diáksportélet irányítója volt. Első könyve a kányádi Derzsi család történetével foglalkozott, azután Fekete Árpáddal közösen Szováta sporttörténeti monográfiáját írták meg. Legutóbb megjelent könyvei a Viharokkal és aranysugarakkal és Derzsi Ferenc levelezései.

Márton Béla magyar-néprajz szakot végzett, a szováta-szakadáti iskolában tanított, de jelentős kutatásokat végzett a néprajz és helynevek területén, de történeti munkássága is van. Számos publikációja mellett eddig egyetlen önálló kötete jelent meg, a Fából faragott díszítmények a Sóvidéken.

Fekete Árpád kalotaszegi és nyárádmagyarósi öt éves „állomásai” után 1960 és 2004 között dolgozott tanárként a városban. A sporttörténeti kötet melett társszerzője Szováta történeti monográfiájának és a fürdőtelep történetét bemutató kiadványnak is. „Egy kis porszemet én is jelnetettem Szováta történetében” – fogalmazott lapunknak a nyárádgálfalvi születésű pedagógus-kutató, aki azt is elmondta: ő szorgalmas „húzóember” volt egész életében, és nincs hozzászokva az effajta megünneplésekhez. Bár megtisztelő ez számára, mégis váratlanul érte, hogy őrá is gondoltak. Közkatonának tartja magát, aki csak post mortem kaphat kitüntetést, vagy ha valami nagy hőstettet hajtott végre.