Harmincéves a csíkszeredai nápolyiszelet-gyártás

– Egyed Adél: 1993 nyarán igazgató úrnak tudomása volt róla, hogy én gyakorlatoztam már nápolyirészlegen Szebenben, ezért elküldött engem is Simon Katalin mérnőknővel és még két kolléganőmmel Temesvárra tapasztalatcserére. Ott volt még az országban egy, a HAAS osztrák cég által gyártott gépsor. Ez volt az egyetlen esélyünk előzetesen tapasztalatot szerezni a gépsor működésével kapcsolatosan.

– Simon Katalin: Akkor kapcsolódtam be a projektbe, amikor az ajtó-ablak nélkül tátongó falak közé a gépelhelyezési rajz alapján kellett helyére tervezni a gyártósort és a hozzá tartozó „fogadó” infrastruktúrát. Megtiszteltetés és kihívás volt számomra az új feladat.

Emlékszem, tél volt, esett a hó és sokszor fáztam, amikor György József mérnök úrral és Pop Misivel (villanyszerelő), valamint Bajkó Sándorral (karbantartó) a helyszínen dolgoztunk, gondolkodtunk a legjobb megoldásokon. Mire megérkezett a gépsor, minden elkészült, a víz, gáz, villany, sűrített levegős kiállások. Jöhetett a Haas cég mérnöke felszerelni, beüzemelni a vonalat.

Időközben kiválasztottuk a pékségekből és a „patiból” (szerk. megj.: patiszéria – süteményrészleg) az ügyes, fiatal, tanulékony lányokat, mint Adél, Marika, Edit, Zsuzsa, Jolán, Marika néni és még sokakat.

– Egyed Adél: Ahogy megérkeztek a gépek, úgy csomagoltuk ki, mint karácsonykor az ajándékokat. Csodálattal voltunk el, nagyon jó visszaemlékezni, hogy mindenki milyen izgalomban volt.

A MAUGLI talán szerencsésebb választás volt, a Dzsungel könyvét VHS-kazettán terjesztették a városban, minden gyerek kedvence volt. A DIANA is sikeres névnek bizonyult, akkoriban ugyanis mindenki Diana hercegnőről beszélt…A beüzemelés és a termelés beindulása után a piacszerzés volt a nehezebb feladat. Azzal szembesültünk, hogy az üzleteinkben nem tudjuk eladni a napi 1–1,5 tonnát. Sem tapasztalatunk, sem információnk nem volt az elosztóhálózatokról és üzletkötőink sem voltak, akik csak ezzel foglalkoztak volna. Találtunk aztán egy-két brassói és bukaresti nagykereskedőt, akik házhoz jöttek.

– Egyed Adél: Nem tudtunk eleget gyártani, már a legelején kialakult a három műszakban való folyamatos gyártás,

– Puky, Robi, Diana, Maugli, most is emlékszem a szüleimtől kapott dorgálásra, amiért egy egész nagy doboz citromos Pukyt képes voltam begyúrni egy délelőtt… Ezeket a termékeket már rég nem látjuk a polcokon, a helyüket más nevek vették át. Mi történt?

– Egyed Adél: 2003–2004-ben hirtelen elárasztották a piacot a külföldi termékek. Döbbenten figyeltük a történéseket. Nem tudtuk felvenni a versenyt a nemzetközi vállalatok kapacitásával, így aztán

A vedres kiszerelésű, fél- és egykilogrammos nápolyiszeleteink esetében az utóbbi években növekedés volt tapasztalható, azonban még mindig úgy tűnik, hogy a kisebb csomagolású nápolyik a kelendőbbek. A családi csomagolású termékek ellenében a 140–300 grammos kiszereléseket részesítik előnyben a fogyasztók.

Világszinten az édességek kategóriájában a nápolyiszelet piaci részesedése csökkenő tendenciát mutat, amelyet évről évre háttérbe szorítanak a különböző ízesítésű csokoládék. Ezt a jelenséget felismerve hoztuk létre mi magunk is a KEX termékcsaládot, amely a nápolyiszeletet ötvözi a házicsokival.

Aggodalomra nincs ok, még hosszú évekig velünk lesz, továbbra is megkerülhetetlen elemeként az édességeknek, azonban tény, hogy világpiaci szinten is a nápolyiszelet termékgörbéje egy érett korszakába érkezett, stagnál.