Fűtési dilemmák

– Milyen szempontokat vesz figyelembe egy szakember, amikor egy épület, lakás fűtésrendszerének megtervezéséről van szó?

– A szempontokat normatívarendszer szabályozza. Fő szempontok: az épület rendeltetése, szerkezeti elemeinek figyelembevétele, az üzemeltetés órarendje, a kiírásban megfogalmazott komforttényezők biztosítása, az épület környezetének és a környezeti (téli/nyári) csúcshőmérsékleteknek figyelembevétele. Picit bontsuk ki a témát: ha például egy műemlék jellegű épület felújítási tervében szükséges a fűtésrendszer újratervezése, a legfontosabb követelményeket az építész szabja meg, gondolok itt esztétikai, statikai követelményekre, állagmegőrzési tényezőkre. Konkrétabban: egy több száz éves barokk épület fűtésrendszerét nem szabad olyan módon megtervezni, hogy a függőleges gerincvezetékek kivitelezésénél a boltíveket kelljen áttörni.

Sajnos, nálunk – az EU gazdagabb tagállamaival ellentétben – az épületgépészeti rendszereket nagyon ritkán tervezik meg szakszerűen. Ez egyrészt a hagyományoknak, másrészt az igénytelenségnek, illetve pénztelenségnek tudható be. Az épületgépészet a beruházás utolsó fázisához tartozik, ezért általában már kimerült az anyagi fedezet, a beruházás kivitelezésének határideje már elcsúszott az előbbi fázisok (szerkezetépítés, szigetelési munkálatok, nyílászárók) leszállításának késése miatt, tehát itt már nincs idő és pénz a szakszerű rendszer beépítésére. Ez a folyamat nagyon gyakran megismétlődik, sokszor olyan esetekben is, amikor ugyan volt egy kezdeti jó szakterv, de már nem engedi meg az anyagi keret a szakszerű rendszer kivitelezését.

Visszatérve a kérdéshez, több évtizedes tapasztalatom tükrében arra a következtetésre jutottam, hogy a legolcsóbb fűtésrendszerek azok, amelyekre időt és pénzt szán a megrendelő. Nagyon fontos, hogy ne kereskedővel terveztessünk, ne légköbméter alapján tippeljük meg a teljesítményeket, hanem épületfizikai számítások alapján dolgozzunk, ugyanis a légköbméternek semmi köze nincs a szükséges hőteljesítményhez. Egyszerűbben illusztrálva az elmondottakat: képzeljünk el egy ötven köbméter térfogatú szobát, aminek a külső falai új generációs, nútféderes, üreges agyagtéglából készültek, és kívülről szakszerűen le vannak szigetelve, az ablakok is jó minőségűek, és képzeljünk el egy ugyanakkora szobát, aminek a falai szigeteletlen terméskőből épültek, régi, gyenge minőségű ablakokkal. A két tér hőigénye nagyon különbözik egymástól, elképzelhető, hogy előbbi szoba hőigénye csak töredéke az utóbbinak. Itt már nem lehet átlagértékek alapján dolgozni, mert az hosszú távon az épületben lakóknak komforthiányt és pénzkidobást jelent(het).

A pénz kérdését szeretném kifejteni. Az EU-ban az épületek tervezésénél az egyik legfontosabb szempont az energetikai optimizálás, a hatékonyság, a szigetelési és az üzemeltetési költségek csökkentése, az épületek komfortjának magas szintű teljesítése. Ez magyarán azt jelenti, hogy egy precízen méretezett, jól kigondolt - úgymond testreszabott - fűtésrendszert kell minden beruházásnál betervezni. Az épületek gépészeti terveit szakhatóság ellenőrzi, jóváhagyás után, a kivitelezés alatt is ellenőrzés van, az üzembehelyezés pedig a szakhatóság jelenlétében, jegyzőkönyvezéssel zárul. Az épületek csak akkor adhatók át üzemeltetésre a tulajdonosnak, amikor az épület megkapta az ún. lakhatási engedélyt. Ez azt jelenti, hogy a gáz-, a víz-, a villany-, a szennyvíz- stb. rácsatlakozások csak akkor lehetségesek, ha minden épületgépészeti rendszer a kezdetben jóváhagyott struktúrában került megvalósításra. Amennyiben eltérés mutatkozik a tervek és a kivitelezett rendszer között, nem lesz lakhatási engedély, nem lehet az épületet üzembe helyezni, kidobott pénz az egész beruházás. Ez a fejlett országokban így működik, nem csak papíron, hanem a gyakorlatban. És ez így volna helyes nálunk is, így lehetne energetikai szempontból jó minőségű épületeket létrehozni.

További részletek a Csíki Hírlap pénteki, szeptember 17-ei számában.