Emlékmű az emberi szenvedésekről és a szabadság iránti vágyról

Zavaczki Walter Levente szobrászművész alkotásának leleplezését megelőzően Koncz Hunor János, Székelykeresztúr polgármestere kijelentette: azoknak állítottak emléket, akik életükkel, szabadságukkal és méltóságukkal fizettek egy embertelen rendszer kegyetlenségeiért. Rámutatott, korából kifolyólag ő maga csak a visszaemlékezésekből kaphatott képet arról, hogy milyenek lehettek kommunizmus rémtettei.

Hangsúlyozta, az emlékmű leleplezése felemelő, mert tanúsítja, hogy nem felejtünk, ugyanakkor megrendítő, mert eszünkbe juttatja a diktatúra borzalmait.

„Mindannyiunk lelkiismerete”

Balogh Attila Márton, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja közölte, az emlékmű nem kiált és nem követel, mégis a maga létével kéri, hogy ne felejtsünk, ne engedjünk és minden időben lépjünk fel az elnyomás ellen, hiszen a szabadság megvédése közös felelősségünk.

A szobor elkészítését kezdeményező Pál László, a Volt Politikai Foglyok Hargita Megyei Szövetségének alelnöke kijelentette, egy emlékmű avatása mindig azt jelenti, hogy sikerrel véget ért egy küzdelem, ugyanakkor a jövőbe vetett hitet is jelképezi.

Ezt követően felidézte az általa is megélt diktatórikus rendszer borzalmait, amely során

az államosítás, a földbirtokosok vagyontárgyainak elkobzása, az emberek kényszerlakhelyekre való hurcolása, az egyházi vezetők és az értelmiségiek üldözése. Az ellenállókat pedig megkínozták és börtönbe zárták. Arra kért mindenkit, hogy ne adjuk fel hitünket, hagyományainkat, ne hagyjuk szétszóródni a nemzetünket.

Derékba tört élet

A székelykeresztúri Csézár Lajos, az elmúlt rendszer meghurcoltjainak képviselője rámutatott, az emlékművel hősök és áldozatok előtt tisztelgünk, ő pedig utóbbi kategóriába tartozik. 1962-ben ugyanis, az akkori Petőfi Sándor Középiskola tizedikes diákja volt, amikor egy román óráról meglepetésszerűen kihívták, majd civil ruhás személyek vitték el.

Ugyanabban az évben november végén nyilvánosan elítélték – szerintük rendszerellenes versek írása miatt. Gyakorlatilag

Azt akkor nem hozták nyilvánosságra, hogy Csézár Lajosnak kapcsolata volt az unitárius egyház vezetőségével és papi hivatásra készült. Életét azonban derékba törték, hiszen nem követhette vágyait, kénytelen volt öntődében dolgozni. 1990-ben végül saját maga által készített iskolacsengőt adományozott egykori iskolájának. „Kitiltottak verseimért, de eszméim és rímeim ott vannak a csengő hangjában” – szögezte le.

Az eseményen verset mondott Szilágyi Árpád, a Volt Politikai Foglyok Hargita Megyei Szövetségének tiszteletbeli elnöke.