Egy fiatal lány egy éve

Egy fiatal lány, Anna egy évét, egy szerelmi háromszöget mutat be Szász Hargita nemrégiben a Bookman kiadónál megjelent regénye. „Aki szépirodalmi regényre számít, elárulom neki, hogy nem egy Dosztojevszkij. Néhány éve, amikor Bukarestben dolgoztam, és sokat utazgattam, rájöttem, hogy annak ellenére, hogy nagyon szeretem a szépirodalmat, amikor több órán át vonatozok, egy könnyedebb regényt jobban esik olvasni. És egyszer eszembe jutott, hogy én is tudnék ilyent írni. Élt bennem már jó ideje egy történet. Aztán 2014-ben egy reggel felkeltem, elkezdtem írni, és három hét alatt kész is lett. Utána persze jöttek a finomítási munkák, a szerkesztés. Az volt a furcsa számomra, hogy elkezdtem írni a történetet, ahogy elképzeltem, és egyszer csak magától íródott. Nem az lett, amit eredetileg szerettem volna, a történet alakította magát, szinte már nem is én irányítottam” – magyarázta az elsőkönyves szerző.

Mint mondta, az elkészült szöveget aztán megmutatta néhány ismerősének, köztük Forró Gyöngyvérnek is, aki azt javasolta, hogy küldje el egy hozzáértő személynek, így jutott eszébe felvenni a kapcsolatot Demény Péterrel, aki az egyetemen tanára volt. „Amikor ő is azt mondta, hogy lehet ezzel valamit kezdeni, akkor kezdtem gondolkodni komolyabban a kiadásán. Péter hatására kezdtem el szerkeszteni, átírni itt-ott, ahol javasolta. Nyilván, önbizalmat adott, hogy egy olyan író, mint Demény Péter hisz abban, hogy a szórakoztató irodalom műfajában tud működni ez a szöveg. Enélkül a biztatás nélkül még most is ott lapulna a laptopomon, a virtuális fiókban. Péter segített kiadót találni, és így kerültem kapcsolatba a Bookman kiadóval” – mesélte, hogy hogyan lett a kéziratból könyv.

A cselekmény egy kisvárosban játszódik, a történetet Anna szemszögéből meséli el a szerző. „Fel vagyok rá készülve, hogy aki elolvassa, azt fogja hinni, hogy Anna én vagyok, mert egyes szám első személyben van írva, és hogy ez egy önéletrajzi regény, de nem így van. Beleírtam magamat is valamennyire, de egy főszereplőben, szereplőben az a jó, hogy megtesz olyan dolgokat is, amit én, vagy bárki más nem merne. Ez a jó az írásban, hogy az ember amit elképzel, vagy amit a valóságban nem tud, nem mer megtenni, azt a szereplő igen. A könyvben minden megtörténhet. Minden is. Mégis van egy belső kontroll, hogy ami emberként is bennem van, az – ha nem tudatosan is – visszaköszönt a könyvben.”