Gyimesi színjátszók lóherével

Magyarországon vendégszerepelt a gyimesbükki amatőr színjátszó kör. Telkiben, Törökbálinton és Budapesten mutatták be a Lóhere a búzás kertben című népszínművet.

Dobos László

2010. április 13., 20:072010. április 13., 20:07

2010. április 13., 20:452010. április 13., 20:45

Galéria

A népszínmű írója nem ismert, a darab a csángó település hétköznapjairól és ünnepeiről szól, a régi falusi élet szokásait, valamint az emberek viselkedését mutatja be, felnagyítva két nagy hibát: a pletyka és az italozás szeretetét. Növeli a darab értékét, hogy a szereplők zöme népviseletben lép színpadra, az előadás során megjelenítődik a gyimesi zene, ének, tánc és a népszokások. A népszínművet Nagy Galaczi Hajnal tanítónő rendezte, aki a következőket nyilatkozta lapunknak: „Egy falu összefogásának eredményeként született az előadás. A magunk szórakozására tanultuk be, a hosszú téli esték alatt nagyon jó ok volt összegyűlni és hasznosan tölteni az időt. Persze, nem utolsó szempont a hagyományaink ápolása. A szereplők között van a gyimesbükki alpolgármester, helyi tanácsosok, pedagógusok, az iskola titkárnője, diákok, egészségügyi asszisztens, gazdálkodók és háziasszonyok, de még két nyugdíjas is. Hivatásos színész nincs közöttünk, sőt a rendezést is magunk oldottuk meg – úgy tűnik, nem rosszul, hisz mind itthon, mind a magyarországi előadásokon nagy tapsot kaptunk.”

Galéria

A húsvétot követő tavaszi vakációban Magyarországon turnézó, huszonnyolc tagú gyimesi amatőr színtársulat kedves fogadtatásban részesült – a Budakeszi Kultúra Alapítvány és a Buda környéki Székelykör jóvoltából.
A világ a gyimesi csángókra igazából akkor figyelt fel, mikor Géczy István 1897-ben megírta a Gyimesi vadvirág című három felvonásos népszínművét. Ennek a színdarabnak az 1940-es években „nagy divatja” volt Magyarországon. Meg is filmesítették, azonban nem ábrázolta hitelesen a gyimesiek életét, a forgatás nagyjából az Alpokban folyt, csak nagyon kevés része a Gyimesekben. A nagy sikerű filmet Ráthonyi Ákos rendezte, a főszerepet pedig Tolnay Klári játszotta.

Gyimesbükkön az amatőr színjátszás az 1940-es, majd az 1950-es évek elején élte fénykorát, és az 1970-es években történtek újabb próbálkozások – mindhárom korszakban lelkes tanítónőknek köszönhetően születtek színpadi előadások. 1990 után újra amatőr színjátszó kör alakult, Antalné Tankó Mária nyugalmazott tanítónő ébresztette fel Csipkerózsika-álmukból a gyimesi amatőr színjátszókat. Ezt a stafétabotot viszi most tovább Nagy Galaczi Hajnal, a Bákó megyéhez csatolt település egyetlen magyar iskolájának tanítónője.

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei