Apa és fia több mint fél évszázadig szolgált

Kilyén Lajos 100 évvel ezelőtt született és 25 éve halt meg Búzaházán. A második világháború után orosz fogságba került: a Donyeck-medencei kőbányákban dolgozott, majd egy baleset után konyhaszolgálatra osztották be, ahol addig szolgált, amíg rá nem jöttek, hogy titokban a Nyárád és Küküllő menti fogolytársainak ennivalót ad.

25 év a közigazgatásban

1949-ben került haza, ezután 25 éven át a közigazgatásban dolgozott. 1957-ig Csíkfalván gazdasági elöljáróként, 1961-ig Szabédon jegyzőként, majd ismét Csíkfalván 1973-ig néptanácselnökként tevékenykedett. Közkedvelt személy volt, meggyőző és példamutató, aki sosem tagadta meg a segítséget, és vezetőként az üllő és kalapács között élt: védenie kellett falustársait, de be kellett tartatnia a törvényt és a felső utasításokat is. Felelősséget vállalt a vadadi templom engedély nélküli építtetéséért is, és nem engedte, hogy meghurcoljanak egy búzaházi özvegy kulákasszonyt. Művelt személy volt, könyvtárral rendelkezett, gyerekkori iskoláztatását Bernády György marosvásárhelyi polgármester és az unitárius egyház szerette volna megoldani.

Fia követte a „székben”

Nyugalmazása után fia, Kilyén Domokos lépett nyomdokába, aki 1973-tól kevés megszakítással 2000-ig volt Csíkfalva polgármestere. Nehéz volt azonban az apja után a községben dolgozni – vallja a 71 éves Domi bácsi, aki a családi és közösségi megemlékezés alkalmából úrvacsorai jegyeket ajánlott fel mindkét gyülekezetben.