Amikor egy középiskolás több órát tölt iskolai teendőkkel, mint egy nyolc órát dolgozó szülő

A PISA-teszteket háromévente végzik el az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) országaiban, de nem csak ezekben. Andreas Schleicher, az OECD oktatásért felelős igazgatója nemrég Bukarestben egy oktatási témában szervezett államelnöki projekt keretében mondta el véleményét a hazai oktatással kapcsolatban, a tesztek eredményeire hivatkozva. Szerinte

„Az emberi készségek nagyon fontosak ma. Képes vagy-e az önálló gondolkodásra? Tudsz-e csapatban gondolkodni? Együtt tudsz-e dolgozni olyan emberekkel, akik másképp gondolkodnak, dolgoznak, mint te? Ezek a kérdések pedig nagyon eltérő megközelítést igényelnek a hazai oktatásban.

A tudáshoz vezető utat kell megtanítani

Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatásügyekért felelős ügyvezető alelnöke szerint a változást onnan lehetne kezdeni, hogy megtanítjuk a gyerekeknek a tudáshoz vezető utat, az információkeresés módját, és

„A tanítás ne merüljön ki abban, hogy a diáknak információkat kell megjegyeznie. Természetesen van, amikor elkerülhetetlen, hogy történelmi dátumokat vagy akár Tutankhamon nevét kelljen bemagolniuk, de pusztán az ismeretek megjegyzése nem elég, rövid időn belül elfelejtik. Egyetemen tanítok, nyáron ha félbeszakad egy tantárgy, ősszel egy másik tantárgy keretében már nem tudják felidézni, amit tanultak. De azt, amit begyakoroltak, amivel dolgoztak, nagyon könnyen fel tudják idézni.

A hazai oktatásban az történik, hogy óráról órára meg kell jegyezni valamit, az iskolában elmondják, általában otthon át kell olvasni, meg kell tanulni. Főleg öt-nyolcban egész szövegeket próbálnak megjegyezni, és azt visszakérdezik valamilyen formában. Ez nem elég ahhoz, hogy az ember kiismerje magát az életben, és boldoguljon különböző helyzetekben” – fejti ki az oktatásügyekben jártas szakember. Rámutat,

és ezek a PISA-tesztek pont ezt mérik, ugyanis másképp nem tudják összehasonlítani a különböző országokban élő fiatalokat. Azt nézik, hogy ha elolvas egy hosszabb mondatot, akkor ki tudja-e hámozni a lényeget. Ha egy szöveges feladatot kap, amiben számolni kell, akkor felismeri-e, hogy ott mit mivel kell összeadni, szorozni. Nálunk az iskola évtizedek óta nagyon keveset változott ilyen irányba – mutatott rá a szakember.

Találjon összefüggéseket

Kérdésünkre, hogy a tanárképzés milyen irányba halad, Magyari Tivadar kifejtette, már harminc évvel ezelőtt, amikor ő járt egyetemre, mondták, hogy elsősorban nem tudást kellene adni, hanem inkább kifejleszteni azokat az eszközöket, amelyekkel a diák önállóan meg tudja szerezni a tudást.

Sokszor nagyon egyszerűnek tűnő tananyagot is csak fokozatosan lehet megtanítani, és nem a leggyorsabb felfogású gyerek sebességével kell haladni, hanem valahol egy közepes sebességgel” – mondta a szakember. Hozzátette, a tananyagot kell csökkenteni, és nyilván csökkenhetne az óraszám is, mert az élet másról is szól. „Egyrészt nagyon sok időt töltenek az iskolában a fiatalok,

tehát a szellemi és fizikai terhelést is csökkenteni kell. 2011 után volt Romániában egy tanügyi reform, de nem történt semmi. Majdnem ugyanannyi óraszámmal és tananyaggal jöttek ki a bizottságból, mint amennyivel bementek a megbeszélésre, az oktatást szervező szakemberek elszalasztották akkor a lehetőséget. A szülők az előmenetelt nézik, hogy a gyerek egyik szintről a másikra átjut-e, jó iskolába, egyetemre bejut-e, de lehet ezen változtatni, mert ha a szülő látja, hogy a gyerek fejlődik, akkor kevesebb tananyaggal, másféle tudás kiépítésével is elégedett lenne” – fejtette ki a Székelyhon megkeresésére Magyari Tivadar.