A 20. század első felében Ferenczi Sándor régész járta körbe a terepet, kutatta a helyszínt, keltezése szerint

Az első ásatásokat Székely Zoltán végezte az 1950-es években, akkor kerültek elő egyértelmű leletek, hogy melyik időszakra keltezhető a vár. A leletanyag a rézkor, a bronzkor, és néhány töredék a vaskor időszakából származott – sorolta a szakember. Hozzátette: jelentős része ezeknek a leleteknek kerámia volt, néhány kőtárgy, ritkábban réz- és bronztárgyak.

A lelőhelyen minden évben újabb szelvényeket nyitnak meg a régészek.

korábban írtuk

Őskori és bronzkori kultúrák a csomortáni Várdombon

A Csíkcsomortánhoz tartozó Várdomb rengeteg titkot takar, a kőkorszakban, illetve a bronzkorban emberi közösségek többször is benépesítették ezt a helyet. Deák Andrea muzeológust faggattuk a lelőhelyen talált műkincsekről.

„Ez egy kulcsfontosságú lelőhely Délkelet-Erdély őskorának megismerése szempontjából. A Várdomb legintenzívebb használata a rézkorra és kora bronzkor végére, a középső bronzkor elejére tehető. Ebből kifolyólag

– mutatott rá Puskás József.

Eddig feltárt leletek

Mint részletezte, a legelső leletek a rézkor időszakából valók, hozzávetőleg Kr. 4500–4200 közé keltezhetők. „Ez az úgynevezett Erősdi-kultúra, akiknek nagyon szép festett edényeik voltak, jellegzetes kerámia tárgyakkal – jegyezte meg a régész. Ebből a korszakból a kutatások során egy nagyméretű házat sikerült feltárni, illetve további házak és melléképületeket részben sikerült kutatni.

– magyarázta a kutató. A maradványokból kiderült, hogy ezek a házak leégtek, az omladékot elsimították, és ráépítkeztek. 40-50 centiméter vastag vörös, átégett omladékréteget is feltártak, amely kimondottan jellemző erre az időszakra, más lelőhelyeken is fordultak elő hasonlóak.

Rábukkantak néhány réztárgy-töredékre is, amelyekről nem lehetett egyértelműen meghatározni, hogy milyen tárgyak is lehettek.

– tudtuk meg.

Az elmúlt években pedig inkább az erődrendszer feltárása volt az elsődleges cél.

– mondta a régész. Hozzátette, hogy ezért a lelőhely déli részén folytatták az ásatást, 2019–2020-ban nyitottak egy 64 méter hosszú kutatóárkot, és abban négy védőárkot sikerült elkülöníteni: egy a rézkor, három a korabronzkor vége vagy a középső bronzkor elejére keltezhető. Utóbbiak építését nem sikerült egyértelműen meghatározni, mert a két korszak közötti átmenet viszonylag gyorsan történhetett és a radiokarbon-adatokban nagy az átfedés.

Az a feltételezés, hogy a földvárat mind a két időszakban használták, de különböző funkciója lehetett. Ezt a kutatóárkot 2021-2022-ben bővítették. Mint kiderült, sikerült ezúttal rátalálni a vár délnyugati kapujára.

„Csak feltételezések vannak, hogy hogyan kerülhettek oda. Az látható volt, hogy a bejáratokhoz szándékosan helyezték el a holttesteket, és arra utaló nyomok is vannak, hogy rájuk gyújtották a kaput, ezért egyre valószínűbbnek tűnik, hogy feláldozhatták őket”– magyarázta a régész.

A kora bronzkor végén itt élő népességet Csomortán-kultúrának nevezik és hozzávetőleg Kr. e. 2200–1950 időszakra keltezik. Ebből az időszakból származik az összes felfedezett csontváz, ezt támasztják alá a radiokarbon (szénizotópos) kormeghatározások is. Azonban,

Utánuk a Wietenberg-kultúra középső bronzkori népessége költözött a helyszínre. Egyelőre nem sikerült eldönteni, hogy az emberáldozatok a Csomortán-kultúra végéhez vagy a Wietenberg kultúra elejéhez köthetők. A legvalószínűbb feltételezés az, hogy a Csomortán-kultúra mutatott ott be áldozatot, valamilyen okból kifolyólag elhagyta a helyszínt, majd nem sokkal később költözött oda a középső bronzkori népesség. Egy biztos: hogy a középső bronzkorban lakott volt a Várdomb, ebből a korból lakóházakat is felfedeztek, mint ahogy fentebb írtuk. A Wietenberg-kultúra egyébként a Csomortán-kultúrát követően egészen a Kr. előtt 17. századig tart.

A délkeleti szelvények mellett idén is folytatódtak a kutatások az észak-nyugati oldal lábánál, ahol a magnetométeres felmérés több árkot mutatott ki. „Eddig legalább hét árkot sikerült körvonalazni. A legmélyebb 2,7 méter mély, a többi sekélyebb. Nagy részük vélhetően a bronzkorra keltezhető, illetve van egy, aminek a keltezése meglepett minket is.

– fejtette ki a régész. Ezt az időszakot a gótokkal hozzák összefüggésbe. Legközelebb Somlyón a Fodor-kertben találtak hasonló korú tárgyat.

Összefoglalásképpen elmondta, míg a rézkorban és a középső bronzkorban a Várdombot erődített településként használták, addig a kora bronzkorban áldozati helyszínként működhetett. A várat körbevevő árkok több korszakból származnak. A legtöbb a bronzkorhoz köthető, de kelteztek egyet a rézkorra és egyet a népvándorlás korára is.

A kutatás ezen a lelőhelyen nem zárult le, jövőre is folytatni fogják.