A magyar kormány támogatásával felépült napköziotthont avattak Székelykeresztúron

„Ma már nem tatárhordák támadnak rá a gyermekeinkre, hanem olyan ordas eszmék, amelyek bennünket, magyarokat ezeregyszáz éve megtartó alapértékeinket veszélyeztetik. Ezek az alapértékek az Isten, a haza és a család. Megnövekedett felelősséggel minél kisebb korban el kell mélyíteni a kapcsolatot az ide járó gyermekekben a magyar anyanyelv, a magyar kultúra és azok az alapértékek iránt, amelyek őket az unitárius egyház kebelébe vonják. Tehát nagyon nagy munka vár önökre.

– fogalmazott a székelykeresztúri unitárius templomban mondott ünnepi beszédében Grezsa István, a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program koordinálásáért felelős miniszteri biztos. Az új óvodáról elmondta, ez egyike annak a 103 ilyen új nevelési intézménynek, amely a program részeként Erdélyben megépült, megépül.

Az ötödik éve zajló programban a magyar állam 316 olyan óvoda felújítását is vállalta, amelyekbe magyar gyermekek járnak.

Székelykeresztúri kötődései miatt ennek az óvodának az avatóünnepségére mindenképpen szeretett volna eljönni – jegyezte meg a miniszteri biztos.

„Bölcs és érett az a nemzet, amely rádöbben arra, hogy a jövőt nemcsak gazdaságilag, nemcsak a nemzeti értékeink felvállalásával és hangoztatásával, hanem mindenekelőtt a csendes építkezés ilyen módjával lehet építeni, amilyen a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program” – hangsúlyozta beszédében Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház közügyigazgatója, aki az egyház képviselőtanácsa, elnöksége nevében köszöntötte az egybegyűlteket. „Így állunk mi itt most, hálát adva Istennek, hogy egy újabb emeleten, a bölcs fundamentumépítőkéhez hozzáadhatjuk a magunk emeletét.

– fogalmazott Kovács István.

Közel két és fél évszázaddal ezelőtt az unitárius egyház akkori vezetősége, zsinata úgy döntött, hogy egy szőlőt ültet el Székelykeresztúron, idézte fel a gimnázium építésének a jóváhagyását Rácz Norbert Zsolt püspöki titkár.

„A sok nehézség ellenére mégis volt mindig munkás, aki ezt a szőlőst – amit oda elültetett ez a kicsiny közösség, a maga nincstelenségével és vitával – megmunkálja, aki megmetssze a venyigét, és aki leszedje a szőlőt, kipréselje a mustot, és szakértelemmel, türelemmel, bölcsességgel érlelje a bort. Ez a történet majdnem két és fél évszázad után majdnem ugyanabban a hangnemben folytatódik tovább. A szőlősben ültetünk, építünk jelen pillanatban egy újabb sort.

– fogalmazott, ő maga is oltalomért fohászkodva, és azért, hogy legyen mindig gyermek, aki megtöltse játékkal és nevetéssel az új óvoda termeit.

Lőrinczi Lajos esperes beszédében arra mutatott rá, hogy az óvodaépítéssel a templom- és iskolaépítő elődök álma is valóra vált, akik közel két és fél évszázada kezdtek „a templom mellé szilárd hitre jövőt teremteni és építeni”. „Így most már nemcsak közép- és általános iskolánk, hanem óvodánk is lehet.

– mondta.

A gimnázium aligazgatója, Lakatos Sándor lelkész-vallástanár, az ószövetségi Ábrahám Istennel való alkudozásának a jelenre is érvényes tanulságaira világított rá, ugyanakkor párhuzamot vonva a tanintézet viszontagságos történetével is: az 1793-as megalapítástól a nehéz körülmények között történő felépítéséig, az 1815-től történő növekedésén át az első világháború utáni időszakban a magyar kormány által nyújtott, vissza nem kért kölcsönből történt újabb építésig. Ezt nemsokára újabb nehéz időszak követte, a román állam támogatásmegvonása miatt egyre csak sorvadt, majd 1948-ban államosították.

Az újrakezdés éve 1993-ban volt ugyan, de még tíz évbe telt, mire az egyház birtokba vehette a visszaszolgáltatott ingatlant, majd 2008-ban az unitárius jótevők fejedelméről, Berde Mózesről nevezték el a tanintézetet.

A székelységben, ebben a nagyon érdekes és furcsa közösségben, a sok gyengeség és hiba mellett mindig is élt az élni akarás csírája, mindig ott volt az a jóravalóság, ami sokszor névtelenségbe burkolózott, és kemény munkával, szerény gürcöléssel, lépésről lépésre igyekezett elérni azt, amit Isten jónak lát – fogalmazott a nehézségek áthidalásáról.

Az egyház tulajdonában lévő, a Berde Mózes Unitárius Gimnázium által használt több mint másfél hektáros területből 2500 nézetmétert különítettek el, amire felépülhetett a 600 négyzetméteres, egyszintes napközi épülete,

amely – Varró Margit, a gimnázium igazgatójának a szavai szerint – nevéhez méltón otthonává kíván lenni a gyermeki léleknek, hogy támogassa azt testi, lelki fejlődésében.

A napköziotthon három csoportnak ad helyet, étkezők, játszóházak, orvosi rendelő, tanári szobák is helyet kaptak benne, és tágas udvart, külső játszóteret biztosít a gyerekeknek. A tanintézet vezetője háláját fejezte ki mindenki számára, aki lehetővé tette a napköziotthon felépülését,

elsősorban Magyarország Kormányának a 215 millió forintos támogatásért, amelyet az óvodafejlesztési programban biztosítottak a napköziépítéshez, de a 9,8 millió forintos pályázati összegért is, amelyet a játszóház létrehozására fordíthattak.

Kallós Zoltán oktatásügyi államtitkár egy nagyon szép ajándéknak nevezte az új óvodát, amelyet a székelykeresztúri unitárius egyházközség kapott. Ehhez azonban hozzá kell rendelni egy nagyon értékes összetevőt, a szellemi és lelki ajándékokat, mert

az új épületet meg kell tölteni tartalommal, ez a nemes, viszont nagyon nehéz feladat viszont a pedagógusokra hárul

– hangsúlyozta.

„Jó magyarként élni a Kárpát-medencében, mert egyik magyar a másik magyarra számíthat. Főként az elmúlt tíz évben tapasztalható az, hogy Magyarország Kormánya együttműködő partner kíván lenni abban, hogy jó legyen a Kárpát-medence bármelyik sarkában magyarként élni” – mutatott rá Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, azt hangsúlyozva, hogy

ösztönözni kell a gyermekvállalást, és a külföldre vándoroltak hazatérését, hogy legyenek gyermekek, akik az új óvodákat megtöltik.

Koncz Hunor János, Székelykeresztúr polgármestere örömét fejezte ki, hogy egy álom megvalósulásának lehet tanúja.

– fogalmazott a település vezetője, hozzáfűzve, mindez azt igazolja, hogy van jövője a családnak, a gyermekvállalásnak, van jövője Székelykeresztúron és a Székelyföldön való megmaradásnak, az ember és a nemzet felemelését munkáló keresztény hitnek.