A kézműves, aki hetedhét országon túlra is elvitte a nagybaconi cserép hírét

– vallja Bartha József, aki nem csak tovább vitte az örökséget, de gazdagította is azt, hogy amikor a következő nemzedékre kerül a sor, a legjobb tudása szerint taníthasson.

„Vannak leíratlan törvények, amelyeket nagyapám tanított, ezeket mai napig betartom” – mesélte József, aki csak tízéves volt, amikor 1992-ben eltemették a nagyszülőt, de mai napig emlékszik olyan technikákra, tanácsokra, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy tökéletesen tudja fűteni a katlant, nagy pontossággal formázza meg a nyersanyagot, és hogy merjen különleges méretekkel és formákkal kísérletezni.

A sikert a minőségi munkának tudja be, hiszen József addig javítgat egy-egy terméket, amíg az a megrendelő számára tökéletes nem lesz, legyen az tégla vagy cserép. „Mi mindig arra törekedtünk, hogy amit csinálunk, azt ne mennyiségben, hanem minőségben mérjük.

– fogalmazott a kézműves.

Jó munkához idő kell

Minden szakmának megvan a szépsége, de a nehézsége is, ez alól pedig a tégla- és cserépvetés sem képez kivételt. „A legnagyobb probléma az, hogy nincs elegendő munkaerő. Mindenki a kényelmesebb és magasabb fizetést keresi, és

– mesélte József, aki szerint nem könnyű segítségre találni. Hozzátette, próbál munkagépek segítségével könnyíteni azokon a folyamatokon, amelyeken lehet, de javarészt a hagyományos technikákkal dolgozik, máshogy nem lenne kézműves a kézműves cserép.

– magyarázta.

Az első és legfontosabb a megfelelő nyersanyag biztosítása, ezt minden ősszel kibányásszák a környékbeli agyaglelőhelyekről. Később ezt összekeverik vízzel, majd szárítani teszik. József állítja, hogy már itt is sok tényező közrejátszhat, ami befolyásolja a végeredményt, hiszen a megmunkált anyag annak zsírosságától függően összezsugorodhat, felhomorodhat.

Amikor tökéletesen száraz lesz, és ez lehet 3–4 hét is, akkor beteszik a katlanba. József elmondása szerint 2–3 nap, amíg megraknak egy kemencét, az égetés egy hétig tart, éjjel is, nappal is. Úgy változik a munkafolyamat és a végeredmény, éppen mint az időjárás, méghozzá szó szerint, hiszen az égetésnél a szélmozgás is döntő lehet. Túltüzelésnél a cserép összezsugorodik, gyenge tűznél fel sem nő.

– tette hozzá mosolyogva József, aki azt mondta, mindaddig fog cserepet vetni, amíg ahhoz megfelelő egészséggel és erővel rendelkezik.

Nincs két teljesen egyforma, ugyanolyan színárnyalatú kézműves tetőcserép, és József szerint éppen ebben rejlik a munkája különlegessége. Egyrészt nem gépesítette a munkafolyamatot túlságosan, másrészt rendkívül nagy hangsúlyt fektetett a minőségre, hiszen az elmúlt 23 év alatt egyetlen negatív visszajelzést sem kapott, márpedig jelentős mennyiségű cserepet sikerült elkészítenie a családnak az évek folyamán.

József elmondása szerint a 2000-es évek elején évente 45 ezer terméket tudtak előállítani, 2005 és 2010 között már évente 55 ezer cserepet vállaltak be. Ezután elkezdtek terjeszkedni, évente több mint 100 ezer cserepet is készítettek egészen 2020-ig, amikor elfogyott a munkaerő és kénytelenek voltak lejjebb hagyni az előállítással.

Páratlanul népszerű a nagybaconi cserép

József elmesélte, hogy már nagyapja munkái is Székelyföld-szerte híresek voltak, szállítottak Csíkszékre, Udvarhelyszékre és Brassóba is, és így volt ez ’92 után is, amikor édesapja vette át a vállalkozást. „Nem volt rá túl nagy kereslet, de meg lehetett élni belőle úgy is, hogy nem mi voltunk Nagybaconban az egyedüliek, akik cserépvetéssel foglalkoztak” – részletezte.

2013-ban került kapcsolatba a nagyszebeni székhelyű Monumentum Egyesülettel, akiknek köszönhetően Maros, Szeben, Kolozs, Fehér megyei templomok és műemlék-épületek tetőzetén is dolgozhatott.

Az egyesületnek köszönhetően Szászapátfalván is létrejött egy cserépszín, így 2014-től már párhuzamosan két helyen is cserépvetésbe fogott a nagybaconi kézműves, a két szín között ingázva több mint 100 ezer terméket állítottak elő évente. Ezenkívül Bukarestből, Besztercéről és Déváról is érkeztek megkeresések.

Később Svájcból, Magyarországról is érkezett hozzájuk kérés múzeumok és templomok tetőzetének helyreállítására.

Emellett itthoni megrendelőiket sem hagyták cserben, a nagyobb hangvételű megbízások mellett a helybéliek kéréseit is igyekeztek teljesíteni, évente 5–10 ezer cserepet gyártottak le.

Kolozsváron a Babeș–Bolyai Tudományegyetem egy épületét is nagybaconi kézműves cserép fedi. „Az eredeti tetőzetnek és cserépnek volt egy mérete, amit annak idején elkészítettek, de a felújításkor sehol sem kaptak olyan céget, akik ezeket tudták volna pótolni. Mindössze 20–30 ezer cserépre volt szükségük, így hozzánk fordultak, és mi a minta alapján le tudtuk másolni az eredetit” – mesélte József.

A kihívásban rejlik az izgalom

Csinált már hegyes és kerek végűt, apáca- és fecskefarkú cserepet, nemrégiben viszont új megkeresésben talált kihívásra:

A Monumentum Egyesület megkeresése révén így az elmúlt időkben olyan cserepek készítésével kísérletezett, amelyekkel még soha nem próbálkozott sem ő, sem más az elmúlt harminc évben Romániában, és ez is egy olyan meglepetés, ami motiválja őt a folytatásra.

„Jelenleg ezeket bevizsgálják, meghatározzák a cserép élethosszát és garanciáját is” – mesélte a kézműves, aki úgy érzi, jól sikerültek a termékek, és ha ez beigazolódik, szeretné folytatni a mázas cserepek készítését, ugyanis ezeket előkészíthetik nyáron és elér télen befejezniük.

„Fontos és szükséges a pénz, ebből élünk, mindenki azért dolgozik, hogy pénze legyen belőle. De ahhoz, hogy az általunk kínált minőség ne hagyjon alább, ennél nagyobb mennyiségben nem tudnánk terméket előállítani” – részletezte és hozzátette, hogy időtálló, száz évnél is hosszabb élettartamú cserepeket készít, ez pedig precíz és időigényes munkát igényel.

Józsefnek két lánya van, akik még kicsik, így nem dolgoznak, viszont két unokaöccse már besegít a munkában. A család összetartása és a tapasztalatok átadása révén mindannyian részt vesznek a tevékenységben, így a kézműves a gyermekeinek is át szeretné adni majd a tudást, amit az évek során halmozott fel. Ami viszont ennél is fontosabb szerinte, az az önállóságra való tanítás, hogy bárhova is sodorja őket az élet, maradjanak erősek és önfenntartók.