A meghívottat Lázok Klára, a könyvtár vezetője mutatta be a Téka nagytermét szerda este betöltő közönségnek. Elmondta, Fónagy Zoltán történelmi tárgyú blogot ír Mindennapok története címmel, ismeretterjesztő blogot a nem-történészek számára is közérthetőt. Az idő témájával kapcsolatosan az előadó a hétköznapi élet érdekességeiről beszélt. Arról, hogy Szent Margit idejében az apácák nem tudták saját életkorukat meghatározni, ahogy sokáig a peres ügyekben tanúként megidézett személyek sem ismerték éveik számát. Mivel a „legidősebb” embereket idézték be egy-egy ügy kapcsán, gyakran találkozik a kutató 80-100 éves tanúkkal, vagy akár 110-120 évessel is.

A Teleki Téka gyűjteményéből két naplót emelt ki Lázok Klára: Teleki Sámuel útinaplóját és Kozma Katinka 19. századi naplóját, amely két évvel ezelőtt Spielmann Mihály történész szerkesztésében nyomtatásban is megjelent. Mindkét kézirat Marosvásárhely szellemiségéről ad hírt, a mindennapok történetére vonatkozó, érdekes részleteket tartalmaz. Az idő mást jelentett annak a folyamatosan Budapestre vágyó 16 éves lánynak, aki egy kisvároshoz közeli kis faluban élte napjait és unatkozott, és mást a száz évvel korábban élt Teleki Sámuelnek. Mint ahogy a társadalom egy kis rétegének volt fontos az óra, amikor a 16. században kezdett elterjedni és inkább státusszimbólum volt, mint időmérő eszköz.

Az időtlenségből nehéz volt az átmenet a pontosan mért idő korába. Elsősorban az iskola tanította meg a kiegyezést követő évtizedekben az embereket a pontosságra. A modern, menetrendhez kötött gépi közlekedés szintén hozzájárult megtanulni az idő beosztását. Harmadik tényezőként a gyáripar nevelte szigorú, következetes módon pontosságra az embereket.

Az idő beosztása az emberi életet biztonságosabbá, kényelmesebbé tette, amiért viszont olyan népbetegségekkel fizetünk, mint az alvászavar, depresszió, cukorbetegség, elhízás, emésztési zavarok – mutatott rá Fónagy Zoltán.

A beszélgetést Petelei István novellái alapján összeállított jelenetek tették még színesebbé Gönczi Katalin és László Csaba előadásában, Barabás Olga rendezésében.