Számos lélegzetelállítóan szép, fehér homokos óceánpartra, szigetre jutottunk el Zanzibáron, ugyanakkor oroszlánokat, elefántokat, zsiráfokat, zebrákat, krokodilokat és vízilovakat láthattunk egy szafari során.
2024. november 02., 11:092024. november 02., 11:09
2024. november 02., 11:122024. november 02., 11:12
Sokan apálykor gyűjtik be a víz által hátrahagyott élőlényeket
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Számos lélegzetelállítóan szép, fehér homokos óceánpartra, szigetre jutottunk el Zanzibáron, ugyanakkor oroszlánokat, elefántokat, zsiráfokat, zebrákat, krokodilokat és vízilovakat láthattunk egy szafari során.
2024. november 02., 11:092024. november 02., 11:09
2024. november 02., 11:122024. november 02., 11:12
Beszámoltunk már a Zanzibárig tartó hosszú utazásunkról, a helyiek jó részét érintő nyomorról, ugyanakkor a piacok színes kavalkádjáról is. Most azonban sorozatunk záró részében Afrika szépségét is meg szeretnénk mutatni, így
Kalandos utunk volt a kelet-afrikai Tanzániához tartozó Zanzibárra tartva, ahol már az első napokban betekintést nyerhettünk a helyi gasztronómiába és szokásokba, de a maszáj kultúrával is megismerkedhettünk. Ezekről számolunk be sorozatunk első részében.
Zanzibár legszebb tájait valójában a sziklás vagy éppen a méltán híres fehér homokos óceánpartokon tapasztalhatjuk meg, így nem is csoda, hogy sokan elsősorban ezek miatt látogatnak el a szigetre.
Apró tengericsillag. A nagyobbak a mélyebb vizekben vannak
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Noha közterületnek számítanak az óceánpartok, ezekre nagyon vigyáznak a helyiek, hiszen számukra a turizmus jelenti az egyik legfontosabb bevételi forrásnak.
Mindemellett nem csak gazdasági jelentőséggel bírnak a fehér homokos partok, hanem a helyiek is szívesen eljárnak azokra kikapcsolódni: napnyugta előtt rendszerint futballmeccsek alakulnak ki ott. Apály idején (amikor több mint egy kilométer húzódik vissza az óceán) pedig
Békésen pihenő vízilovak
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Mi nászutunkon kifejezetten a legszebb helyszínekre voltunk kíváncsiak, ezért úgy döntöttünk, hogy a biztonságos kirándulások érdekében Nassir Manan, a Wild and Beach vállalat tulajdonosának szolgáltatásait vesszük igénybe. Ő már az előzetes megbeszélések során jelezte, hogy ne papucsban induljunk el, hanem kifejezetten úszócipőt hozzunk magunkkal. Utóbbi elengedhetetlen, hiszen
A cápáktól viszont nem kell tartani, hiszen csak kisebb fajok élnek az óceán azon részén.
Csodálatos élmény volt bejárni Stone Townt Zanzibáron, ahol Freddie Mercury szülőházát is meglátogathattuk. Később azonban a nyomort is megtapasztalhattuk egy kisebb településen. Időközben pedig elhagytam az irataimat és a pénztárcámat.
Elsőként a Börtön-szigetre látogattunk el, ami Stone Town közelében található. Idegenvezetőnktől, Mussintól megtudtuk, hogy az ott lévő épületet ugyan eredetileg börtönnek szánta az ománi szultán (oda szerette volna bezáratni a hatalom ellen lázadókat), de valójába sohasem töltötte be ezt a funkciót. Inkább járványok idején volt haszna, hiszen ott helyezték karanténba a hajósokat.
Jelenleg szigorúan védik a teknősöket a helyi hatóságok. Érdekesség, hogy szakértők igyekeztek megbecsülni a példányok életkorát, amelyet fel is írtak a páncéljukra. Több mint százéves egyedeket is látni.
Tizenkétszemélyes repülőkkel jutottunk el a szafari helyszínére
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Ugyancsak jó ötlet volt ellátogatni Kwale szigetre, amely a hatalmas, sokszor érdekes alakzatokban terjeszkedő majomkenyérfáiról és homokos tengerpartjáról nevezetes. Arrafelé haladva ráadásul egy igazán különleges élményben is részünk lehet, ugyanis búvárszemüveget és pipát használva – egy vezetőt kísérve –
Mi kissé megijedtünk eközben, hiszen számos medúza is volt a vízben, amelyek megcsíptek több helyen, ám kipirosodott és enyhén felhólyagosodott bőrünk néhány óra alatt helyrejött.
Ijesztő lehet az Európából érkező embereknek a zanzibári piacokon uralkodó káosz és tömeg, valamint a halrészlegen tapasztalható szagok, de a helyiek számára ez a mindennapok része. A friss gyümölcsökbe például már a helyszínen beleharaptunk volna.
Mnemba szigetére is érdemes elmenni, hiszen útközben számos delfinnel találkozhatunk, amelyek rendszerint csoportosan bukkannak fel. A helyiek természetesen tudják, hogy hol láthatjuk ezeket a vízi emlősöket, így sokszor több tíz turistákat szállító motorcsónak gyűl össze ott. Aki szeretne, akár úszhat is együtt a delfinekkel fokozva az élményt.
Az apály és a dagály közötti különbség is itt a leglátványosabb.
Itt ki is kötöttünk, hiszen szólt a zene, a helyiektől pedig sört és gyümölcsöket lehetett vásárolni, ráadásul fényképezésre is ideális volt a helyszín. A buli még dagálykor sem marad annyiban, addig maradtak az emberek, amíg nyakig ért a víz. Ilyen homokszigeteket egyébként Zanzibár más részein is látni.
Szinte minden zanzibári étel alapja a piros curry
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Kirándulásaink során eljutottunk egy lagúnába, amelyet mangrove fák és sziklás part övezett. Az apály ideális volt a látogatók számára, hiszen
Vezetőnktől megtudtuk, hogy a sziklákon megtelepedett mangrove fák gyökereikkel kiszűrik az édesvizet az óceánból, így annak ott nagyobb a sótartalma, mint más helyszíneken.
Csípős volt a friss gyömbér
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Fukuchaniban egy állatmenhelyen jártunk, ahol egyebek mellett majmokat és más kisebb emlősöket, kaméleonokat, tengeri és szárazföldi teknősöket, rákokat láttunk. Mint kiderült,
A működtetők igyekeznek minél természetesebb környezetet biztosítani az állatoknak: például a tengeri teknősök egy olyan medencében voltak, amely természetes módon (egy barlang révén) összeköttetésben állt az óceánnal. A látogatók által befizetett belépőjegyek árából biztosítják a menhely lakóinak gondozását. Azért, hogy nagyobb élményben legyen részük a turistáknak, azt is megengedik, hogy egy-egy teknőst, rákot kézbe vegyenek, ráadásul
Mentabokor Zanzibáron
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Semmiképp sem érdemes kihagyni a lehetőséget, hogy ellátogassunk egy fűszer- és gyümölcsgazdaságba, amelyből számos van Zanzibáron. Itt egyebek mellett
A fahéj illata is rögtön ismerőssé válik, amint a kezünkbe adnak egy frissen lemetszett fakérget.
A piros színű banánk a legkelendőbbek
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Vezetőnktől, Mussintól megtudtuk, hogy
Arról is beszélt, hogy minden fűszernek és növénynek ismerik a gyógyhatását. Ez egyébként elmondása szerint különösen jól jött a COVID-19 járvány idején, hiszen országukban nem csak oltásokból, hanem gyógyszerekből is hiány volt. Érdekességként megosztotta velünk, hogy
Papajafa szüret előtt
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Mussin arról is beszélt nekünk, hogy ők rendszerint az általunk ismerthez képest kisebb fajtájú banánokat fogyasztják csemegeként – abból is a vörös banán számít a leginkább ínyencségnek –, a nagyobbakat főzésre használják. Egyebek mellett bemutatta nekünk, hogy miként termesztik az ananászt, a papaját, a mangót, a kókuszdiót, a savanykás ízű csillaggyümölcsöt, vagy az ízében almára és körtére egyaránt hasonlító zanzibári almát.
Természetesen a túránk során minden gyümölcsből kaptunk kóstolót, ugyanakkor egy előttünk leszedett és felbontott kókuszdió levét is megihattuk. Távozásunkkor még pálmafalevélből font „koronával” is megajándékoztak, majd jelezték, hogy vásárolhatunk az ottani termékekből kis tasakonként négy amerikai dollárérét.
Jellegzetes illatáról rögtön felismerhető a fahéj
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Habár nem számít olcsó mulatságnak mi mindenképp el szerettünk volna menni egy igazi szafarira, hogy
Választhattunk, hogy egy vagy kétnapos túrát vállalunk be, ám mi előbbi mellett döntöttünk.
Hajnalban érkeztünk meg a zanzibári reptérre, hogy ott egy tizenkét személyes kisrepülőre ülve, eljussunk a kontinensen lévő Mikumi Nemzeti Parkba.
Számos banánültetvény tarkítja Zanzibárt
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Itt várt Fidelis, a helyi idegenvezetőnk, majd egy teljesen nyitott, ajtó nélküli terepjáróhoz tessékelt. Indulásunkkor rögtön megjegyezte: nem tudja garantálni, hogy minden általunk áhított vaddal találkozunk, hiszen azok nem fogságban vannak, hanem szabadon kószálnak, ráadásul száraz évszak révén többük el van rejtőzve. A szafari gyakorlatilag abból fog állni járművünkkel az apró földutakon haladva igyekszünk megpillantani a vadakat. Természetesen,
Röviddel a szafari elkezdését követően máris megpillantottuk az impalákat, amelyek a házakhoz viszonylag közel legelésztek. Nem voltak messze a sárban dagonyázó varacskos disznók sem. Kisvártatva egy haldokló impalához értünk, amely a nehezen észrevehető leopárd jelenlétére utalt. Sajnos azonban nem sikerült megpillantani a ragadozót. Ekkor viszont szóltak a rádión, hogy oroszlánt láttak tőlünk néhány kilométerre, így vezetőnk a terepjáróját nem kímélve a jelzett irányba hajtott.
– indokolt Fidelis, hogy miért hajt sebesen. Hozzáállása ugyanakkor kifizetődőnek bizonyult, hiszen kisvártatva megpillantottunk egy a bokrok között osonó fiatal nőstény egyedet.
Bros a legfrissebb formájában
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Vezetőnk azzal nyugtatott, hogy az oroszlánnak meglehetősen rossz a látása, egy tárgyként érzékeli a terepjárót és a benne ülő személyeket. Ettől viszont senki nem félt kevésbé. Az oroszlán távozása után ismét a táját kémleltünk, rövidesen pedig már
Apró ananász az egyik helyi gazdaságban
Fotó: Fülöp-Székely Botond
A kirándulás részeként láttunk afrikai elefántokat, ám azokhoz nem mentünk túl közel, nehogy megriadjanak és a kicsinyeket védelmezve ránk támadjanak. Szerencsére azonban egyáltalán nem voltak agresszívek az általunk megpillantott egyedek.
Akár 15 kilogrammosra is megnőtt a jákafa gyümölcse
Fotó: Fülöp-Székely Botond
A magas fűben egy éppen vedlő pitont is észrevettünk, nem messze tőle pedig egy vízisikló kúszott el. Meglátogattunk egy hatalmas majomkenyérfát is, amelynek belseje barlanghoz hasonlóan kiodvasodott – régen abban rejtőztek el az orvvadászok. Ezt követően ebédelni vittek. Az étel nagyon finom volt, ám
Különlegességnek számított későbbi túra során, hogy sakálokat pillantottunk meg, ami Fidelis szerint ritkaságnak számít. A szafari végén egy nagylétszámú kafferbivaly csorda is feltűnt, ám azokat csak rövid ideig csodálhattuk közelről, hiszen veszélyesek.
Habár nagyon szerettünk volna leopárdot és hiénákat is látni, összességében elmondhatjuk, hogy megérte befizetni a szafarira.
Zsibasztóként is alkalmazható a friss szegfűszeg
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Minden apró szigetnek volt funkciója
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Kristálytiszta víz fogadott mindenhol
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Óriásteknősök a Börtön-szigeten
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Számos tarisznyarák volt az óceánpartokon
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Számos turista látogatta az időszakosan meglévő homokszigeteket
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Mangrove fák által szégélyezett lagúna, különös sziklaképződményekkel
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Fürdőzők Kwale szigetén
Fotó: Fülöp-Székely Botond
A szemünk előtt tűnt el a homoksziget
Fotó: Fülöp-Székely Botond
A sziget ugyan eltűnt de az emberek nem távoztak
Fotó: Fülöp-Székely Botond
GYömölcsökkel kínáltak a hajóutak során
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Meg is lehet fogni a menhelyen nevelt állatokat. A kaméleont nem zavarta
Fotó: Fülöp-Székely Botond
A ritkább rákok is védelemre szorulnak
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Jól érzik magukat a menhelyen a szárazföldi teknősök
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Tengeri teknősök a fukichani menhelyen
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Prédaállatnak számítanak az impalák
Fotó: Fülöp-Székely Botond
A kígyók marásától sem riadnak vissza a mongúzok
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Megpihent a csordájától elszakadt gnú
Fotó: Fülöp-Székely Botond
A bokrok között osonó oroszlán
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Nem érdemes az afrikai elefánt közelébe menni
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Agyaraival védi kicsinyeit az elefánt
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Folyamatosan figyelnek a veszélyre a zsiráfok
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Árnyékot kereső zebrák
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Száraz évszak. Kevés a zöld növényzet a zebrák számára
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Békésen legelésző zsiráfok
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Szinte minden itatónál láttunk vízilovakat
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Napon sütkérező krokodil
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Kafferbivaly csorda Mikumi Nemzeti Parkban
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Az apróbb méretű banánokat fogyasztják a helyiek csemegeként
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Karanténként használták a Börtön-szigeti épületeket
Fotó: Fülöp-Székely Botond
A tanügyminisztérium 70 303 568 eurót különített el az egyetemi épületek korszerűsítésére és új bentlakások építésére az országos helyreállítási alapból finanszírozott két projekt keretében – jelentette be pénteken a szaktárca.
Az Európai Bizottság eljárást indított csütörtökön a Temu ellen annak megállapítására, hogy a kínai online kereskedelmi óriásvállalat megsértette-e a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályt.
A mezőgazdasági minisztérium az elkövetkező időszakban figyelemmel fogja kísérni a kiskereskedők által alkalmazott kereskedelmi árréseket, hogy elkerülje a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat – közölte a mezőgazdasági miniszter.
A Román Posta megkezdte pénteken a novemberi nyugdíjak kiosztását – közölte az intézmény.
Önként hagyta el otthonát, azonban nem tért haza egy 71 éves, Brassó megyei nő, aki Maros megyébe tartott. A rendőrség segítséget kér a megtalálásában – tájékoztat a Maros megyei rendőrség.
Egy román állampolgárt is azonosítottak a spanyolországi áradások halálos áldozatai között – tájékoztatott pénteken a külügyminisztérium a spanyol hatóságoktól származó információkra hivatkozva.
Házkutatást tartottak egy ügyvédnő lakásán. A nő állítólag pénzt ajánlott fel azoknak az embereknek a meggyilkolásáért cserébe, akiknek szerinte köze volt fia halálához – számol be a News.ro.
A Vodafone és a Digi vásárolja fel a Telekom Romániát – számolt be az MTI az economedia.ro cikke nyomán.
Kormányhatározattal 223,6 millió lejjel egészítette ki szerdán az egészségügyi minisztérium költségvetését a kabinet.
Újabb öt kábítószer és pszichotróp anyag kerül fel az ellenőrzés alatt álló drogok és kábítószer-prekurzorok listájára – jelentette be a szerdai kormányülés elején a miniszterelnök.
szóljon hozzá!