Mindennapi élet Afrikában: Stone Town ragyogásától az elmaradottabb települések nyomoráig

Csodálatos élmény volt bejárni Stone Townt Zanzibáron, ahol Freddie Mercury szülőházát is meglátogathattuk. Később azonban a nyomort is megtapasztalhattuk egy kisebb településen. Időközben pedig elhagytam az irataimat és a pénztárcámat.

Fülöp-Székely Botond

2024. október 19., 21:002024. október 19., 21:00

2024. október 19., 21:502024. október 19., 21:50

Étterem Mkokotoniban. Európaiaknak nem ajánlják, hogy ott étkezzenek •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Étterem Mkokotoniban. Európaiaknak nem ajánlják, hogy ott étkezzenek

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Csodálatos élmény volt bejárni Stone Townt Zanzibáron, ahol Freddie Mercury szülőházát is meglátogathattuk. Később azonban a nyomort is megtapasztalhattuk egy kisebb településen. Időközben pedig elhagytam az irataimat és a pénztárcámat.

Fülöp-Székely Botond

2024. október 19., 21:002024. október 19., 21:00

2024. október 19., 21:502024. október 19., 21:50

Nászutunkat a kelet-afrikai Zanzibár szigetén töltöttük, ahonnan annyi élménnyel tértünk haza, hogy úgy döntöttem, leírom mindazt, amit ott tapasztaltunk. Beszámolóm első részében többek között az odaútra, illetve az ottani étkezési szokásokra tértem ki. Ezúttal további élményeimet osztom meg a Székelyhon olvasóival.

korábban írtuk

Veszélyes szúnyogok, különleges ételek, barátságos helyiek és maszájok Kelet-Afrikában
Veszélyes szúnyogok, különleges ételek, barátságos helyiek és maszájok Kelet-Afrikában

Kalandos utunk volt a kelet-afrikai Tanzániához tartozó Zanzibárra tartva, ahol már az első napokban betekintést nyerhettünk a helyi gasztronómiába és szokásokba, de a maszáj kultúrával is megismerkedhettünk. Ezekről számolunk be sorozatunk első részében.

A szálláshelyünkön maradva és az ottani szolgáltatásokat kihasználva pihenhetünk ugyan, de gyakorlatilag szinte semmit sem láthatunk Zanzibárból. Éppen ezért érdemes kirándulni. Erre több lehetőségünk is van: egyrészt autót bérelhetünk, hogy magunk fedezzük fel a vidéket, másfelől befizethetünk szervezett programokra.

Mennyibe kerül egy kirándulás?

Számos szervezett kirándulással kapcsolatos ajánlatot kaptunk a parton sétáló helyiektől, a szálláshely munkatársaitól, valamint egy erre szakosodott vállalattól is. Egy idő után már kissé zavaró is volt, hogy szinte mindenki igyekezett szóba elegyedni velünk, hogy néhány hétköznapi kérdés után rátérhessen a saját ajánlatára. Egyébként nagyjából mindenki ugyanannyit kért el a kirándulások megszervezéséért.

Míg a naplementét személyenként 20 amerikai dollárért szerették volna megmutatni a szálláshelyünk közelében, a távolabbi kirándulások 80-160 dollárba kerültek.

Az ár természetesen attól is függött, hogy fél- vagy egész napos programról van-e szó. Szerencsére minden esetben lehetett valamennyit alkudni az összegből, főleg miután kiderült, hogy több helyszínre is elmennénk.

Készül a szuvenírnek szánt hajó •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Készül a szuvenírnek szánt hajó

Fotó: Fülöp-Székely Botond

A feleségemmel igyekeztünk a lehető legbiztonságosabb megoldást választani, mivel meglehetősen távol voltunk a székelyföldi otthonunktól. Többen tanácsolták például, hogy ne az óceánpartokon sétáló ismeretlenekkel egyezzünk meg, hiszen ilyen esetben senki nem vállal felelősséget értünk.

Bár viszonylag kevés bűncselekmény vagy kihágás történik Zanzibáron, azért előfordul, hogy többé nem látunk egy-egy helyit, miután odaadtuk neki a kirándulás árát.

A helyzetet mérlegelve végül úgy döntöttünk, hogy egy szakcégre bízzuk a zanzibári utazásaink megszervezését, amit a későbbiekben egyáltalán nem bántunk meg. Így ismerkedtünk meg jobban Nassir Manannal, a Wild and Beach vállalat tulajdonosával, aki nemcsak rugalmas volt az árak átbeszélésekor, de a programok időpontját is hozzánk igazította. Mindemellett fontos tanácsokat kaptunk egyebek mellett arról, hogy miként kerülhetjük el a veszélyes szúnyogok csípését, továbbá a különböző kisebb-nagyobb átveréseket.

Meglehetőesen szemetesek az elmaradottabb települések •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Meglehetőesen szemetesek az elmaradottabb települések

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Vigyáznak a turistákra

A világörökséggé nyilvánított Stone Town gyakorlatilag a sziget fővárosaként emlegetett Zanzibár történelmi városrésze, amely szemet képráztató turistalátványosságnak számít, így ide mindenképp el szerettünk volna jutni. Utunkra a programszervező iroda által javasolt Mussin kísért el, aki maga is a történelmi épületek egyikében lakik, így jól ismeri a helyszínt. Mint kiderült, erre nagy szükség is van, hiszen a kiterjedt városrészen lévő szűk, labirintusszerűen elhelyezkedő utcákban gyakorlatilag nincsenek házszámok.

Idézet
Itt néhány perc alatt úgy el lehet tévedni, hogy csak a helyiek tudnak kivezetni”

– magyarázta a vezetőnk. Mint mondta, a bűnözés miatt gyakorlatilag egyáltalán nem kell idegeskedjünk, hiszen a helyiek nagyon vigyáznak a turistákra.

Átlagos zanzibári család és szomszédjaik •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Átlagos zanzibári család és szomszédjaik

Fotó: Fülöp-Székely Botond

A turizmus számít ugyanis a legfőbb megélhetési forrásnak Zanzibáron, így a lakók mindent megtesznek, hogy az oda látogatók jól érezzék magukat és ne legyenek a lopások vagy egyéb bűncselekmények áldozatai. Többen úgy tartják, hogy a vendégek Zanzibár nem hivatalos nagykövetei, akik hazatérve jó hírét vihetik a szigetnek.

Idézet
Ha mégis történne valami lopás vagy kihágás, akkor rövid idő alatt kézre kerül a tettes, hiszen hiába nincsenek házszámok a városrészen, a rendőröket maguk a helyiek fogják elvezetni az elkövetőhöz. Többet ér ugyanis nekik, hogy a turisták szívesen látogassanak Zanzibárra”

– magyarázta Mussin.

Zanzibári nő a háza előtt •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Zanzibári nő a háza előtt

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Zanzibár legnagyobb szigete, Unguja számít egyébként Tanzánia egyik leggazdagabb régiójának az idegenforgalomnak köszönhetően, így sokan máshonnan is ide jönnek, hogy a jórészt külföldiek által birtokolt szálláshelyek valamelyikénél dolgozhassanak.

Faragott kapuk, mecsetek és templomok

Idegenvezetőnk arról is beszélt, hogy a tizenkilencedik századig Ománhoz tartozott Zanzibár szigete, majd később Nagy-Britannia protektorátusává vált, amíg 1964-ben egyesült Tanganyikával és létrejött Tanzánia. Éppen ezért

a Stone Townban lévő épületek nagyját az arabok építették, ugyanakkor az angol és indiai behatások is megfigyelhetők rajtuk.

Az utcákon sétálva gyönyörű, ugyanakkor robusztus épületek mellett haladtunk el, amelyek többsége napjainkban már hotelként üzemel. Megtudtuk, hogy többnyire külföldiek a szálláshelyek tulajdonosai, amelyeket azért adtak el korábban, mert a helyieknek nem volt pénzük a csodálatosan díszített épületek fenntartására. Megfigyeltük azt is, hogy a bejáratok a legdíszesebbek. Vezetőnk közölte, gyakorlatilag a faragott mintákkal ellátott kapukkal fejezték ki gazdagságukat a tulajdonosok.

Átlagos zanzibári ház belülről •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Átlagos zanzibári ház belülről

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Mussin azt is elmesélte, hogy a helyiek több mint kilencven százaléka a muszlim vallást követi, de vannak keresztények és hindik is.

Vallási viták egyáltalán nincsenek a helyiek között, amit az egymás közelében jól megférő templomok és mecsetek is tanúsítanak.

Egyik legérdekesebb helyszínnek az egykori rabszolgapiac ígérkezett, ám hamar kiderült, hogy gyakorlatilag annak már nyoma sincs, helyén egy anglikán templom díszeleg. Stone Town látványosságai közül az egyik legérdekesebb a régi vár volt, amelynek belsejében egy színpadot alakítottak ki. Ott rendszerint előadásokat szoktak tartani az esti órákban.

Ilyen kis házakban lakik a zanzibáriak jó része •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Ilyen kis házakban lakik a zanzibáriak jó része

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Ugyancsak lenyűgöző volt a beláthatatlanul nagy tér, ahol utcai ételeket árultak: vásárolhattunk grillezett halakat és tengeri herkentyűket, helyi minipizzát vagy éppen helyben facsart cukornád-levet. Noha a környéken nem engedélyezik az alkohol árusítását, létezik egy bár, ahol beszerezhetők a különböző szeszes italok. Ez a parttól nem messze található az Indiai-óceánon, így oda csak hajóval lehet eljutni.

Freddie Mercury szülőháza

Kevesebben tudják, de valójában Stone Townban született Freddie Mercury, aki Farouk néven látta meg a napvilágot, majd még gyerekkorában elköltözött a városból. Mussinnak köszönhetően az ő szülőházát is meglátogathattuk, amely napjainkban elsősorban hotelként üzemel. Mindemellett

egy kis emlékszobát is berendeztek a legendás Queen együttes énekesének, amit már az épületen elhelyezett reklámok is jeleznek.

A városrészen számos művész alkotásaiból is választhatunk, ráadásul munka közben is megtekinthetjük őket. Számunkra az egyik legérdekesebb művész egy férfi volt, aki a banánfák levelét gyűjtötte, majd ezeket formára vágva, ragasztót használva alkotott meg különböző táj- vagy utcaképeket. Ezek kereteit is ő maga készítette a banánfa törzséből.

Grillezett halakat és tengeri herkentyűket is kínáltak •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Grillezett halakat és tengeri herkentyűket is kínáltak

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Öten egy kis agyagházban

Kíváncsiak voltunk arra is, hogyan él a helyiek többsége, ezért új vezetőnkkel Mkokotoni felé vettük az irányt. Ezúttal Abas kísért el minket, aki meglepően jól ért és beszél magyarul. Megtudtuk tőle, hogy

nagyon szereti a magyar nyelvet ezért is fogott neki megtanulni azt autodidakta módon.

Nagy álma, hogy egyszer eljuthasson Magyarországra.

Utcai ételeket kínálnak az árusok Stone Townban •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Utcai ételeket kínálnak az árusok Stone Townban

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Új vezetőnknek köszönhetően láthattuk azt a nyomort, amelyben sok helyi él. A házak többsége agyagból, egy részük pedig kőből vagy téglából épült.

Sokszor akár egy évtized is kell egy kisebb ház megépítéséhez, hiszen a lakók megkezdik a munkálatokat, amikor van némi pénzük, majd leállnak, ha forrásaik elapadnak.

Mi egy öttagú családot ismerhettünk meg, akik gyakorlatilag egy 1,5x2 méteres vályogházban élnek: a kis épület jó részét a vizes palackok töltik ki, lakói pedig éppen csak elférnek a földön, amikor esténként nyugovóra térnek. A kis házat pálmalevéllel födték be, amit évente kétszer cserélniük kell.

Arab fürdők Stone Townban •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Arab fürdők Stone Townban

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Mkokotoniban találkoztunk egy fiatallal, aki nagyjából egyméteres hajókat készít szuvenírként. Ő büszkén mutatta be alkotását, mondván, hogy azt többszáz dollárért tudja eladni a turistáknak. Innen Nungwiba vezetett az utunk, hogy megismerjük a valódi hajókészítőket. Abas az ottani tengerparton sétálva kifejtette, többnyire mangrove fából készülnek a halászhajók, amelyeket hónapokon át építenek a helyi szakemberek. Fáradtságuk azonban kifizetődő, hiszen akár 20 ezer dollárt is fizetnek azokért a megrendelők.

Sokszor segít a borravaló

A nyomort és a helyiek fáradtságos munkáját látva hamar megértettük, hogy bár nem kötelező, miért ajánlott néhány dolláros borravalót adni azoknak, akik segítenek nekünk. Több helyivel is találkoztunk, aki egyszerűen csak odajött és megköszönte, hogy turistaként Zanzibárra látogattunk, majd távozott.

A borravalót senki sem fogja kérni tőlünk, de ha adunk, akkor nagyon megköszönik, hiszen néhány dollár is sokat jelent az átlagosan 250-300 dolláros fizetések mellett.

Egy másik furcsaság, amit tapasztaltunk, hogy gyakorlatilag szinte mindet el lehet érni pénzzel, még ha korábban azt is mondták nekünk, hogy nincs megoldás. Erre példa, hogy amikor egy országon belüli kisebb repülőútra indultunk, a reptéri átvilágításkor elvették tőlünk a magunkkal hozott vizet és szúnyogriasztót, majd egy egydolláros odacsúsztatása után visszakaptuk és magunkkal is vihettük.

Utcakép Stone Townból •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Utcakép Stone Townból

Fotó: Fülöp-Székely Botond

...és akkor elhagytam a pénztárcám

Hazautazásunk előtt egy nappal bizonyosodtam meg róla, hogy miért döntöttem jól, amikor szakcég segítségét kértem a kirándulások megszervezésében.

Egy hosszasabb utazásról hazatérve ugyanis kiderült, hogy valahol elhagytam az irataimat is tartalmazó pénztárcámat.

Szerencsére az útlevelem nem volt benne, hiszen Nassir Manan már az első nap megkért, hogy azt egy széfben elzárva hagyjam a hotelszobában, sose vigyem magammal. A bankkártyáim, az autóvezetői engedélyem, a személyazonossági igazolványom és némi pénz azonban a pénztárcában volt.

A banánfa leveleit használta a művész •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

A banánfa leveleit használta a művész

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Rettegve hívtam fel Nassirt, akinek azt sem tudtam elmondani, hogy hol maradtak az értékeim. Csak reménykedtem benne, hogy az utazásunk során használt autóban volt a pénztárca és becsületes lesz a jármű sofőrje. Nassir órákon át telefonált, amire engem is felhívott, hogy ne idegeskedjek, a pénztárca megvan, nem lesz baj. Másnap visszahozzák nekem – nyugtatott meg. Így is történt, az előző napi sofőr érkezett vissza a szálláshelyünkhöz a pénztárcával, akinek első kérdése az volt, hogy megvan-e minden pénzem. Megvolt, hiánytalanul.

Többnyire hotelekké alakultak át a régi épületek •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Többnyire hotelekké alakultak át a régi épületek

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Járóbeteg-rendelők Stone Town bejáratánál •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Járóbeteg-rendelők Stone Town bejáratánál

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Import-export Zanzibáron •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Import-export Zanzibáron

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Utcakép Zanzibárból •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Utcakép Zanzibárból

Fotó: Fülöp-Székely Botond

A Stone Towni vár •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

A Stone Towni vár

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Keresztény templom Zanzibárban •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Keresztény templom Zanzibárban

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Számos árussal találkoztunk Stone Townban •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Számos árussal találkoztunk Stone Townban

Fotó: Fülöp-Székely Botond

A díszes kapuk a gazdagságot jelképezik •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

A díszes kapuk a gazdagságot jelképezik

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Jól megfér a keresztény templom és a mecset egymás mellett •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Jól megfér a keresztény templom és a mecset egymás mellett

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Pálmafákkal szegélyezett utca a zanzibári kikötő közelében •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Pálmafákkal szegélyezett utca a zanzibári kikötő közelében

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Felújítás előtt álló épület Stone Townban •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Felújítás előtt álló épület Stone Townban

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Ma hotelként üzemel Freddie Mercury egykori szülőhelye •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Ma hotelként üzemel Freddie Mercury egykori szülőhelye

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Emlékszobát alakítottak ki Freddie Mercury szülőhelyén •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Emlékszobát alakítottak ki Freddie Mercury szülőhelyén

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Jellegzetes épületek •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Jellegzetes épületek

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Közlekedés Stone Townban •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Közlekedés Stone Townban

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Naplemente az indiai óceán partján •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Naplemente az indiai óceán partján

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Az óceánon lévő étterembe kellett átmenjenek, akik szeszes italt vásároltak volna •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Az óceánon lévő étterembe kellett átmenjenek, akik szeszes italt vásároltak volna

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Gyerekek játszanak a vár belsejében lévő színpadon •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Gyerekek játszanak a vár belsejében lévő színpadon

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Halászhajó készül Nungwiban •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Halászhajó készül Nungwiban

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Újabb hajó készítésének láttak neki a szakemberek •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Újabb hajó készítésének láttak neki a szakemberek

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Pihenő halászok Nungwiban •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Pihenő halászok Nungwiban

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Mkokotoni főutcája •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Mkokotoni főutcája

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Iskola Mkokotoniban •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Iskola Mkokotoniban

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Átlagos utcakép Mkokotoniban a kikötő közelében •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Átlagos utcakép Mkokotoniban a kikötő közelében

Fotó: Fülöp-Székely Botond

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. április 01., kedd

Egyre több gyermeket érint az autizmus valamely formája

Több a képzett szakember, ezért a pszichológusok, iskolai tanácsadók korábban észreveszik, ha a gyermek az autizmus jeleit mutatja, így a fejlesztésükhöz is korábban hozzá lehet kezdeni.

Egyre több gyermeket érint az autizmus valamely formája
2025. április 01., kedd

A finn irodalom kiemelkedő alkotóit látja vendégül az idei SepsiBook

A jól bevált programok mellett meglepetésekkel is készülnek a 4. SepsiBook szervezői. A könyvvásár és kortárs irodalmi fesztivál egyik idei különlegessége, hogy a magyar és román szerzők mellett finn vendégekkel is kedveskedik az olvasóknak.

A finn irodalom kiemelkedő alkotóit látja vendégül az idei SepsiBook
2025. április 01., kedd

Felvette a pénzt, de nem árulta el a nevét a hatoslottó-sorsolás telitalálatos nyertese

Felvette csaknem 31,56 millió lejes (több mint 6,3 millió eurós) nyereményét a vasárnapi hatoslottó-sorsolás telitalálatos szelvényének tulajdonosa – közölte kedden a Román Lottótársaság.

Felvette a pénzt, de nem árulta el a nevét a hatoslottó-sorsolás telitalálatos nyertese
2025. április 01., kedd

Elkezdődött a beiratkozás az előkészítő osztályba

Elkezdődött az előkészítő osztályba való beiratkozás első szakasza, amely a tanügyminisztérium által jóváhagyott ütemterv szerint május 6-áig tart.

Elkezdődött a beiratkozás az előkészítő osztályba
2025. április 01., kedd

Felújítás miatt egy kis időre bezár a gyergyóalfalvi művelődési ház

Tűzvédelmi fejlesztések miatt április elsejétől bezár a gyergyóalfalvi Petőfi Sándor Művelődési Ház. Munkálatok lesznek a rendezvényteremben, a galériában és a színházteremben is.

Felújítás miatt egy kis időre bezár a gyergyóalfalvi művelődési ház
2025. április 01., kedd

Évfordulót ünnepelnek a Hargita megyei tűzoltók

Több mint nyolc évtizede szolgálják a közösséget a Hargita megyei tűzoltók. A székelyudvarhelyi és csíkszeredai egységek évente több ezer bevetésen bizonyítják elhivatottságukat, legyen szó tűzesetről, mentőakcióról vagy természeti katasztrófáról.

Évfordulót ünnepelnek a Hargita megyei tűzoltók
2025. április 01., kedd

Rendőrök hozták a behívót

Rutintevékenység, nincs ok az aggodalomra – nyilatkozták a Marosvásárhelyi Katonai Központ vezetői arra reagálva, hogy újra behívókat küldenek a tartalékosoknak, akik a megjelölt iratokkal kell jelentkezzenek a központba.

Rendőrök hozták a behívót
Rendőrök hozták a behívót
2025. április 01., kedd

Rendőrök hozták a behívót

2025. április 01., kedd

Hét kilogramm kannabisz eladásakor értek tetten egy 30 éves férfit

Őrizetbe vett az Arad megyei rendőrség egy 30 éves férfit, miután tetten érték több mint 7 kilogramm kannabisz eladása közben.

Hét kilogramm kannabisz eladásakor értek tetten egy 30 éves férfit
2025. április 01., kedd

Kilőtték a nyílt utcán hegyimentőre támadó medvét

Kilőtték hétfőn este a medvét, amely a nyílt utcán támadt rá egy hazafelé tartó férfira, életveszélyes sérüléseket okozva neki. Az eset vasárnap este történt Predeal egyik utcáján, az áldozat pedig egy hegyimentő volt.

Kilőtték a nyílt utcán hegyimentőre támadó medvét
2025. április 01., kedd

A hegyivadász dandár területére tévedt egy hárombocsos anyamedve – petárdákkal űzték el

Petárdákkal űzték vissza az erdőbe azt a hárombocsos anyamedvét, amely kedd reggel bement a csíkszeredai 61-es hegyivadász dandár területére – mondta el Bors Béla, Csíkszereda alpolgármestere.

A hegyivadász dandár területére tévedt egy hárombocsos anyamedve – petárdákkal űzték el