Fehér homokos tengerpartok, oroszlánok, elefántok, zsiráfok és zebrák, valamint fűszerek Tanzániában

Beszámoltunk már a Zanzibárig tartó hosszú utazásunkról, a helyiek jó részét érintő nyomorról, ugyanakkor a piacok színes kavalkádjáról is. Most azonban sorozatunk záró részében Afrika szépségét is meg szeretnénk mutatni, így

korábban írtuk

Veszélyes szúnyogok, különleges ételek, barátságos helyiek és maszájok Kelet-Afrikában

Kalandos utunk volt a kelet-afrikai Tanzániához tartozó Zanzibárra tartva, ahol már az első napokban betekintést nyerhettünk a helyi gasztronómiába és szokásokba, de a maszáj kultúrával is megismerkedhettünk. Ezekről számolunk be sorozatunk első részében.

Tiszta partok, úszócipő

Zanzibár legszebb tájait valójában a sziklás vagy éppen a méltán híres fehér homokos óceánpartokon tapasztalhatjuk meg, így nem is csoda, hogy sokan elsősorban ezek miatt látogatnak el a szigetre.

Noha közterületnek számítanak az óceánpartok, ezekre nagyon vigyáznak a helyiek, hiszen számukra a turizmus jelenti az egyik legfontosabb bevételi forrásnak.

Mindemellett nem csak gazdasági jelentőséggel bírnak a fehér homokos partok, hanem a helyiek is szívesen eljárnak azokra kikapcsolódni: napnyugta előtt rendszerint futballmeccsek alakulnak ki ott. Apály idején (amikor több mint egy kilométer húzódik vissza az óceán) pedig

Mi nászutunkon kifejezetten a legszebb helyszínekre voltunk kíváncsiak, ezért úgy döntöttünk, hogy a biztonságos kirándulások érdekében Nassir Manan, a Wild and Beach vállalat tulajdonosának szolgáltatásait vesszük igénybe. Ő már az előzetes megbeszélések során jelezte, hogy ne papucsban induljunk el, hanem kifejezetten úszócipőt hozzunk magunkkal. Utóbbi elengedhetetlen, hiszen

A cápáktól viszont nem kell tartani, hiszen csak kisebb fajok élnek az óceán azon részén.

korábban írtuk

Mindennapi élet Afrikában: Stone Town ragyogásától az elmaradottabb települések nyomoráig

Csodálatos élmény volt bejárni Stone Townt Zanzibáron, ahol Freddie Mercury szülőházát is meglátogathattuk. Később azonban a nyomort is megtapasztalhattuk egy kisebb településen. Időközben pedig elhagytam az irataimat és a pénztárcámat.

Különleges szigetek

Elsőként a Börtön-szigetre látogattunk el, ami Stone Town közelében található. Idegenvezetőnktől, Mussintól megtudtuk, hogy az ott lévő épületet ugyan eredetileg börtönnek szánta az ománi szultán (oda szerette volna bezáratni a hatalom ellen lázadókat), de valójába sohasem töltötte be ezt a funkciót. Inkább járványok idején volt haszna, hiszen ott helyezték karanténba a hajósokat.

Jelenleg szigorúan védik a teknősöket a helyi hatóságok. Érdekesség, hogy szakértők igyekeztek megbecsülni a példányok életkorát, amelyet fel is írtak a páncéljukra. Több mint százéves egyedeket is látni.

Ugyancsak jó ötlet volt ellátogatni Kwale szigetre, amely a hatalmas, sokszor érdekes alakzatokban terjeszkedő majomkenyérfáiról és homokos tengerpartjáról nevezetes. Arrafelé haladva ráadásul egy igazán különleges élményben is részünk lehet, ugyanis búvárszemüveget és pipát használva – egy vezetőt kísérve –

Mi kissé megijedtünk eközben, hiszen számos medúza is volt a vízben, amelyek megcsíptek több helyen, ám kipirosodott és enyhén felhólyagosodott bőrünk néhány óra alatt helyrejött.

korábban írtuk

Az afrikai piacok kavalkádjában

Ijesztő lehet az Európából érkező embereknek a zanzibári piacokon uralkodó káosz és tömeg, valamint a halrészlegen tapasztalható szagok, de a helyiek számára ez a mindennapok része. A friss gyümölcsökbe például már a helyszínen beleharaptunk volna.

Delfinek és eltűnő szigetek

Mnemba szigetére is érdemes elmenni, hiszen útközben számos delfinnel találkozhatunk, amelyek rendszerint csoportosan bukkannak fel. A helyiek természetesen tudják, hogy hol láthatjuk ezeket a vízi emlősöket, így sokszor több tíz turistákat szállító motorcsónak gyűl össze ott. Aki szeretne, akár úszhat is együtt a delfinekkel fokozva az élményt.

Az apály és a dagály közötti különbség is itt a leglátványosabb.

Itt ki is kötöttünk, hiszen szólt a zene, a helyiektől pedig sört és gyümölcsöket lehetett vásárolni, ráadásul fényképezésre is ideális volt a helyszín. A buli még dagálykor sem marad annyiban, addig maradtak az emberek, amíg nyakig ért a víz. Ilyen homokszigeteket egyébként Zanzibár más részein is látni.

Kirándulásaink során eljutottunk egy lagúnába, amelyet mangrove fák és sziklás part övezett. Az apály ideális volt a látogatók számára, hiszen

Vezetőnktől megtudtuk, hogy a sziklákon megtelepedett mangrove fák gyökereikkel kiszűrik az édesvizet az óceánból, így annak ott nagyobb a sótartalma, mint más helyszíneken.

Védik az állatokat

Fukuchaniban egy állatmenhelyen jártunk, ahol egyebek mellett majmokat és más kisebb emlősöket, kaméleonokat, tengeri és szárazföldi teknősöket, rákokat láttunk. Mint kiderült,

A működtetők igyekeznek minél természetesebb környezetet biztosítani az állatoknak: például a tengeri teknősök egy olyan medencében voltak, amely természetes módon (egy barlang révén) összeköttetésben állt az óceánnal. A látogatók által befizetett belépőjegyek árából biztosítják a menhely lakóinak gondozását. Azért, hogy nagyobb élményben legyen részük a turistáknak, azt is megengedik, hogy egy-egy teknőst, rákot kézbe vegyenek, ráadásul

Fűszerek és gyümölcsök

Semmiképp sem érdemes kihagyni a lehetőséget, hogy ellátogassunk egy fűszer- és gyümölcsgazdaságba, amelyből számos van Zanzibáron. Itt egyebek mellett

A fahéj illata is rögtön ismerőssé válik, amint a kezünkbe adnak egy frissen lemetszett fakérget.

Vezetőnktől, Mussintól megtudtuk, hogy

Arról is beszélt, hogy minden fűszernek és növénynek ismerik a gyógyhatását. Ez egyébként elmondása szerint különösen jól jött a COVID-19 járvány idején, hiszen országukban nem csak oltásokból, hanem gyógyszerekből is hiány volt. Érdekességként megosztotta velünk, hogy

Mussin arról is beszélt nekünk, hogy ők rendszerint az általunk ismerthez képest kisebb fajtájú banánokat fogyasztják csemegeként – abból is a vörös banán számít a leginkább ínyencségnek –, a nagyobbakat főzésre használják. Egyebek mellett bemutatta nekünk, hogy miként termesztik az ananászt, a papaját, a mangót, a kókuszdiót, a savanykás ízű csillaggyümölcsöt, vagy az ízében almára és körtére egyaránt hasonlító zanzibári almát.

Természetesen a túránk során minden gyümölcsből kaptunk kóstolót, ugyanakkor egy előttünk leszedett és felbontott kókuszdió levét is megihattuk. Távozásunkkor még pálmafalevélből font „koronával” is megajándékoztak, majd jelezték, hogy vásárolhatunk az ottani termékekből kis tasakonként négy amerikai dollárérét.

Kis repülő, nagy utazás

Habár nem számít olcsó mulatságnak mi mindenképp el szerettünk volna menni egy igazi szafarira, hogy

Választhattunk, hogy egy vagy kétnapos túrát vállalunk be, ám mi előbbi mellett döntöttünk.

Hajnalban érkeztünk meg a zanzibári reptérre, hogy ott egy tizenkét személyes kisrepülőre ülve, eljussunk a kontinensen lévő Mikumi Nemzeti Parkba.

Itt várt Fidelis, a helyi idegenvezetőnk, majd egy teljesen nyitott, ajtó nélküli terepjáróhoz tessékelt. Indulásunkkor rögtön megjegyezte: nem tudja garantálni, hogy minden általunk áhított vaddal találkozunk, hiszen azok nem fogságban vannak, hanem szabadon kószálnak, ráadásul száraz évszak révén többük el van rejtőzve. A szafari gyakorlatilag abból fog állni járművünkkel az apró földutakon haladva igyekszünk megpillantani a vadakat. Természetesen,

Az oroszlán kötelező

Röviddel a szafari elkezdését követően máris megpillantottuk az impalákat, amelyek a házakhoz viszonylag közel legelésztek. Nem voltak messze a sárban dagonyázó varacskos disznók sem. Kisvártatva egy haldokló impalához értünk, amely a nehezen észrevehető leopárd jelenlétére utalt. Sajnos azonban nem sikerült megpillantani a ragadozót. Ekkor viszont szóltak a rádión, hogy oroszlánt láttak tőlünk néhány kilométerre, így vezetőnk a terepjáróját nem kímélve a jelzett irányba hajtott.

Vezetőnk azzal nyugtatott, hogy az oroszlánnak meglehetősen rossz a látása, egy tárgyként érzékeli a terepjárót és a benne ülő személyeket. Ettől viszont senki nem félt kevésbé. Az oroszlán távozása után ismét a táját kémleltünk, rövidesen pedig már

Elefántok, krokodilok, vízilovak

A kirándulás részeként láttunk afrikai elefántokat, ám azokhoz nem mentünk túl közel, nehogy megriadjanak és a kicsinyeket védelmezve ránk támadjanak. Szerencsére azonban egyáltalán nem voltak agresszívek az általunk megpillantott egyedek.

A magas fűben egy éppen vedlő pitont is észrevettünk, nem messze tőle pedig egy vízisikló kúszott el. Meglátogattunk egy hatalmas majomkenyérfát is, amelynek belseje barlanghoz hasonlóan kiodvasodott – régen abban rejtőztek el az orvvadászok. Ezt követően ebédelni vittek. Az étel nagyon finom volt, ám

Különlegességnek számított későbbi túra során, hogy sakálokat pillantottunk meg, ami Fidelis szerint ritkaságnak számít. A szafari végén egy nagylétszámú kafferbivaly csorda is feltűnt, ám azokat csak rövid ideig csodálhattuk közelről, hiszen veszélyesek.
Habár nagyon szerettünk volna leopárdot és hiénákat is látni, összességében elmondhatjuk, hogy megérte befizetni a szafarira.