Erdélyből elszármazottak találkozója Nagykanizsán

Szinte az egész Dunántúlról érkeztek résztvevők. Csornáról, Szombathelyről s még Bécsből is voltak érdeklődők. Ugyan a rossz idő miatt a szabadba tervezett focimeccs és a sorversenyek elmaradtak, ám a rendkívül jó kedélyű társaság nem esett kétségbe. Előkerültek a társasjátékok, s hosszas múltidéző beszélgetések bontakoztak ki. Nem csoda, ha néhányan felfedezték közös rokoni szálaikat. A közös ismerősök, barátok felismerése hozta egymáshoz közel a még oly távolban élő, s eddig nem is találkozó erdélyieket. A szombati találkozó részvevőinek az érmihályfalvi származású Hella Ferenc református lelkész szavai adtak lelki erőt ahhoz, hogy a távolban maradás közepette milyen módon kell a gyökereket megtartani és továbbvinni.

Az erdélyi származású református lelkész szerint fontosak az ehhez hasonló közösségek, hiszen ezek tartanak bennünket életben. Meg kell tanulnunk adni, kapni, s tudnunk kell megélni és átlépni érzéseinket. A rendkívül lelkes csapat motorja Horváthné Nagy Mária, aki Fitód településről került Nagykanizsára, úgy gondolja, hogy ha egyesületté szerveződik e lelkes közösség, sokkal nagyobb lehetőségek nyílnak meg előttük. Több támogatóra, adakozóra számíthatnak. Remélhető, hogy újabb, Erdélyből elszármazottak is felfedezik a közösség adta lelki támogatást, mely a mindennapjaikban erős támasz.

Véleménye szerint az ehhez hasonló közösségek erősítik a Magyarországra települtek szülőföld iránti tiszteletét, a szokások, hagyományok megőrzését. Ha be tudunk vonni anyaországi embereket, szervezeteket munkánkba, leomlanak a szokásos sztereotípiák.

Örömmel vesszük azt is, ha az erdélyi, székelyföldi politikusok és az egyszerű emberek is erkölcsi támogatásukról biztosítanak bennünket. Ha ezt megkapjuk, bizton tudjuk, hogy önkéntes munkánkkal több száz kilométerre élő embereket kötünk össze úgy, hogy nem érzik tehernek egymás elfogadását, és az azonos nyelvet beszélők ismét egymásra találnak egymástól sok-sok kilométerre is.

A szombat esti rendezvény jellemzője volt, hogy a még oly bátortalannak tűnő, ám jó hangi adottságokkal megáldottak is dalra fakadtak. A lelkes közösség kérése, hogy legyen folytatás.

Egy ilyen felkérésnek nem lehet nem eleget tenni. A szervezőknek ugyan munka, de a résztvevőknek remény. Tovább, együtt!

Horváth Zsolt