A nemzeti kisebbségek helyzetét ismertették

A konferencia alapötletét egy két évvel ezelőtt Marosvásárhelyen, a Marosvásárhely Örmény-Magyar Kulturális Egyesület által szervezett konferencia adta, ennek sikere hatására döntött úgy Turgyán Tamás parlamenti örmény szószóló, hogy javasolni fogja az országgyűlés elnökének hasonló, de az egész Kárpát-medencét felölelő és eszmeileg egyesítő rendezvény szervezését. Ebben volt partnere Puskás Attila, a Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület és az Erdélyi Magyarörmények Szövetsége elnöke. A konferencia témája a történelmi tapasztalat és hagyomány – a nemzetiségek integrációja a Kárpát-medencében. Meghívták a magyarországi tizenhárom, parlamenti szószólóval rendelkező nemzetiséget, akik örömmel vettek részt a konstruktív, egymás jobb megismerését szolgáló eseményen. Marosvásárhelyről, Csíkszeredából, Tordáról, Maroshévízről, a Barcaságból, Gyergyószentmiklósról vett részt egy két tucatnál nagyobb létszámú csoport, hogy a munkálatokon részt vegyen.

Az első napon a munkálatok a Néprajzi Múzeum dísztermében és aulájában zajlottak.Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója, a rendezvény házigazdája köszöntőjében kiemelte: az európai kulturális identitás alapja a sokféleség, hiszen a kontinens országai közül csak Izland az egyetlen, melynek államhatárain belül nem élnek nemzetiségek. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott elmondta: a beszélgetések során rendre felmerült annak az igénye, hogy mutassák meg, hogyan lehet együtt élni a Kárpát-medencében ruszinnak, örménynek, németnek, horvátnak, szlováknak, akik egyetlen dologért küzdenek: megőrizni mindazt, ami a sajátunk. A nyelv az otthonunk, visszük magunkkal mindenhova, és a határokon túl is színesítjük Európa népeinek csokrát – összegezte az autonómiakoncepciók kidolgozásán dolgozó miniszterelnöki megbízott.

A második napon az Országház felsőházi terme adott otthont a konferencia munkálatainak. Tizenhárom nemzetiség nyelvén köszöntötte a résztvevőket Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet nevében annak elnöke, Szász Jenő köszöntötte a konferencia résztvevőit, majd Turgyán Tamás örmény országgyűlési szószóló szólalt fel, aki szerint az együttélési modell kifejezés azért jelent többet az autonómia kifejezésnél, mert amíg az utóbbi inkább a kizárólagosságon alapszik, a külön-külön élni és dolgozni elven, addig az együttélési modellben az együttműködésen, a közös célok megfogalmazásán és elérésén van a hangsúly.

Ez már az erdélyiek napja volt. Behozták a székely és magyar zászlókat, amelyeket az emelvény két oldalán helyeztek el. Puskás Attila szekcióvezető szerint az együttélés alapja az önszerveződés lehetősége, amelyre Erdélyben több, korábban jól működő történelmi példát találunk. Pál-Antal Sándor marosvásárhelyi akadémikus A székelyek önszerveződési és együttélési modellje című előterjesztését a szintén marosvásárhelyi Kálmán Attila történész olvasta fel, ugyanis a szerző egészségi okokból nem vehetett részt a konferencián.

Garda Dezső történész, előadótanár Az erdélyi örmények önszerveződési modellje című tanulmányában az örmények erdélyi letelepedése utáni sajátos, magyarörménnyé vált közösségek rendszabályait, azokat a királyi kiváltságokat vette számba, amelyek lehetővé tették, hogy ez a keletről érkezett nép integrálódjon az itteni viszonyokhoz, megteremtse a saját belső rendszabályait, amelyekkel európaiabbakká váltak a kontinens „őshonos” nemzeteinél.

Sebestyén Spielmann Mihály marosvásárhelyi történész előterjesztése A Kárpát-medencében élő zsidó közösségek önszervezési modellje címmel rávilágított arra a tényre, hogy ez az ókor óta Európában élő nép ma Magyarországon csak vallásában különálló, Romániában viszont nemzetiség lett, így aztán jogai is fogyatkoztak. A rengeteg történelmi érdekességgel, kevesek által ismert különleges jellemzőkkel, az anyanyelvi sajátosságok bemutatásával tűzdelt előadás méltán aratott átütő sikert a közönség körében.

Kálmán Attila ugyancsak marosvásárhelyi történész az erdélyi szász universitasról tartott előadást. Ez egy olyan egyedi autonómiamodell volt, amely hétszáz éven keresztül igazolta létjogosultságát a királyföldi szászság életében, nemegyszer irigységet váltva ki a környező népekből.

A mintegy húszfős erdélyi csoport elégedetten hagyta el a felsőházi termet azzal a meggyőződéssel, hogy értéket adott át, s hogy ennek a konferenciának lesz még folytatása a Kárpát-medencében.