Egyiptomban december 24-e nem ünnepnap. A kopt keresztények január 7-én ünneplik Krisztus születésnapját, az ország nagy része pedig muszlim, akik egyáltalán nem ünneplik a karácsonyt. A katolikusok persze rendületlenül megtartják a szentmisét. A legszegényebbek templomában jártunk Kairóban. Jászberényi Sándor helyszíni riportja a Székelyhonnak.
2018. december 25., 12:362018. december 25., 12:36
2018. december 25., 12:392018. december 25., 12:39
Fotó: Jászberényi Sándor
Egyiptomban december 24-e nem ünnepnap. A kopt keresztények január 7-én ünneplik Krisztus születésnapját, az ország nagy része pedig muszlim, akik egyáltalán nem ünneplik a karácsonyt. A katolikusok persze rendületlenül megtartják a szentmisét. A legszegényebbek templomában jártunk Kairóban. Jászberényi Sándor helyszíni riportja a Székelyhonnak.
2018. december 25., 12:362018. december 25., 12:36
2018. december 25., 12:392018. december 25., 12:39
Fotó: Jászberényi Sándor
„Mit ünnepelnek?” – kérdezi mellettem a taxisofőr. Idősebb, ötven körüli férfi, Omárnak hívják. A szájában Kilopatra cigaretta lóg. Az ülésre esik róla a hamu, ahogyan elfordítja a kormányt és kikanyarodik a Tahrír nevű kétsávos sugárútra. Nem igazán zavartatja magát miatta.
„A Messiás születését” – felelem gyanakodva.
Őszintén remélem, hogy el tudok kerülni egy vallási vitát az anyósülésen arról, hogy kié az igazi Isten, és annak ki a prófétája. Ha valamit, hát azt megtanultam az évek során, hogy sose vigyem magammal a vallásomat, ha cikket írni megyek.
A feszültségek kézzelfoghatók ugyanis. Egy-egy hitvita könnyen fajul halálossá.
„A muszlimoknak is prófétája Jézus” – feleli, és ezzel őszinte megkönnyebbülésemre le is zárjuk a vitát. Este hat óra van, csúcsforgalom. Lépésről lépésre araszolunk a belvárosi dugóban. Kairó Abaszéja negyedébe tartok, egészen pontosan a Szent Szív római katolikus templomba, hogy megnézzem a karácsonyi szentmisét, és beszéljek Dominique vagy Claude atyával, akik az eklézsiát vezetik.
Fotó: Jászberényi Sándor
Nem véletlenül választottam a Szent Szív-templomot. Ez a templom a kairói szudáni keresztény kisebbség egyik legfontosabb központja. Szudániak pedig jó számmal élnek az országban. Nem véletlenül. Egyiptom és Szudán egy ország volt a brit protektorátus alatt. Az arab rabszolga-kereskedők hurcoltak ide több százezer embert a századok során, a szudáni keresztények is Egyiptomba menekültek a Mehdi-felkelés elől.
Ez utóbbi során a szudáni muszlim törzsek egy próféta (Mehdi) alatt egyesültek, aki kikiáltotta az országban a kalifátust, elfoglalta a fővárost, Kartumot és megölte a brit kormányzót, Gordon ezredest.
A XX. századra sem javult semmit sem a helyzet az országban. Az arab törzsek folyamatosan gyilkolták a nem arab törzseket, ebből véres és több generációs konfliktus keletkezett. Egy mondatban így összefoglalható, hogy mi volt a darfúri konfliktus, de az is, miért szakadt két részre az ország, és lett a világ legfiatalabb országa Dél-Szudán. A generációk óta tartó törzsi háborúk miatt, amelyek e sorok írásakor is teljes erővel dübörögnek. Azt, hogy Szudánban milyen súlyos a helyzet, remekül illusztrálja, hogy a muszlim többségű Egyiptomot is barátságos országnak gondolják a menekülők. Egyiptomban pedig minden, de nem rózsás a keresztények helyzete.
Fotó: Jászberényi Sándor
Dacára a GPS-nek, Omárnak kétszer is sikerül eltévednie az úton. „Elnézést merre van a szudáni templom?” – kérdezgetjük az ücsörgő embereket Abaszéjában a gyéren megvilágított sikátorokban. A harmadik alkalomra sikerül meglátnunk a sötétbe burkolódzó templomot.
A főbejárat mellett Mossberg sörétes puskás és kalasnyikovos egyiptomi rendőrök ülnek, golyóállómellényben. Unottan bámulják a sötét utcát. Akkor élénkülnek fel, amikor felsorakozom a fémdetektoros ajtó előtt.
A Szent Szívnek is három méter magas falai vannak, a tetejükön acélkampók. Vastag acél kapun keresztül lehet bemenni, és az egyetlen megnyitott ki- és bejáratnál fegyveres rendőrök ülnek. A rendőrök elveszik az útlevelemet, hosszasan tanulmányozzák. Egyeztetnek az acélkapunál ülő benti portással, aki beviszi Dominique atyának a sekrestyébe. Mivel indulásom előtt telefonáltam, hogy jövök – miután kipakolom az összes zsebemet és még a fényképezőgépemet is ellenőrzik, hogy van-e benne robbanószerkezet –, bemehetek a templomba.
Fotó: Jászberényi Sándor
Nincs okom különösebben méltatlankodni. Az elővigyázatosság nem légből kapott.
2013-ban, amikor a jelenleg regnáló Sziszi-rezsim puccsal (amely egyébként országos támogatást élvezett) megdöntötte az arab tavasz során megválasztott iszlamista Murszi-kormányzatot, az addig egy háló alá tömörülő politikai-iszlamista tömb széthasadt. Több mecsetben gyújtó hangú beszédek hangzottak el a keresztények ellen. Lángoltak is a templomok szerte az országban. A Sínai-félszigetre levonult militáns iszlamista sejtek pedig a mai napig is előszeretettel támadják az ország keresztényeit. A keresztények pedig a nagy ünnepeken gyűlnek össze a legtöbben. Az ilyeneken lehet igazán nagy pusztítást végezni.
Kezet fogok a templom portásával, aki mutatja a kezén a tetoválást. Ő kopt keresztény, majd január 7-én fogja ünnepelni Krisztus születését. A liturgiai különbségek azonban – úgy tűnik – nem igazán forrásai semmilyen konfliktusnak.
„Mind keresztények vagyunk” – mondja.
Fotó: Jászberényi Sándor
A templom udvara sötét. Fekete gyerekek játszanak a félhomályban. Gyanakodva bámulnak, miközben átvágok a főépület felé. Egy idősebb szudáni asszony virágmintás ruhában végigmér, majd mutatja, hol tudok bemenni. Dominique atya éppen gyóntat. Fehér ruhában ül a templom oldalhajójának egy kis helységében. Gyóntatószék nincs. A pappal szemben fiatal szudáni nő ül és sír, miközben megkapja a feloldozást.
Többen várakoznak még Dominique atyára, ezért kimegyek a templomból. A paplakot keresem, hogy elcsípjem a másik atyát, Claude-ot. Egy piros pulóveres, melegítődzsekis fekete fiatalember jön velem szembe az udvaron. Amikor meglát, elmosolyodik. Ragyognak a félhomályban tökéletes fehér fogai. Ő Claude Ondongan atya.
„Ugye milyen hideg van?” – kérdi nevetve, és felvezet az irodájába.
„Európában még hidegebb van.”
„Jó, de én afrikai vagyok. Nem szoktam hozzá, hogy húsz fok alá megy a hőmérséklet.”
Az irodája egy hatalmas íróasztalból és egy kis tárgyalóasztalból áll. A falakon szentképek sárgulnak.
„Ha le akarsz fotózni, hadd vegyem fel a reverendát” - mondja nevetve. Majd hozzáteszi: „Még a végén nem fogják elhinni neked, hogy a pappal beszéltél.”
„Hány éves atyám?”
„Negyvenkettő.”
Fotó: Jászberényi Sándor
Kiderül, hogy ő maga kérte a kinevezését a templomba, ez pedig élete legnehezebb missziója. Eredetileg csádi származású, de papi pályája során volt már Kenyában, Ugandában is. Mégis, ezt a kairói missziót tartja a legbonyolultabbnak. Többek között azért kérte, hogy ide helyezzék, mert fekete, beszél arabul, és mivel csádi, a szudáni törzsek felett áll.
„Jelenleg is családok laknak itt. Van olyan, hogy az éjszaka közepén érkeznek, egy nejlonzacskónyi holmival” – meséli. A körülbelül ezer főt számláló közösség nyolcvan százaléka nő, három-négy gyerekkel. A törzsi háború üldözte őket az országba, vagy az arabok kerestek új munkaerőt.
„Ne hidd, hogy a rabszolgatartást felszámolták. Jelenleg is aktívan zajlik, csak éppen más keretek között. Idehoznak embereket, és napnyugtától napkeltéig dolgoztatják őket szállásért és élelemért. Semmi pénzt nem kapnak. Az iskolában be kellett vezetnünk a reggeliztetést, mert a gyerekek aludtak vagy verekedtek reggel, mivel nem tudtak enni adni nekik.”
A templom emiatt egyfolytában anyagi gondokkal küzd. Claude atya napjának a nagy részét az tölti ki, hogy pénzért lobbizik különböző nemzetközi katolikus szervezeteknél. Már akkor örül, ha matracokat tud szerezni a menekülteknek. Merthogy nincs nekik, így a földön alszanak. Ha a források hiánya nem lenne elég probléma, még ott van a feszültség a szudáni törzsek között is, amit természetesen Kairóba is magukkal hoztak.
Fotó: Jászberényi Sándor
Három nagy szudáni közösség él a város három különböző pontján: egy Abaszéjában, ahol vagyunk, egy Zajtúnban, egy pedig Ma'adiban. Abaszéjában a dinka törzs tagjai laknak, így a templomot főleg ők látogatják. A Dél-Szudán lakosságának jelentős részét kitevő, ötmilliós törzs harcban áll a nuer törzzsel, akik viszont Ma'adiban élnek. Zajtúnban is egy másik törzs él. És így tovább. Claude atyához azonban nemcsak a dinkák tartoznak, hanem más keresztények is a többi törzsből, így az ő feladata az is, hogy a törzsi ellentéteket csökkentse.
„Számtalan incidens volt már” – meséli nevetve a pap.
Visszamegyünk a templomba, mert kezdődik a mise. Asszonyok ülnek a padsorokban, férfiak, sebhelyekkel az arcukon. A törzsi beavatások lemoshatatlan nyomai. Rengeteg a gyerek.
Claude atya elköszön, és bemegy a sekrestyébe.
„Majd figyeld meg, hogy mindenki ünneplőben van.”
És tényleg. Vasalt fehér ing a férfiakon, Szűz Máriás kendő a nőkön.
A római katolikus liturgia nagyjából mindenhol ugyanaz. Itt is, hiába arab nyelvű.
Fotó: Jászberényi Sándor
Egyedül a kórus más: minden vallásos ének az élet abszolút igenlése. Erő és kellem. Semmi tinglitangli nyugdíjas énekkar, mint Európában. Hangosan rikoltoznak az asszonyok örömükben, hogy Jézus megszületett.
A hívek persze gyanakodva néznek rám, tekintve, hogy ötven kilométeres körzetben jelenleg én vagyok az egyetlen szőke, kékszemű, fehér fiú.
Dominique atya (aki valamivel idősebb, mint Claude), hogy orvosolja a helyzetet, rám mutat a szószékről és arabul bemutat a közösségnek. A szájak mosolyra görbülnek, kezek integetnek. Az egész templom kezet ráz velem, amikor az a rész következik a liturgiából, hogy „Legyen békesség köztünk mindenkor.”
A mise végén ételosztás van, ez a templom karácsonyi ajándéka a híveknek. Az emberek kettes oszlopba fejlődve, mosolyogva veszik át a fekete nejlonzacskóba csomagolt rizst és lóbabot. Mosolyogva köszönnek egymásnak és nekem is boldog karácsonyt. Aztán hazamennek, mert holnap várja őket a kényszer- vagy alkalmi munka. Már azokat, akiknek van hová menniük.
Fotó: Jászberényi Sándor
Fotó: Jászberényi Sándor
Fotó: Jászberényi Sándor
Fotó: Jászberényi Sándor
Fotó: Jászberényi Sándor
Fotó: Jászberényi Sándor
Fotó: Jászberényi Sándor
Fotó: Jászberényi Sándor
Fotó: Jászberényi Sándor
Fotó: Jászberényi Sándor
Fotó: Jászberényi Sándor
Fotó: Jászberényi Sándor
Fotó: Jászberényi Sándor
Fotó: Jászberényi Sándor
Fotó: Jászberényi Sándor
Fotó: Jászberényi Sándor
Fotó: Jászberényi Sándor
Határidőhöz kötött tűzszünet megfontolását kérte Orbán Viktor miniszterelnök keddi kijevi látogatásán Volodimir Zelenszkij ukrán elnöktől.
Kijevbe érkezett kedd reggel Orbán Viktor, az Európai Tanács soros elnökségét betöltő Magyarország miniszterelnöke, ahol Volodimir Zelenszkijjel, Ukrajna elnökével folytat tárgyalásokat. Képeken mutatjuk a találkozót.
A székelyföldiek által is régóta várt repülőjárat kezdte meg működését a brassói légikikötőben. Július 2-ától, keddtől heti három járat teremt összeköttetést Brassó és Budapest között.
Kedden a szaknak megfelelő kötelező tantárgyból, csütörtökön a szaknak megfelelő választott tantárgyból vizsgáznak az érettségizők.
Mintegy 1,8 millió alkalmazottat érint az országos bruttó minimálbér július elsejei megemelése 3300 lejről 3700 lejre, többségük a magánszférában dolgozik – írta hétfőn a Facebook-oldalán Marcel Ciolacu miniszterelnök.
A következő két hétben néhány napig tartó lehűlés szakítja meg a kánikulát az egész országban, számottevő csapadékra július első napjaiban lehet számítani.
Szolgálati titok megsértésének gyanújával büntetőeljárást indítottak hétfőn a hatóságok a közösségi oldalakra kiszivárgott román érettségi tételek ügyében.
Az RMDSZ küldöttsége azt javasolta Marcel Ciolacu miniszterelnöknek, hogy az államelnök-választást a parlamenti választásokétól eltérő időpontban, októberben tartsák. A PNL novemberben tartaná az államelnök-választást.
Plagizálással gyanúsította meg egy bukaresti publicista az idei államfőválasztás megnyerésére esélyesnek tartott Mircea Geoanăt, a NATO főtitkárhelyettesét.
A következő négy hétben a sokéves átlagnál magasabb hőmérsékletre és a második nyári hónapnak megfelelő mennyiségű csapadékra lehet számítani.
szóljon hozzá!![Hozzászólások](https://szekelyhon.ro/template/szekelyhon_new/images/dropdown.svg)