Udvarhelyi irányítja az amerikai ifjúsági válogatottat

– Hetedik éve élsz az Államokban, egyebek mellett kézilabda-oktatással is foglalkozol. Kiket tanítasz?

– Gyerekekkel is foglalkozom, akik nagyjából a 14–18 éves korosztályba tartoznak, ugyanakkor a denveri kézilabdaklub edzője is én vagyok. Az eredmények nem maradtak el, hiszen 2010-ben megválasztottak az év kézilabdaedzőjének az Egyesült Államokban.

– Jelenleg te vagy az amerikai U16-os fiú kézilabda-válogatott edzője. Mekkora nyomás nehezedik a válladra?

– Pár hónapja kértek fel, hogy vezessem az U16-os fiúkat. Az amerikai csapatot meghívták a június 24-étől Svédországban megrendezendő olimpiai edzőtáborba, ahol az első héten profi, európai szinten elismert edzőkkel dolgozunk majd együtt. Ezt  követően a válogatottal részt veszünk a Partille Kupán, ami a világ legnagyobb utánpótlás-bajnoksága. Itt öt kontinens 86 országából több mint 1600 csapat közel 20 000 kézilabdása játszik majd. Ez a megmérettetés az olimpiai fejlesztési program része, amit azért indított a Nemzetközi Kézilabda-szövetség és az Olimpiai Bizottság, hogy felzárkóztassák azokat az országokat, ahol még gyerekcipőben jár a kézilabda, mint Amerika, Anglia, Írország vagy Kína. Itt nagyon nagy a színvonal, így bármilyen eredmény sokat számít nekünk. Ugyancsak ezen az eseményen rendezik meg az U18-as Open Európa-bajnokságot, ahova bárki benevezhet. Tavaly ezen a tornán Románia a 18., míg Magyarország a 19. helyen végzett.

– Mekkora nyersanyagból válogatsz?

– A nyersanyag nagy, de az ottani rendszer másképp működik, mint Európában. Vannak a nemzeti, illetve az olimpiai sportok. Minden kézilabdázó mást is sportol, kosárlabdázik, baseballozik vagy jégkorongozik. Nagyon jó csapatom lenne, ha mindig tudnám őket használni. Azonban az iskolák megszabják, hogy mennyit sportolhatnak a gyerekek, máskülönben eltanácsolják őket. Ez mindig nagy probléma, hiszen így fél hónapot hokizik a gyerek, majd kézilabdázik. Fejlődésükben ez sokat számít, de nekünk, edzőknek nem jó, hiszen amikor szükségünk volna a legjobb játékosunkra, nem számíthatunk rá, mert épp kosárlabdameccsen van.

– A nyár nektek kedvez, de szezonban nem tudsz rájuk számítani.

– Igen, a szezon szeptembertől májusig tart, és pont akkor kellenek, amikor mással is foglalkoznak. Ennek azért előnye is van, hisz a játékosok így nagyon fittek, technikailag viszont  elmaradnak.

– Jelenleg milyen szinten áll a tengerentúli kézilabda?

– Dél-Amerika nagyon sokat fejlődött, Brazília női válogatottja világszinten az elitbe tartozik, míg a férfiak majdnem kijutottak az olimpiára, továbbá ott van a kontinens legjobbja, Argentína is. Északon az emberek nincsenek rászorulva arra, hogy a sport lendítse előre őket, délen szegényebbek, így náluk több lehetőség is van a sportban. Ugyanakkor Amerikában nincs akkora eredménycentrikusság, mint például Kelet-Európában. Amíg a román ifjúsági válogatott tagja voltam, kötelező volt minden mérkőzésen nyernünk, így rendszeresen lesérültünk. Hosszú távon az amerikai módszer kifizetődőbb. De közel lennének, a román bajnokságban a felső 3–4-től 5–10 gólos vereséget szenvednének, de a többi csapattal simán felvennék a harcot, és nyernének.

– Az udvarhelyi kézilabdát mennyire tudod követni?

– Ha tehetem, minden SZKC-mérkőzést élőben megnézek a tévében, vagy követem az Székelyhon.ro-n vagy az szkc.ro-n. Több kézilabdást is személyesen ismerek a keretből, hiszen 2005-ig Székelyudvarhelyen játszottam balátlövői pozícióban. Folyamatosan figyelem a csapatot, most harmadikok, egyforma pontszámmal négyen állnak a táblázaton, de voltak olyan meccseik, amiket meg kellett volna nyerniük. Kívülállóként úgy látom, sok volt számukra a kétfrontos terhelés. Nemzetközi szinten nagyon jó eredményeket értek el, megverték a címvédő és idén döntőt játszó Göppingent, de romániai szinten nem tudtak mindig felpörögni. A keret kicsit rövid volt ehhez a terheléshez. A fiúk jól bírták, de párszor elcsúsztak. Itthon meg kell verni a Panduriit és Tordát, majd Kolozsváron hozni a kötelezőt, és az érem biztosan meglesz. Ha két fronton kell menni, akkor több játékosra van szükség. Az én időmben főleg a védekezésre volt fektetve a hangsúly, és jó volt látni, hogy az edzők, Constantin Ștefan, majdVlad Caba is színt vitt a támadásokba, erős csapattá kovácsolva az SZKC-t.

– Gondolkodtál már a végleges hazajövetelen?

– Most kétéves szerződést kötöttem az amerikai olimpiai szövetséggel, korábbi szerződéseim is rövidek, 1–2 évesek voltak. Így nem kizárt, hogy amikor ez lejár, hazajövök Székelyudvarhelyre. Persze ha az eredmények érkeznek, és kapok egy újabb, esetleg jobb felkérést, természetesen elvállalom.

Ágoston Attila Székelyudvarhelyen született, itt kezdte tanulni a kézilabdát, első edzője Bakó Lajos volt. Szabó Leventével közösen bekerültek az ifjúsági válogatottba, majd megkeresték a kolozsvári csapattól. A kincses városban folytatta felsőfokú tanulmányait, közben Olaszországban és Spanyolországban is játszott. Az egyetem befejezése után, 2002-ben hazakerült. Végül jött a lehetőség, hogy az Egyesült Államokban folytathatja tanulmányait. Denvertől nem messze a közgazdasági egyetemre járt, majd beiratkozott a sportmenedzsment mesterire. Jelenleg a kézilabda-szövetségnek és a játékvezetők szövetségének is tagja. Az olimpiai központban dolgozik, Colorado államban, a Denver melletti Colorado Springsben.