Bakó Zoltán
2011. december 14., 15:272011. december 14., 15:27
2011. december 23., 12:232011. december 23., 12:23
Tessék sürgősen búcsút mondani a személyvonatnak, gyorsvonatnak, sebesvonatnak! Ilyen többé nincs kies kis honunkban. Úgy eltűntek ezek is, mint a hajdanvolt munkásvonatok, amelyek ezerszám ingáztatták a vidékről városra bejáró munkásosztályt, amelyről utóbb aztán kiderült, hogy nem a paradicsomba megy. Szóval, mondom, nincs már meg a jó öreg személy. Azazhogy megvan, csak átkeresztelték úriasabbra, vagy ahogyan mostanság az úriasságot nevezik – európaibbra. Ezzel a csatlakozással már a százévesnél régebbi vonatelnevezéseket is elvesztettük. A jó öreg személyvonatnak most már úgy kell mondani, hogy Regio. A menetrendekben is kicserélték a P betűt (personal) R-re. Hogy ez miért jobb nekünk? Tudja a rosseb, de így van. Itt van mindjárt ez a Marosvásárhely – Déda között furikázó személy..., akarom mondani régióvonat. Pont olyan lassú, büdös, szemetes, lerobbant, meg pontatlan, mint személykorában volt. De most már régiósan olyan! A gyorsból Inter-régió lett, amit így jelölnek: IR. Na kérem, ez mostanság szédítő, 60 kilométer/órás sebességgel teszi meg a Bukarest és Brassó közötti 166 kilométeres utat, 2 óra 45 percet száguldva. Jobb helyeken egy személy-, akarom mondani régióvonat elszégyellné magát, ha ilyen teljesítményt mutatna. Mondom – jobb helyeken. Ez nem az.
Na, de a sebesvonat, ugye, az a rapid, az már mégiscsak valami, azzal már érdemes közlekedni, hiszen röpül, száguld... Na nem! Először is: nem rapid, nem sebes, hanem Intercity (IC)! Az uniós szent keresztségben ezt a nevet nyerte. Egy kicsit zavaró, úgy tűnik, mintha egy sorozatos gyermekáldásokba belerészegedett mámoros atya két gyermekét egy névre keresztelné. (Volt már ilyen nálunk, aztán – a megkülönböztethetőség végett – az egyikből államelnök lett.) Van ugyanis, azaz maradt egy másik Intercity is. Szóval, mondom, ez a sebesből átlényegült IC egy cseppecskét fürgébb. A már említett távon 66 kilométert képes produkálni óránként. Úgy, hogy ő már képes röpke 2 óra és 29 perc alatt megtenni a 166 kilométeres távot. Mégiscsak van különbség, nem?! 16 perccel kevesebbet száguld. Igaz, az államvasutak nem pontosította, hogy ezeket a csúcsteljesítményeket hegynek fel, vagy völgymenetben éri el. Végül is mindegy. A lényeg, hogy száguld. Na, meg, hogy fizetünk. Többet. Úgy kalkulálták ki, hogy azért érezzük – itt új nevek vannak, tessék ezt megfizetni. Lassan járj, tovább... fizess.
Kozán István
Minden kudarc egy esély is lehetne valami jobb kezdetére – valahogy így gondoltuk, miután végigszenvedtük a televízió képernyőjén keresztül a Sepsi OSK fociklub utolsó meccsét az első osztályban. Naivak voltunk.
Szüszer Róbert
Ezt csinálja utánunk a hanyatló nyugat és a feltörekvő kelet: egy matekzseni próbálja bizonygatni igazát egy Facebook/TikTok-sztárral szemben!
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
Kozán István
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.
Vendégszerző
Habár nem minden úgy alakult, ahogyan azt annak idején megálmodtuk, a változás kétségtelen.
Kozán István
Parlamenti választás után gratulálni kell a győztesnek – jelen esetben saját magunknak, erdélyi, székelyföldi magyaroknak –, és egyúttal érdemes némi következtetést is levonnunk. Csak ezek után szabad továbblépni.
szóljon hozzá!