Bakó Zoltán
2011. december 14., 15:272011. december 14., 15:27
2011. december 23., 12:232011. december 23., 12:23
Tessék sürgősen búcsút mondani a személyvonatnak, gyorsvonatnak, sebesvonatnak! Ilyen többé nincs kies kis honunkban. Úgy eltűntek ezek is, mint a hajdanvolt munkásvonatok, amelyek ezerszám ingáztatták a vidékről városra bejáró munkásosztályt, amelyről utóbb aztán kiderült, hogy nem a paradicsomba megy. Szóval, mondom, nincs már meg a jó öreg személy. Azazhogy megvan, csak átkeresztelték úriasabbra, vagy ahogyan mostanság az úriasságot nevezik – európaibbra. Ezzel a csatlakozással már a százévesnél régebbi vonatelnevezéseket is elvesztettük. A jó öreg személyvonatnak most már úgy kell mondani, hogy Regio. A menetrendekben is kicserélték a P betűt (personal) R-re. Hogy ez miért jobb nekünk? Tudja a rosseb, de így van. Itt van mindjárt ez a Marosvásárhely – Déda között furikázó személy..., akarom mondani régióvonat. Pont olyan lassú, büdös, szemetes, lerobbant, meg pontatlan, mint személykorában volt. De most már régiósan olyan! A gyorsból Inter-régió lett, amit így jelölnek: IR. Na kérem, ez mostanság szédítő, 60 kilométer/órás sebességgel teszi meg a Bukarest és Brassó közötti 166 kilométeres utat, 2 óra 45 percet száguldva. Jobb helyeken egy személy-, akarom mondani régióvonat elszégyellné magát, ha ilyen teljesítményt mutatna. Mondom – jobb helyeken. Ez nem az.
Na, de a sebesvonat, ugye, az a rapid, az már mégiscsak valami, azzal már érdemes közlekedni, hiszen röpül, száguld... Na nem! Először is: nem rapid, nem sebes, hanem Intercity (IC)! Az uniós szent keresztségben ezt a nevet nyerte. Egy kicsit zavaró, úgy tűnik, mintha egy sorozatos gyermekáldásokba belerészegedett mámoros atya két gyermekét egy névre keresztelné. (Volt már ilyen nálunk, aztán – a megkülönböztethetőség végett – az egyikből államelnök lett.) Van ugyanis, azaz maradt egy másik Intercity is. Szóval, mondom, ez a sebesből átlényegült IC egy cseppecskét fürgébb. A már említett távon 66 kilométert képes produkálni óránként. Úgy, hogy ő már képes röpke 2 óra és 29 perc alatt megtenni a 166 kilométeres távot. Mégiscsak van különbség, nem?! 16 perccel kevesebbet száguld. Igaz, az államvasutak nem pontosította, hogy ezeket a csúcsteljesítményeket hegynek fel, vagy völgymenetben éri el. Végül is mindegy. A lényeg, hogy száguld. Na, meg, hogy fizetünk. Többet. Úgy kalkulálták ki, hogy azért érezzük – itt új nevek vannak, tessék ezt megfizetni. Lassan járj, tovább... fizess.
Kozán István
Tisztázzuk a legelején: a Sepsi OSK kiesése után a román sportsajtónak úgy kellett a titokzatos, egyetlen porcikájában sem román FK Csíkszereda a Superligába, mint egy falat kenyér. De mi, romániai magyarok hol vagyunk ebben a sokismeretlenes egyenletben?
Kozán István
Megyeitanács-elnökként gyöngyözte ki magából Biró Barna Botond a parajdi betonhiány hallatán, hogy az érintett „cégnek nincs mit keresnie Parajdon, szakmai arrogancia jellemzi őket”, meg egyébként is „Mars!”. Ennél azért többet várunk.
Kozán István
Minden kudarc egy esély is lehetne valami jobb kezdetére – valahogy így gondoltuk, miután végigszenvedtük a televízió képernyőjén keresztül a Sepsi OSK fociklub utolsó meccsét az első osztályban. Naivak voltunk.
Szüszer Róbert
Ezt csinálja utánunk a hanyatló nyugat és a feltörekvő kelet: egy matekzseni próbálja bizonygatni igazát egy Facebook/TikTok-sztárral szemben!
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
Kozán István
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.
szóljon hozzá!