Újabb gerillaakció a kétnyelvűségért Felvidéken – ez lenne a követendő példa Erdélyben is?

A múlt hétvégén a felvidéki Kétnyelvű Dél-Szlovákia civil mozgalom ismét hallatott magáról, ezúttal a kereskedők egy része szerint rongálásnak számító matricázás helyett felújítással „támadtak”.

2012. június 22., 11:512012. június 22., 11:51

2012. június 22., 11:532012. június 22., 11:53

Helyreállítottak egy több évtizede felújítatlan, gyakorlatilag illemhelyként funkcionáló vasúti állomást a Révkomáromtól 18 km-re északnyugatra fekvő Ekelen. A romos állapotban levő épületet 20 önkéntes 3 nap munkájával kitakarította, bevakolta és befestette. Körülötte lekaszálták a füvet, páfrányt és muskátlit ültettek, még egy padot és egy órát is elhelyeztek.

A felújítás valódi célja azonban Szlovákia első kétnyelvű: szlovák-magyar felirattal ellátott vasútállomásának a létrehozása volt. „Mivel Ekel és környéke magyar többségű, úgy véltük, hogy a tájékoztató feliratoknak is tükröznie kell ezt a nemzetiségi összetételt. Az épületen egy szlovák és egy magyar nyelvű menetrendet helyeztünk el, a hivatalos szlovák állomásnévtábla (Okoličná na Ostrove) alá elhelyeztünk egy annak magyar nyelvű fordítását (Ekel) feltüntető táblát, valamint az állomás történetét bemutató kétnyelvű tájékoztató táblát is felállítottuk” – áll a mozgalom sajtónyilatkozatában.

Az elkövetkező napokban kiderül, hogyan reagál a Szlovák állam vasutak vezetősége, a jó szándékú civilek kezdeményezésére, a csoport Facebook oldalán a „The Ekel Project”-nek keresztelt akció remélhetőleg hosszabb életű lesz, mint az emlékezetes dunaszerdahelyi akciójuk során felállított Szlovákia első kétnyelvű, a helységneveket szlovákul és magyarul is feltüntető közlekedési tábla, amelyet azonban 3 napon belül a szlovák államhatalom képviselői végül eltávolítottak.

Miközben a felvidéki civilek ádáz harcot vívnak nyelvi jogaikért, felmerül bennem a kérdés e téren vajon mit tesznek az erdélyi magyarok? Mit is tehetnének? A „jobb boldogulás” reményében gyerekeit román tannyelvű iskolában taníttatják, egyszerű vállránditással veszik tudomásul, hogy a boltok feliratai egyre kevésbé szólítják meg anyanyelvükön saját vásárlóikat, hogy az önkormányzatok a már (még?) meglevő nyelvi jogok betartására is fittyet hánynak, és szemrebbenés nélkül költik a pénzüket olyan üzletekben is, ahol a kiszolgáló személyzet „spuneti romaneste” felkiáltással köszönti. Mert egy erdélyi magyarnak ez már csak így természetes...

Aszalos István, elnök, Erdélyi Magyarságért Egyesület

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei