Székelyföld van, volt és lesz! Székelyföld örök!

Ezek közül elég kettőt elemeznünk ahhoz, hogy kiderüljön, bizony jelen pillanatban is másodrangú állampolgároknak tekintenek minket abban az országban, amely a szülőföld jogán a miénk is. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) különálló magyar karát megalapító kormányhatározat visszavonását javasolja a Ponta-kormány. Miért elfogadhatatlan az, hogy a romániai magyarság nemzeti és kulturális önazonosságuk megőrzésére törekedik, vagy a külföldön elő románoknak, kért jogok a hazai kisebbségeket már nem illeti? „A MOGYÉ-n való anyanyelvű tanulás nem az RMDSZ politikusainak jó, mert nem valószínű, hogy ők akarnak egyetemre járni, hanem az orvosnak, gyógyszerésznek készülő erdélyi magyar fiatalnak. Az RMDSZ az erdélyi magyar közösségnek próbálja biztosítani az anyanyelven való tanulást. Azok, akik a megszerzett jogok visszavonásán dolgoznak, nem az RMDSZ-nek ártanak, hanem a romániai magyar embereknek” – szögezte le Kelemen Hunor az RMDSZ elnöke. De itt van példának okáért Románia régiósításának sokadik immár legújabb terve, ezúttal Ponta-módra mely három különböző régióba tagolná a Székelyföldet: Hargita megyét Moldvához, Maros megyét Szatmárhoz, Máramaroshoz és Besztercéhez, Kovászna megyét pedig Szebenhez és Brassóhoz sorolná beleerőltetven egy olyan régióba, ahol ez által az egy tömbben élő székelyföldi magyarság részaránya 30 százalék alá szorulna, holott ez sértené Románia nemzetközi kötelezettségvállalásait, a kisebbségi keretegyezményt, és a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartáját. E régiósítási terv számunkra felháborító és létünkbe mar, hiszen még az élethez való jogunkat is kétségbe vonja. Hisz azzal, hogy nem létező közigazgatási egységként tekintenek Székelyföldre azt sugallják, hogy egy kitalált terület szellemlakói vagyunk. Az új terv azonban nemcsak Székelyföld fogalmát törölné ki a köztudatból hanem gondoskodna arról is, hogy Kovászna, Maros és Hargita megye se létezzen többé, hiszen az ország adminisztratív átszervezésének ez az elsődleges célja. Még mielőtt azonban e felismerések kapcsán siránkozni kezdenénk, tudatosítsuk magunkban, hogy saját sorsunknak, mint ahogy máskor is a történelem folyamán, ezúttal is mi vagyunk a kovácsai. Mert Székelyföld volt, van és lesz, de csak ha rendelkezünk annyi bölcsességgel, erővel, kitartással és határozottsággal, hogy autonómiáját mihamarabb megvalósítsuk. És jól véssük agyunkba, más megoldás nincsen, megmaradásunknak ez az egyetlen biztosítéka és záloga. “Mi székelyek, Székelyföld többségi lakói nem fogunk megszavazni egyetlen olyan tervezetet sem, amely Székelyföldet szétdarabolná, vagy egy nagyobb közigazgatási egységbe tagolná.”-nyilatkozta mindanyiunk nevében, Victor Pontának címzett nyílt levelében Izsák Balázs a Székely Nemzeti Tanács elnöke – mely levél sorait a következőkép zárta: “…a székely nép és hazája, Székelyföld eleven valóság lesz akkor is, amikor a beolvasztásunkat, szétszórásunkat célzó tervezetek rég feledésbe merültek.” Adja az Isten, hogy így legyen, hisz Székelyföld van, volt és lesz! Székelyföld örök!

Aszalos István, elnök Erdélyi Magyarságért Egyesület