Az erdélyi magyarság jobb- és baloldali lapjait, a Krónikát és az Új Magyar Szót is járatom, hogy egészben lássam a két tábor közösségünk életét befolyásoló megnyilatkozásait. Az ÚMSZ nov. 12–14-i számában, a 15. oldalon, a Színkép–Korkép rovatban olvastam a miniszteri búcsúszöveget Adrian Păunescuról.
2010. november 17., 11:152010. november 17., 11:15
2010. november 17., 19:052010. november 17., 19:05
Úgy kezdtem olvasni, hogy alul nem néztem meg a nevet: „Adrian Păunescu a legnagyobb intenzitással élte le életét: beleéléssel, kitörésekkel, olykor végletes szenvedéllyel, emberi hibákkal, de angyali nagylelkűséggel is, kiállva tagadhatatlan értékek és elveszett ügyek mellett egyaránt. Ha egyetlen sort sem írt volna, Adrian Păunescu akkor is megmaradt volna a román kultúrában, életét minden jóval és kevésbé jóval a kultúrának áldozta, a szó legnemesebb értelmében”.
A beszéd többi része is ilyen érzés- és értékelés-hullámhosszon folytatódik. Olvasva e szöveget, arra gondoltam, hogy ez a miniszter egy hátramaradt román kommunista rinocérosz, de nem: ez a miniszter Kelemen Hunor! Jól állunk és jól nézünk ki mi, erdélyi magyarok! Ilyeneket írjon egy „magyar” miniszter, hogy „angyali nagylelkűséggel, tagadhatatlan értékek”, és mindennek a csúcsa: „a szó legnemesebb értelmében”. Te jó Isten! És ez a miniszter minket képvisel. Kétségtelen: „szép és megható” a szöveg. Kelemen Hunor nyilvánvalóan elfelejti azt a sok megmérgezett, félrevezetett ifjú lelket, akiket ez a román nacionálkommunista bikanyakú költőcske-főpap életre szólóan megfertőzött. Ő volt a felkent papja Ceauşescu dicstelen imádásának és mindenható guruja a fiatalok agymosásának. Kelemen Hunor „magyar” miniszter szavai visszhangzanak bennem: „a szó legnemesebb értelmében…” Magyar embert, aki ennyire elveszíti közössége lelkületének belső irányát, alig találni.
Szerencsére a „rövid és velős” miniszteri búcsúbeszéd fölött ott van Andrei Corneának a 22 című folyóiratban megjelent írásának fordítása, amelyben a filozófus az őt megillető értékkeretbe helyezi a „költőóriást”, amikor többek között ezeket írja: „Păunescu, a bálványimádó kultusz prófétája kialakított egy hamis misztikát... Ha legalább cseppnyi pozitív, felszabadító hatása lett volna annak az új misztikának, Păunescu minden dicséretet megérdemelne. Azonban a cél a fiatal agyak behódolása volt, a nacionalista és sovén dogmatizmus és önelégültség elhintése.
Elhangzott, hogy Păunescu nagy román hazafi volt. Tévedés. Nem hazafi az, aki készakarva rosszat tesz hazájának, márpedig Păunescu minden bizonnyal tudott Románia romba döntéséről a Ceauşescu-rezsim idején, tudott a Szekuritátéról, a kultúra és a tudomány lealacsonyításáról, a templomok és a faluk ledózerolásáról, az erőszakos nőgyógyászati vizsgálatokról”. Ezeket írja Andrei Cornea. Herta Müller a „rossz néma cinkosának” tartja a kommunista értelmiséget, s Ana Blandiana sem kíméli népét, amikor kijelenti: „vegetáló nép maradtunk”. Mint szemközti torony harangjának ütései, konganak lelkemben Kelemen Hunor művelődési miniszter szavai: „a szó legnemesebb értelmében…” Kit képvisel Ő? Engem nem, biztosan. Kinek a minisztere Ő? Az enyém nem, biztosan.
Kedei Mózes
unitárius espereslelkész, Székelyudvarhely
szóljon hozzá!