A lopás szintjei

Bár a törvények tiltják ugyan,de itt a Balkánon, megérett az ideje annak,hogy a folyamatos félreértelmezések elkerülése érdekében, a világi és vallási törvénytudók összeüljenek, és egy pontos meghatározást adjanak már annak a fránya lopásnak. Mert ugyebár társadalmi poziciónktól függően a lopásnak megvannak azok a frusztráció szülte etikai szintjei,ami miatt sokszor nem látjuk a fától az erdőt. Például azt az erdőt, melynek felvigyázóját tolvajként szidjuk, de ha netán kezünkbe adja a bélyegzőkalapácsot, legjobb ivócimboránkká válik. Lassan már huszadik éve verjük az asztalok szélét, hogy a politikusok lopnak meg hazudnak, miközben nagy lendületünkben zsebünkből folyamatosan potyognak a munkahelyről elcsent csavarszegek. Négyévente újraválasszuk őket. Úgy háromszáz évvel ezelőtt az angolszász társadalmakban elindult egy folyamat. Tyúklopásért gályarabság, egy lóért akasztófa járt. Napjainkra, bár nem váltak makulátlan erkölcsű nemzetekké, a lopás mind társadalmi rendszert visszahúzó-megosztó jelenség eltűnt. Megjelent azonban a közpénzek zsebekbe való vándorlásának egy új, kifinomult változata: a kreatív lopás.A protekcionizmus,a közbeszerzési pályázatok eltitkolása a nyilvánosságtól, és a tíz százalékok átutalása bizonyos bankszámlákra. Aztán látszólag demokratizálódtak ezek a dolgok is,az adminisztrációs munkamódszerek pedig „szekondhendként” a keleti exportpiacra kerültek. A kilencvenes évek választási éveiben a helyi elöljárók nálunkfelé gyakran cserélődtek. Viszont ott, ahol az „önrészek”úgy lettek lenyúlva, hogy abból a közösség is hasznot húzott, a vezetők poziciója megerősödött, s ahol a szomszéd kecskéjét életbe hagyták, s a kanalizálás-építésben vagy templomrenoválásnál nem a csomót keresték a kákán, dinamikusan fejlődő települések jelentek meg. Mert abban a társadalomban, amelyben pozitív erkölcsrendként értékelik azt, hogy „Krisztust sem őrízték ingyen”, abszurd kekeckedésnek tűnik cselekvőképes elöljárók vagyonnyilatkozatába belekötni. De tényleg, mi is a helyzet azokkal a bizonyos tíz százalékokkal? Valóban léteznek, vagy csak képzelőerőnk szüleménye? Bizonyítékok hiányában legjobb, ha érzéseinkre hagyatkozunk, s majd akkor dobjuk az első követ, mikor a zsebeinkből kipotyogó csavarszegek segítettek a válaszban.

Katona Gábor