Új állandó tárlat nyílt a Kultúrpalotában

Hiánypótló tárlattal lett gazdagabb Marosvásárhely, ugyanis nemcsak egy újabb termet „foglalt vissza” a Kultúrpalota, de egy olyan 19. századi, marosvásárhelyi kötődésű festőművész alkotásai váltak megtekinthetővé a művészetkedvelők számára, akinek életműve kevésbé volt ismert eddig a nagyközönség előtt.

Az egyik legtehetségesebb alkotója volt e vidéknek, aki nagyon fiatalon hunyt el, és aki rövid pályafutása ellenére is jelentős életművet hagyott az utókorra – mondta a megnyitón Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója.

Dósa Géza műveinek zöme Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban láthatók, Marosvásárhelyen valamivel több mint harminc alkotását őrzi a múzeum, ezeket többnyire adományokból gyűjtötte össze, illetve megvásárolta. Olajfestmények, grafikák, rajzok, tanulmányok, vázlatok láthatók. Az egyik legjelentősebb műve, a Bethlen Gábor tudósai körében című festmény megtekinthető az ahhoz készült tanulmányok, vázlatok reprodukcióival együtt, azokat ugyanis Budapesten őrzik – mutatta be a tárlatot Cora Fodor muzeológus román nyelven, majd Oniga Erika magyarul. Az 1846-ban Nagyenyeden született Dósa Géza tehetségére már gyerekkorában felfigyeltek, tízéves korában Kolozsváron Simó Ferenc rajziskoláját látogatta. A marosvásárhelyi Református Kollégiumban végezte tanulmányait 1862-től, majd 1864-től beiratkozott a budapesti református főgimnáziumba, és egyúttal Székely Bertalan magántanítványa lett. Egy év múlva, 1865-ben részt vett az Eötvös József miniszter által történelmi festményre kiírt pályázaton, ahol a Bethlen Gábor tudósai között című vázlatával ötszáz forintos ösztöndíjat nyert. Ebből a pénzből 1866-ban beiratkozott a bécsi képzőművészeti akadémiára, ahol szoros barátságot kötött Munkácsy Mihállyal. Néhány év múlva a müncheni akadémián folytatta tanulmányait Wagner Sándor tanítványaként.

Önállóságra törekedett, miután megtanult mindent, amit festőként tudnia kellett, elhatározta, hogy a konvenciókat felrúgva, saját stílusában alkot. Párizsba szeretett volna eljutni, ott egy műtermet nyitni, csakhogy az anyagi körülményei ezt nem tették lehetővé. Apja kérésére 1870-ben visszatért Marosvásárhelyre, ahol arcképfestésből próbált megélni. Depresszióban szenvedett, sikertelenség kísérte művészeti tevékenységét, illetve egy szerelmi ügy is közrejátszott abban, hogy 1871-ben önkezével véget vessen az életének.

A Kultúrpalota második emeletén, közvetlenül a Kisterem mellett rendezték be a Dósa Géza állandó tárlatot. Az ötlet még a Szabó Zoltán Judókáé volt, aki tavaly váratlanul elhunyt. Remélhetőleg elégedett lenne a kiállítással, annak elrendezésével, a falak színével, a korán derékba tört életmű ismertetésével – hangzott el a kiállítás megnyitóján, ahol egy frissen megjelent Dósa Géza-albumra is felhívták a figyelmet. A marosvásárhelyi Lector kiadó gondozásában Szinyei-Merse Anna (Szinyei-Merse Pál festőművész dédunokája) szerkesztésében, Szabó Zoltán Judóka közreműködésével látott napvilágot a minőségi, igényes kivitelezésű kiadvány.