Szabó Róbert Csaba az első erdélyi Mészöly-díjas

Az idei Mészöly Miklós-díjat a szilágybagosi születésű, Marosvásárhelyen élő fiatal író, Szabó Róbert Csaba vehette át. Ezt az irodalmi díjat a Mészöly Miklós Egyesület 2004-ben alapította, azóta minden évben Mészöly Miklós születésnapján, január 19-én adják át az író szülővárosában, Szekszárdon egy olyan írónak, aki a tágan értendő fiatalabb nemzedékhez tartozik, jelentős írói, kritikusi vagy irodalomtörténészi életművet hozott létre, és fontos társadalmi kérdésekben nyilvánosan is hallatja a hangját. Az egyesület az elismerést Szabó Róbert Csaba Alakváltók című regényéért ítélte oda, amely az 1950-es évek Romániájában játszódik, és tavaly jelent meg a Jelenkor Kiadónál.

„Olyan szakmai elismerést jelent ez, amiről álmodni sem mertem volna, hiszen a díjat előttem olyan igazán neves alkotók nyerték el, mint Márton László, Darvasi László, Borbély Szilárd vagy Péterfy Gergely – mindannyian a kedvenc íróim közé tartoznak, amióta az eszemet tudom. Legfiatalabb és első erdélyi díjazottként elképesztő megtiszteltetés ez, ugyanis Mészöly Miklós nélkül elképzelhetetlen lenne a mai magyar kortárs próza. Mindannyiunk mesterének számít, életműve megkerülhetetlen” – mondta a Vásárhelyi Hírlapnak Szabó Róbert Csaba. Hozzátette, az is csodálatos, ahogy Mészöly szülővárosa, Szekszárd építi és életben tartja a nagy író kultuszát. Ilyet sehol máshol nem tapasztalni, hogy egy lényegében a kortársunknak számító írót ekkora közmegbecsülés övez.

„Nemcsak a város irodalomszerető polgárai, hanem a vezetés részéről is értő figyelemmel viszonyulnak Mészöly Miklós alakjához és munkásságához. Tanulhatnánk Szekszárdtól” – fogalmazott Szabó Róbert Csaba, akinek 16 évesen került először kezébe Mészöly-könyv, a Wimbledoni jácint. Saját bevallása szerint azonnal elolvasta, és onnantól megváltozott az irodalomhoz való viszonya, a gondolkodásmódját az a kötet alakította kortárssá. „Akkor értettem meg, vagy legalábbis kapiskálni kezdtem, mit jelent az, hogy az irodalom nem halott szerzők panteonja, hanem élő folyamatok alkotják” – mondta a fiatal író.

A díj apropójául szolgáló regény, az Alakváltók múlt évben jelent meg. Keretéül az 1989-es forradalom szolgál, de több rétegben próbálja feltárni, megmutatni a II. világháború utáni diktatúra arcait és álarcait Romániában. A történet egyik szála az ötvenes években játszódik, és a hegyekben bujkáló, fegyveres „ellenállók” kilátástalan harcáról szól. A szerző szerint megtörtént események ihlették: a székelyföldi Ozsdola környékén tevékenykedő Pusztai Ferenc katonaszökevény viselt dolgaiból ihletődött.

„A regény aktuális üzenete az lenne, hogy folyamatos éberségre kell nevelnünk magunkat a hatalom állandó alakváltásaival szemben” – szögezte le Szabó Róbert Csaba, aki szeret írni a történelemről, de csak úgy, hogy a jelen igazságai és összefüggései mutatkozzanak meg benne. Úgy érzi, másképp csak díszlet lenne mindaz, amit múltként beszél el.

A fiatal író néhány éve forgatókönyvek írásával is foglalkozik, most éppen Márton Áronnak az 1944. május 18-án, a kolozsvári Szent Mihály-templomban elhangzott, a zsidók elhurcolását nyilvánosan elítélő beszéde köré építi fel egyik történetét. „A püspököt a beszéd után a magyar hatóságok kitiltották az országból. Tette egyedülálló volt, senki nem szólalt fel nyíltan az egyház vezetői közül a zsidók védelmében. Ezzel a történettel viaskodom most, de sok más tervem is van: dráma, új regény, és a Látó is ott van. Szóval nem panaszkodom” – zárta a beszélgetést a legfrissebb Mészöly-díj tulajdonosa.

A Látó szerkesztője

Szabó Róbert Csaba 1981-ben született Szilágybagoson, jelenleg Marosvásárhelyen él. 2005-től a Látó című folyóirat szerkesztője. Regényei, novellái 2006 óta jelennek meg a Bookart, a Libri és a Jelenkor gondozásában, emellett több rádiójátékot, forgatókönyvet, drámát is írt. Többek között elnyerte a Gion Nándor és Móricz Zsigmond alkotói ösztöndíjat, 2014-ben az Alakváltók történetével pedig megnyerte a 3. Magyar Forgatókönyv Börze fődíját.